Sziasztok!

Naplóm rovatom második részében szeretném kifejezni, hogy iszonyatosan be vagyok zsongva, és alig lehet lefogni, nem bírok magammal, nagyon szeretnék már elindulni a mai, Budakalászon megrendezésre kerülő Felix Promotion bokszgálára.

Egy hónappal ezelőtt, 2017.05.10-én jelentették be, hogy Harcsa Norbert és Bacskai Balázs fog összecsapni egy vélhetőleg óriási technikai és taktikai háborút hozó mérkőzésen, a magyar bajnoki címért, és azóta sincs nap, hogy ne gondolnék erre a hatalmas presztízs csatára. Két nappal a bejelentés után el is készültem a meccs beharangozójával, május 26.-án pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a főmeccs egyik főszereplőjétől, magától Harcsa Norberttől vehettem át a jegyemet. Pontosabban két jegyet, merthogy A ring világa teljes, két fős stábja a helyszínen tekinti meg ezt a különleges gálát, magyarán nagy örömömre, velem tart a menyasszonyom is. Csak mennénk már, de még olyan messze van fél hat, akkor lesz kapunyitás. Tippeljetek, ki fog ott toporzékolni a küszöbön? Fenébe, már most ott kéne lennünk!

Tegnap sor került a mérlegelésekre is, ezzel még közelebb jutottunk az eseményhez, még kézzelfoghatóbbá vált az egész. Mindenkinek nagyon jó szórakozást, és eredményeket kívánok, remélem minden idők legszínvonalasabb Felix gálájára készülünk. Rácz Félixnek pedig innen gratulálok az újabb remek párosításhoz. Ilyen meccsekre van szüksége a magyar boksztársadalomnak. Zárásként álljon itt a gála programja, reméljük, minden rendben lesz, és egyik mérkőzés sem marad el, és semmi nem jön közbe. Sziasztok!

A gála mérkőzései:

• Középsúlyú magyar bajnoki, 10 menet: Harcsa Norbert vs Bacskai Balázs
• Nagyváltósúlyú magyar bajnoki, 10 menet: Kispál Zoltán vs Fazekas László
• Nagypehelysúly, 8 menet: Kovács Zoltán vs Dato Nanava
• Pehelysúly, 8 menet: Oleg Malynovskyi vs Isaias Santos Sampaio
• Könnyűsúly, 8 menet: Denys Berinchyk vs Lorenzo Parra (!!!!!)
• Váltósúly, 6 menet: Törteli Balázs vs Bakar Gelenidze
• Nagyváltósúly, 6 menet: Berki Ferenc vs Renat Samedov
• Nagyközépsúly: Egedi Renátó vs Petrovics János
• Surman Zoltán Jr vs Mucsi Imre
• Darmos József cirkálósúlyú mérkőzése.

Még valami: tudtuk, hogy a két vendégpárosítás két ukrán főszereplője nagyon komoly tudást képvisel, és ugyanilyen színvonalat ígér, azonban fogalmam sem volt, hogy Berinchyk ellenfele az a Lorenzo Parra lesz, aki korábban légsúlyú világbajnok volt! Ez a hír még jobban felvillanyozott, és még kevésbé bírok magammal. Rendben, persze Parra már nem ugyanaz a bunyós, mint egykor, hisz nagyobb súlyban, felhozóemberként versenyez, és bukta az utolsó 6 meccsét, de ő akkor is Lorenzo Parra, a WBA volt világbajnoka! Óriási élmény, és megtiszteltetés, hogy élőben láthatom a venezuelait! Legyen már fél 6! Sziasztok!

Képem a jegyeinkről:

Sziasztok!

Nem árt nyitott szemmel járni-kelni a nagyvilágban, mert bizony váratlan helyeken akadhatunk igazi kincsekre. Blogomban új sorozatot indítok, melynek a Naplóm nevet adtam, mert ezen belül fogom leírni személyes élményeimet, történéseimet, amelyek valamilyen szinten a bokszhoz köthetők. Ebben a formában fogom közölni azt is, ha valamilyen ereklyéhez, illetve számomra értékes szerzeményhez jutottam.

Így történt ez 2017.03.13-án, mikor munkám során gyanútlanul sétálgattam, és a tekintetem megakadt azon a kis könyves standon, amely a Corvin negyedben található, a villamosmegálló mellett. Ahogy feljöttem az aluljáróból, egy ismerős arc vonzotta a tekintetemet a könyvek közé. Legendánk, háromszoros olimpiai bajnokunk, Papp László sziluettje volt, egy sárga színű könyv borítóján. Noha itthon megvan nekem ez a Kő András által írt remekmű, mégis gondolkodás nélkül vettem meg, hiszen, bár megvan, nem ebben a kiadásban. Ráadásul nevetségesen olcsón, 300 Ft-os áron juthattam hozzá. Papp Laci ennél sokkal többet jelent egy magyar bokszszurkoló számára, úgyhogy lecsaptam rá, mint ahogy anno Laci bácsi csapta le Bill Tate-t a harmadik menetben. Most bővebben nem is mennék bele a legnagyobb magyar bokszoló történetébe, ez a bejegyzés nem ilyen jellegű, és jóval rövidebbekre tervezem, mint más írásaimat.

Szóval tényleg figyeljünk oda, mert potom áron lehetünk valódi gyöngyszemek büszke tulajdonosai. Ennyi lett volna, remélem tetszett ez a kis bejegyzés, melynek annyi lett volna az üzenete, hogy figyeljünk oda, mert nem tudni, honnan, vagy miként csaphat le ránk valami örömteli dolog, ellenben ha lecsap, legyünk készen rá, és várjuk be mosolyogva. Sziasztok.

Saját képem a könyvről:

Sziasztok!

Még mindig a 28. szülinapom körül forog A ring világa, elvégre a címben szereplő mérkőzést is ezen a napon, 2017.03.25-én rendezték. További írásaimban még vissza-visszatekintek majd erre a napra, hisz akadt ezen a gálán még olyan történés, amelyről írni szándékozom. Előbb azonban erről, vagyis a főmeccsről, a szereplők bemutatásáról, és a közvetlen előzményről, tehát első meccsükről szeretnék megemlékezni.

forrás: wp.com/hithardnews.com

A 31 éves, Japánban élő, venezuelai Jorge Linares (42-3-0; 27KO), 2002-es debütálását követően veretlenül menetelt a pehelysúly világbajnoki címéig, mikor 10 menetben állította meg a mexikói Oscar Lariost. Címét egyszer védte meg, majd 5 menet leforgása alatt készítette ki Whyber Garciát, és már eggyel feljebb, nagypehelysúlyban is bajnoknak vallhatta magát. Uralkodása nem tartott sokáig, ugyanis második címvédésén, sokkoló, 1. menetes vereség következett Juan Carlos Salgado ellen.

Visszatérve, olyan versenyzőket győzött le, mint a korábbi interim bajnok, Francisco Lorenzo (W MD10); a többszörös világbajnoki kihívó, Rocky Juarez (W UD10); vagy a korábbi világbajnok, Jesus Chavez (RTD4). Sikereivel elérte, hogy ismét világbajnoki meccsen bizonyíthasson.

Immár harmadik súlycsoportjában, könnyűsúlyban, a betöltetlen WBC címért küzdhetett, és nézhetett farkasszemet a mexikói Antonio DeMarcóval. Linares toronymagasan vezetett a pontozólapokon, ellenfelének mégis sikerült kivégeznie a 11. menetben. A bajból továbbra is kijutott Linaresnek, következő meccsén, amely eliminatori volt a WBC-nél, újabb megsemmisítő, ezúttal 2. menetes fiaskót szenvedett el, melynek okozója Sergio Thompson volt. Pontosítanék: megsemmisítő lett volna bárki másnak, de nem neki! Hiába ütötték ki háromszor, ráadásul kétszer egymás után, azért sem adta fel, összekaparta magát, és következő meccsén, hét hónappal később, pontozással győzött egy korábbi világbajnoki kihívó, Hector Velazquez ellen. És azóta, 2012 óta helyes úton van, hibátlan teljesítményt nyújt, minden meccsét megnyerte!

A Velazquez meccsel együtt hatszor győzött, mire ismét a vb övért küzdhetett, és ezúttal már élt a lehetőséggel: Javier Prieto 4 menetet bírt ellene, így megkaparintotta a WBC zöld övét. Első címvédésén fordult meg először Angliában, mikor egy pörgős mérkőzésen, a padlóról felkelve ütötte ki a hazai Kevin Mitchellt. Még egyszer megvédte címét, ám többek között sérülése miatt megfosztották az övétől, így aztán a kihagyás után érkezett meg újfent Angliába, az Anthony Crolla elleni első meccsére, és vette célba az angol WBA címét. (Valamint a betöltetlenül álló Ring övet, melynek birtokosa minden esetben a saját súlycsoportjának elismerten is a legjobbja lesz, szóval így még fontosabb, és értékesebb csata elé néztek mindketten.)

Jorge Linares vs Kevin Mitchell:

forrás: boxingnewsonline.net

A 30 éves, Anthony Crolla (31-6-3; 13KO) egy átlagos képességű angol bunyós (ez még véletlenül sem akar sértés lenni), akit óriási szívvel, és mániákus fanatizmussal áldottak meg. Ellenállhatatlan elszántsággal, és áldozatos munkával fejlődött, és jutott el arra a szintre, ahol most van, és lett belőle egy megfutamodásra, és feladásra sosem gondoló, kőkemény harcos.

Fejlődését jól példázza, hogy míg először kikapott egy Youssef Al Hamidi nevű felhozóembertől, a visszavágón már sikerült megoldania ellenfelét. Gary Sykes ellen szenvedte el második vereségét, majd legyőzte a hosszú szünet után visszatérő, szebb napokat látott, korábbi vb kihívót, Michael Brodie-t. Rövidesen nagypehelysúlyú angol bajnok lett, majd könnyűsúlyban hódította el a brit bajnoki címet. Egyetlen kiütéses vereségét első címvédésén szerezte, Derry Mathews 6 menetben bánt el vele. Ezt követően elindult egy pénzdíjas tornán, amelyen 3 menetes meccseket vívott: az elsőt megnyerte, ám a másodikat elbukta, méghozzá Gary Sykes ellen, akiről így kijelenthető, hogy a mumusának számít.

Eztán újfent angol bajnok lett, majd ismét egy visszavágó következett, méghozzá a betöltetlen, brit nemzetközösségi övért. Ahhoz képest, hogy korábban TKO vereséget szenvedett, nagyon nagy előrelépésnek tűnik az a 12 menetes döntetlent, amit sikerült megharcolnia Derry Mathews ellen. Így, bár nem sikerült címet szereznie, mégis győztesnek érezhették a szurkolók, akik hamarosan valódi győzelmeknek örülhettek, hiszen Crolla begyűjtötte, és meg is védegette a WBO Inter-Continental övét.

A korábbi világbajnokkal, Gamaliel Diazzal szemben technikai döntetlennel volt kénytelen kiegyezni 3 menetben, miután Diaz egy vétlen fejeléstől felrepedt, és képtelen volt folytatni a küzdelmet. Következő meccsén Mizsei Györgyöt verte 6 menetben pontozással, majd eljött a nap, a várva várt pillanat, hogy a világbajnoki címért küzdhessen.

A manchesteri bunyós hazai környezetben vívhatta meg ezt a mérkőzést (sőt, mind az öt világbajnoki mérkőzése ugyanott, a Manchester Arénában került megrendezésre). Ellenfele a WBA bajnokságáért, a kolumbiai Darleys Perez volt. A hajtós és szoros mérkőzés döntetlen eredményt hozott, és azonnali visszavágó követte, melyet négy hónappal később rendeztek meg. A hazai fiú ezúttal már nem hibázott, és az 5. menetben, testen ütötte ki ellenfelét.

Első címvédését az ellen az Ismael Barroso ellen vívta, aki nem volt ismeretlen a szigetországban, ugyanis korábbi meccsén a már említett Kevin Mitchellt zúzta össze 5 menet alatt. A Crolla vs Barroso meccs kőkemény csatát hozott, melyen Crolla végleg bebizonyította, hogy valóban olyan iparossá vált, aki tökéletesen ért a szakmájához. Kibírta a venezuelai borzalmas támadásait, és akárcsak előzőleg Perezt, úgy a 7. menetre elfogyó kihívót is egy gonosz testütéssel küldte padlóra, amelyből nem volt visszaút. Még nagyobb szó, hogy Crolla ezt úgy vitte véghez, hogy a meccs fele alapján minden pontozónál hátrányban volt.

Anthony Crolla vs Ismael Barroso:

forrás: bleacherreport.net

Így jutottak el a felek első egymás elleni meccsükhöz, és ahhoz, hogy a győztes a WBA mellé a Ring magazin övét is a derekára csatolhassa, ezzel pedig a könnyűsúly legjobbjává váljon. A Terry O’Connor vezette mérkőzést, a technikailag jóval képzettebb Linares irányította, és esélyeshez méltón vitte el a meccs első felét. Crolla azonban, köszönhetően brusztolós, nyomulós, küzdelmes harcstílusának, nagyon szorossá tette az ütközetet. Mikor először láttam, sajnos nem tudtam teljes mértékben odafigyelni, de azért így is igyekeztem lepontozni a csatát, amely nálam döntetlennel zárult. Mikor újra megnéztem, és már teljesen rá tudtam koncentrálni, akkor mindössze egy menetet láttam másképp, ami döntőnek bizonyult. Így a végeredmény már nem 114-114, hanem 115-113 volt. Az eredmény a hivatalos pontozóknál is szoros, de egyhangú volt. Náluk, és nálam is Linares győzött, és ezzel ő lett az új WBA/Ring világbajnok. Nem gondoltam, noha tényleg szoros meccs volt, hogy lesz visszavágó, de mégis összehozták. A saját, és a hivatalos pontozás után, most már ennek a rövid összefoglalója fog következni.

Pontozásom: Anthony Crolla vs Jorge Linares I

• 1.:  9-10
• 2.:  9-10
• 3.:  9-10
• 4.:  9-10
• 5.:  10-9
• 6.:  9-10
• 7.:  10-9
• 8.:  10-9
• 9.:  10-9
• 10.: 10-9
• 11.: 9-10
• 12.: 9-10

Össz.: 113-115 Linares

Hivatalos pontozás: John Keane: 114-115. Fernando Barbosa: 113-115. Guillermo Perez Pineda: 111-117. Mind Linares.

Az első meccs egy képben:

forrás: boxingnews24.com

Ahogy tehát már írtam, a visszavágót is Manchesterben, a Manchester Arénában rendezték meg, a már megszokott, félelmetes, és fantasztikus hangulat közepette, amelyet a hazai fiú rendíthetetlen drukkerei teremtettek. „Oooooo Anthony Croooollaaaaa, óóóóóó Anthony Croooollaaaaaa” – zúgott a tábor az angol harcos mögött, és természetesen minden támadását ováció, és felhördülés követte, amellett, hogy folyamatos éneklésben részesítették kedvencüket.

A kiegyenlített első menet után, a világbajnok ragadta kezébe a kezdeményezést, és az irányítást. Most is gyorsan kirajzolódott a kettejük közti tudás, és képzettségbeli különbség, és megint csak gyönyörködni lehetett Linares pazar technikával kivitelezett támadásaiban. Ugyanakkor érzésem szerint az első harmad viszonylag szorosan alakult, hiába a szintkülönbség a venezuelai javára, a kihívó egy percre sem lépett le a gázpedálról.

A valódi differencia a meccs közepe táján mutatkozott meg köztük, mikor hiába támadott a hazai bunyós, Linares, vagy megelőzte, vagy megkontrázta, vagy pedig kamatostul adta vissza a hébe-hóba beszedett pofonokat. Ebben a szakaszban Linares jól mozgott el, és jobban „élt”, mint az első meccs folyamán bármikor. A mérkőzés pillanatára, és legszebb jelenetére a 7. menetig kellett várni. Ekkor Crolla ütött egy jobbost, ami nem talált, Linares pedig olyan könnyedén, mintha egy legyet akarna elhessenteni, elküldött egy bal felütést, ami tökéletes precizitással pattant az angol állán, aki rögtön megtántorodott, és padlóra került.

forrás: ytimg.com

forrás: boxingnews24.com

Howard John Foster vezetőbíró számolásba kezdett, Crolla pedig összeszorított fogakkal emelkedett fel a földről, és kettős fedezékben élte túl a parádézó, elképesztő kombinációkat ütő bajnok rohamozásait. Ezekben a menetekben alig akadt olyan pillanat, mikor bármiben egyenrangú partnere lett volna az angol a venezuelainak, aki tökéletes, és gyönyörű horgok és felütések garmadáját osztotta ki, de Crolla becsületére legyen mondva, végül csak átvészelte ezeket a borzasztó felvonásokat. És persze, nem ő lenne, ha nem igyekezett volna kettőzött erővel visszaadni a kölcsönt. Más kérdés, hogy ez azért maradéktalanul nem is sikerülhetett neki, de csak azért is megpróbálta.

forrás: ringcsoda.blog.hu

A „Million Dollar” becenevű angol minden pillanatban jött előre, támadta a testet, folyton ott volt a bajnok nyakán, de ez nem lehetett az ő estéje, ezúttal nem tudta megszorítani a pokoli éles formában bokszoló Linarest. Mondhatni, ezen a napon az arany legyőzte a dollárt, hiszen Linares beceneve „El Niño de Oro”, vagy angolul „Golden Boy”. Linares az ökölvívás minden szépségét, és gyönyörű elemét bemutatta, ragyogóan hajolt el, vagy vert közbe, ha szüksége volt rá; kiválóan ütött testre, hibátlanul bujkált, vagy bújt be ütőtávon belül, és ütötte meg Crollát olykor mindenféle megerőltetés nélkül. A hazai közönség kedvence persze így is Anthony Crolla maradt, és miután kibírta az utolsó menetet is, nem lehetett kérdéses, hogy őt fogják éltetni. Ez akkor sem változott, mikor kihirdették Linares jogos, egyhangú, és vitathatatlan győzelmét. Így azért elmondható, hogy mindketten nyertek. Linares a meccset, és ezzel biztosan pár új szurkolót, pénzt, és a lehetőséget a további nagy meccsekre; Crolla pedig szimpatikus vesztesként, a szurkolók elismerését.

forrás: ucnlive.com

Nem kell szégyenkeznie, ő továbbra is az a rettenthetetlen harcos, aki nem ijed meg a saját árnyékától, és a kihívástól, hiába jelent meg az ellenfél személyében egy mesterember, vagy egy géniusz. Ő úgy is felvette, és alighanem fel is fogja venni a kesztyűt, hogy „csak egy szorgalmas iparos”. Sokan irigyelhetik a mentalitásáért, amivel igazi győztes típusnak született.

Linares megcsillantotta, mit is tud, hogy mire is képes igazából. Továbbra is ő a könnyűsúly legjobbja, a Ring, és a WBA bajnoka, nagyon kíváncsian várom, kivel fogja legközelebb összemérni a tudását. Szerencsére akadnak rajta kívül is kiemelkedő alakok könnyűsúlyban, és a környező divíziókban is, így érdekes meccseket hozhatnak tető alá a részvételével. Ő is, és Crolla is a kedvenceim közé emelkedtek, így aztán bárkivel hozza össze őket a sors, egész biztos, hogy akkor is figyelemmel fogom kísérni mindkettejüket. Zárásul a hivatalos, és saját pontozásom olvashatjátok. Sziasztok.

Hivatalos pontozás: Alejandro Rochin; David Sutherland; Philippe Verbeke: 118-109 Linares.

Jorge Linares vs Anthony Crolla II:

• 1.:  9-10
• 2.:  10-9
• 3.:  10-9
• 4.:  10-9
• 5.:  10-9
• 6.:  10-9
• 7.:  10-8
• 8.:  10-9
• 9.:  10-9
• 10.: 9-10
• 11.: 10-9
• 12.: 10-9

Össz.: 118-109 Linares

Heó-heó!

A mexikói kedvencet, Jhonny Gonzalezt (62-10-0; 52KO) nem sokaknak kell bemutatni, hiszen a korábban két súlyban (harmat, és pehely) is világbajnoki címekig jutó klasszis, hosszú évek óta az élmezőnyben versenyez. Számtalan nagy mérkőzést nyert meg, útját kemény ütközetek, és szép KO-k szegélyezték. Ha elkezdek gondolkodni, hogy kiket győzött le, csak úgy sorjáznak a nevek! A teljesség igénye nélkül, olyan kiemelkedő bokszolók, és/vagy bajnokok skalpját szerezte meg az évek során, mint Irene Pacheco, Ratanachai Sor Vorapin, Mark „Too Sharp” Johnson, Rogers Mtagwa, Abner Mares, vagy Jorge Arce. Vereségeit főképp pályája elején, vagy azokat is többnyire a legjobbak ellen szedte össze. Így volt ez 2015-ben is, mikor a remek Gary Russell Jr verte el, és vette el tőle a pehelysúly WBC világbajnoki címét.

Gonzalez a vereség után feljebb lépett egyet, hogy új vadászterületen, nagypehelysúlyban próbáljon szerencsét. Első meccsét gyorsan nyerte, ám aztán a (hozzá képest) viszonylag ismeretlen Jonathan Oquendo 10 menetben sikerrel tréfálta meg az exbajnokot. Egyébként Oquendo még abban az évben, 2015-ben megméretett a WBA pehelysúlyú világbajnokságáért, ám 12 menetben alulmaradt Jesus Andres Cuellar ellen, és alighanem ezzel vissza is vonult, mert azóta nem lépett a kötélnégyszögbe.

Nem úgy Gonzalez, aki jó mexikóihoz méltóan, még abban az évben visszatért, és meg is szerezte a WBC International Silver övét, pontozással 12 menetben. Ezt a címet, azóta háromszor védte meg, mindannyiszor kiütéssel, és igyekszik egyre feljebb és feljebb jutni a ranglétrán, hogy újra megkapja a lehetőséget, hogy a világbajnoki címért öklözhessen, és bizonyíthasson.

Ellenfele, a dominikai Francisco Contreras (30-5-0; 23KO) jó mérlegű, de Gonzalezhez képest korlátolt képességű bokszoló. Ellenfeleinek, pontosabban legyőzött ellenfeleinek minősége nem verdesi az egeket, neki inkább csak a vereségei azok, amelyek miatt nem (igazán) kell szégyenkeznie. Eddigi legyőzői jó képességű, az élmezőnyhöz tartozó bunyósok voltak, de csak egy igazi világklasszis volt köztük, igaz, ellene a lehető legcsúfosabb formában, már az első menetben véget ért a küzdelem (a Jorge Linares elleni mérkőzéséről van szó). A többi legyőző névsora: az akkor még veretlen, ugandai Sharif Bogere (L KO3); honfitársa, Pablo Cesar Cano (L RTD5); a panamai, egykori WBA bajnok, Vicente Mosquera (L DQ6); Linarest már említettem (L KO1); és végül az orosz Andrey Klimov (L12). Maradjunk annyiban, hogy finoman szólva sem nyomta az esélyesség terhe a 33 éves, New Jersey-ben élő, "Dominican Boy" becenevű bunyóst.

forrás: bp.blogspot.com

A páros, a nagypehelysúly, betöltetlen WBC Latino övéért mérkőzőtt meg, a 28. születésnapomon, 2017.03.25.-én, Mexikóban, Ciudad Juarez városban, a Gimnasio Municipal "Jose Neri Santos-ban".

Az 1. menet feléig csak előkészítő ütéseket, és azokból is csak a könnyebb fajtákat láthattuk. Gonzalez irányított, és az is ő volt, aki először próbálkozott hajlított karú ütésekkel, melyek közül az első bal csapott és horog még nem igazán talált, de rövidesen már beakadt testre egy ragyogó bal felütése. A legszebb találat volt, a hazai fiú pedig kérdés nélkül vitte el ezt a felmérő felvonást. A menet végén amúgy nagy egyetértésben, sportszerűen pacsiztak a felek, Contreras még meg is simogatta ellenfele fejét.

forrás: notifight.com

Gonzalez a 2. menetet is elöl lévő bal kezével nyerte meg, többször talált, mint a pontatlan Contreras, akinek azért volt egy jó támadása, és olykor együttes találatot is elért, mikor egyszerre ütöttek egyenest. Újabb Gonzalez menet.

A 3.-ban talált be először keményebben a korábbi világbajnok, és a dupla, széles bal horog után a dominikai máris padlót fogott. Még felkelt, igyekezett fogni, és kockázat kerülő ütéseivel időt nyerni, de a mexikói több rövid kombója után, melyeket testen fejezett be, ismét számolni kellett rá. Megint felállt, ám Gonzalez most már majdnem minden ütését keményen rángatta meg. Nem lehetett kérdés, hogy Contrerasnak csak másodpercei vannak hátra, mégis meglepett, hogy a menet végéhez közelítve akadtak be a dominikai legkeményebb ütései, még, ha csak kettő is, melyekkel nem tett kárt a hazai versenyzőben. Már-már azt hittem, mégis kihúzza valahogy a szünetig, mikor újabb kemény testütések kényszerítették a földre, és ez Jhonny Gonzalez 3. menetes, sima KO győzelmét eredményezte. Rocky Burke bíró vitán felül jól döntött, mikor beszüntette a találkozót.

forrás: ytimg.com

Gonzalez (63-10-0; 53KO) győzelme után már 5. a WBC nagypehelysúlyú ranglistáján, bár kérdés, mekkora eséllyel venné fel a harcot a jelenlegi bajnok, a pokolian erős, Miguel „El Alacran” Berchelt ellen? Figyelembe kell venni, hogy 35 évével, és hősies küzdelmeivel már cseppet sem számít fiatalnak egy ilyen alacsony súlycsoportban, amelyben ráadásul kisebb, és naturálisan gyengébb a többségnél, hiszen ő még lentebbről, harmatsúlyból érkezett. A másik három szervezet ranglistáján nincs ott a neve, azokon nem jegyzik, de ha arra venné az irányt, akkor sem lenne könnyű dolga.

forrás: uecdn.es

Ha bajnok akar lenni, akkor a Francisco Vargast háborúban legyőző Bercheltet, vagy a WBA bajnokát, Jezreel Corralest (aki Takashi Uchiyamát detronizálta 2 menet alatt, majd a visszavágót is hozta pontozással), vagy a fiatal, erős, gyors és szupertehetséges Gervonta Davist (IBF bajnok), vagy napjaink egyik (ha nem A) legjobb bokszolóját, az ukrán zsenit, Vasyl Lomachenkót kellene legyőznie. Nem egy egyszerű névsor, és akkor még nem szóltam azokról, akik szintén a bajnoki címekre ácsingóznak a súlycsoportban: Francisco „El Bandido” Vargast említettem, de ott van még Orlando Salido, Robinson Castellanos, Takashi Miura, Takashi Uchiyama, Yuriorkis Gamboa, Jesus Andres Cuellar, Javier Fortuna, Miguel Roman, Jason Sosa, szóval sokan. Jelenleg talán a még mindig kissé ismeretlen Corrales ellen lenne a legtöbb esélye, illetve kis szerencsével talán kifoghatna Gervonta Davis-en, ha az amerikai esetleg ellazázná a felkészülését, de erre azért szintén nincs túl sok sansz. Bizonyosan képes lehet jó meccseket összehozni némelyik ismert név ellen, de a realitás sajnos azt mondatja velem, hogy Gonzalez ebben a súlycsoportban (még feljebb pedig pláne), már nem lesz képes bajnokká válni, mert erősebbek, gyorsabbak, nagyobbak, és fiatalabbak a riválisai. Nagyon szorítok neki, hogy rám cáfoljon.

Mellékesen pedig megjegyezném, hogy örömteli látni egy magyar nevét is a 15-ös rangsorban, egész pontosan a WBO ranglistáján, amelynek 9. helyét foglalja el a Felix Promotion versenyzője, Kovács Zoltán (19-5-1; 6KO). Neki is a legjobbakat kívánom, minden úgy sikerüljön számára, ahogy eltervezi. Sziasztok!

Sziasztok!

Úgy ültem neki ennek a mérkőzésnek, hogy a két résztvevőtől korábban még egy mérkőzést sem láttam, sőt, tudni sem tudtam róluk, gyakorlatilag semmit. Úgyhogy mikor megnéztem igencsak különös mérkőzésüket, úgy döntöttem, hogy ez nekem nem elég, így információ morzsák, és korábbi meccseik után vetettem magam. Főleg a vesztes félre voltam kíváncsi, mert ilyet én még nem láttam! Még a bunda gyanúja is felmerült bennem (amit soha nem szívesen feltételezek senkiről, mert a világ legaljasabb tette), ám miután sikerült megnéznem egy-két meccsét, és megtudtam róla egy-két dolgot, rögtön a szívembe zártam, és kizártam, hogy egy ilyen ember bundára adja a fejét, nem, ez a meccs egész egyszerűen így, ilyen bizarrul végződött. Ám a meccs, és az eredmény, csak a páros bemutatása után következik.

Charles Manyuchi (és elmaradhatatlan mosolya):

forrás: charles-manyuchi.com

A leírhatatlan és kimondhatatlan nevű, üzbég Qudratillo Abduqaxorov (fuhh, hát nem könnyű), bár politikai okokból, pénzügyi támogatás hiányában nem került be hazája nemzeti válogatottjába, ezáltal nagy nemzetközi versenyeken sem vehetett részt, így is szép amatőr múlttal büszkélkedhet. Négyszer nyerte meg szülőföldje bajnokságát, és 170-10; 80 KO amatőr rekord után lépett át a profik közé.

Qudratillo fiatal korában keményen dolgozott, reggeltől estig melózott eper és krumpliföldeken, valamint teheneket és bárányokat terelt a gazdaságban. Híján a szponzoroknak és a kormány általi támogatásnak, kézenfekvő volt, hogy profinak áll, és ezzel fogja megkeresni a kenyérre valót, és így fogja támogatni a családját. Első öt meccsét Üzbegisztánban vívta, majd bokszolt Malajziában és Szingapúrban is (utóbbi helyszínen került sor a Manyuchi meccsre is, így tulajdonképpen hazai pályán léphetett szorítóba).

Mire eljutott Manyuchiig, 10-0-0; 7KO mérleget épített fel; saját bevallása szerint a legjobb eredménye, és teljesítménye, a Manny Pacquiao által támogatott, Adones Cabalquinto (csupa egyszerű név) feletti győzelme, aki ellen 12 menetben szerezte meg a WBC Asian Boxing Council Silver övét váltósúlyban. A legrosszabb profi emléke, épp a Cabalquinto elleni diadalt megelőző meccséről maradt meg. Ekkor simán verte 8 menetben pontozással Larry Siwut, ám ennek ellenére sem volt megelégedve saját teljesítményével, azzal pedig főleg nem, hogy edzője, Ilgar Aliev nélkül kellett mérkőznie, aki nem kapott vízumot arra az időre. Egyébként a Siwu elleni meccs kissé eseménytelen volt, az ellenfél nem jelentett veszélyt, de nagy verést sem kapott, és bár tisztesen helytállt, minden menetet elbukott. Abduqaxorovtól a sima győzelmen kívül semmi extrát nem láttam, "csupán" egy szorgalmas bokszolót, aki jól üt testre, és jók a beugrásai. Nem bírom ki, poénból álljon itt az üzbég fiú teljes neve, akinek borzasztó nehéz dolga lehet, amikor így kell aláírnia bármilyen hivatalos papírt: Qudratillo Xabibullo Ogli Abduqaxorov. Hosszabb ideig tart leírni és kimondani, mint a teljes Shannon Briggs vs Petrányi Zoltán mérkőzés (bevonulással, és eredményhirdetéssel együtt).

forrás: ringtv.com

Ellenfele, a profik közt jóval rutinosabb, zimbabwei Charles Manyuchi (20-2-1; 12KO) több kemény csatában edződött, veretlenségét igen hamar, már a 3. meccsén elvesztette. Ekkor Zimbabwe nagyváltósúlyú bajnoki címéért harcolhatott, és máris megízlelhette, milyen is 12 menetet bokszolni. Legyőzője Mordechai Donga volt, de második vereségére sem kellett sokáig várni, hisz két meccsel később, ezúttal Dél-Afrikában kapott ki pontozással 10 menetben, Page Tshesane ellen. Azóta veretlen, legrosszabb eredménye egy döntetlen volt, Anthony Jarmann ellen 4 menetben, Namíbiában.

Időközben 6 menetes egyhangú pontozással vágott vissza első legyőzőjének, Dongának, valamint megszerezte az African Boxing Union címét is, tehát ő számított a váltósúlyú Afrika bajnoknak. Rövidesen már a WBC International övet is a derekára csatolhatták, miután 8. menetes TKO-val múlta felül az akkor 30-0-0; 24KO mérleggel kiálló, ghánai Patrick Allotey-t. A címét Devis Caceres ellen védte meg először (TKO2), majd alaposan beindult a szekér, és igencsak megsüvegelendő, rendkívül értékes, idegenben kicsikart győzelmeket sikerült elérnie.

Először Olaszországban, Gianluca Frezzát verte meg (TKO6), majd Oroszországba látogatott, és ütközött meg egy fantasztikusan kemény, és magával ragadó iramú mérkőzésen a hazai, veretlen Dmitry Mikhaylenkóval. Manyuchi ezen a mérkőzésen a WBC betöltetlen Silver címét söpörte be, hiszen az öldöklő 12 menet végén egyhangú pontozással győzött. Amellett, hogy lenyűgözött a két bokszoló, hozzá kell tennem, hogy az eredmény valójában nem volt ennyire egyértelmű (egy pontozó 118-110-re adta, nála csak két menetet nyert Mikhaylenko, ami óriási badarság). Nálam döntetlen lett a vége, de mindketten megérdemelték volna a győzelmet. Mellesleg a meccsről szeretnék majd egy hosszabb összefoglalót írni a jövőben, mert nagyon a fejemben maradt, és tényleg ámulatba ejtett.

forrás: ytimg.com

Manyuchi ezzel a mérkőzésével lopta be magát a szívembe, de mégsem azzal az általam mindig nagyra értékelt, és tiszteletben tartott ténnyel, hogy többször is megmérettetett, és nyert idegenben. Azzal a kicsit sem megszokott, a valóságtól és a hagyományoktól szinte teljesen elrugaszkodott bokszstílussal, amit ő tud, amit művel, és amire képes, azzal sikerült teljes csodálatra bírnia. Az egy dolog, hogy a zimbabwei folyamatosan leeresztett kezekkel bokszol, ilyesmit láttam már mástól is, de hogy valaki tényleg csak mókázásból használjon kettős fedezéket, sőt ahelyett is inkább keresztfedezéket alkalmazzon, az máris szokatlanabb. Előfordul, hogy beleesik az ütésekbe, nyegle mozgása olykor pedig olyan, mintha három lépés után a saját lábában akarna orra bukni. Persze nagyon nem ez a helyzet, sőt ezekkel a látszólagos mozgáskoordinációs problémákkal is képes megzavarni az ellenfeleit, akiknek előszeretettel mutogat és magyaráz mindenfélét a mérkőzések során.

Manyuchi szó szerint csípőből tüzel, a nadrágja mellől indítja ütéseit, melyeket pokoli tüzesen, extravagánsan laza, jókedvű vigyorgások közepette kivitelez. Nem tudom, milyen ütőerővel bír, aligha képes igazi egy ütéses KO-kra, de képes keményen beleállni szélvész sebes bombáiba, melyekkel hátrálásra kényszerítheti éppen aktuális riválisát. Gyorsasága mellett kiemelkedő a bátorsága, remek ütemben (gyakran mégis ütemtelenül) képes közbeütni és beleverni a másik támadásába, így megakasztva azt, és átvenni az irányítást nagyszámú ütést tartalmazó sorozásaival, kombinációival. Mikhaylenko ellen az ütésállósága és a regenerációs képessége is megmutatkozott, mert bizony gyakran nem tudta elkerülni véletlenszerű hajladozásával az orosz horgait, aki néha sikerrel verte keresztbe, és ilyenkor gurulni sem tudott az ütéssel. Más kérdés, hogy Manyuchi visszatámadásai ugyanolyanok, ha nem keményebbek voltak, vagy több ütést foglaltak magukba.

Az egyik róla talált videó címében szerepelt a "drunken master" kifejezés, ami rendkívül találó. Bár nem tudok róla, hogy ez lenne Manyuchi akár nem hivatalos beceneve, de előttem is felderengett Jackie Chan ősrégi filmje, ami nálunk Részeges karatemester néven híresült el, miközben az afrikai ezt a borzasztó furcsa, ám mégis eredményes dülöngélést és billegést produkálta, mintha tényleg részeg lenne. Még talán a „Troll” becenevet tudnám neki elképzelni... Rögtön elkezdtem emlékek után kutatni a fejemben, és csak a legnagyobb showmenek ugrottak be, akik kerültek mindenféle skatulyát a bokszban (pl Paez, vagy Hamed), de ilyen egyedi, nem is tudom, milyen, alighanem a képzettséget javarészt nélkülöző, mégis élvezetes teljesítményre képes bunyóst, még nem láttam. És, hogy eredményes, arról a megszerzett címek és az elsősorban idegenből elhozott skalpok tanúskodtak, melyeknek köszönhetően igencsak komoly ranglistás helyezésekkel dicsekedhetett (WBC: #3, WBA: #6, IBF: #7) a Qudratillo elleni meccse előtt. Ismerve a két bunyós előéletét, kijelenthető volt, hogy bár lényegében ismét idegenbeli csatában kell bizonyítania, Manyuchi a mérkőzés esélyese.

forrás: asianboxing.info

A két ökölvívó mérkőzésére, 2017.03.25.-én került sor (a születésnapomon), méghozzá Szingapúrban, az OCBC Arénában, a tét pedig az afrikai bunyós WBC Silver öve volt, váltósúlyban.

forrás: sportbrief.co.zw

Manyuchi vad horog és felütés áradattal, valamint a számára megszokott, dülöngélő, lézengő stílusban kezdett, nekem meg, mivel ekkor láttam először, máris leesett az állam, és csak lestem, meg felnevettem, hogy mit is látok tulajdonképpen, mert ez a mozgás a legfurább, amihez valaha szerencsém volt. Qudratillo kissé ellökte magától, mire az afrikai úgy nézett ki, mint aki be van rúgva. Kalimpált a kezeivel, kapott is pár jobbost, mire szemtelenül vigyorogva felemelte a lábát, mintha mi sem történt volna.

Qudratillo többször is jól vert bele a Silver bajnok támadásába, hasonlóképpen ahhoz, ahogy anno Manyuchi vert bele Mikhaylenko támadásaiba (hasonlóan, de mégis azzal az óriási különbséggel, hogy Qudratillo ezt letisztult, megszokott, konvencionális stílusban, és nem a Manyuchi-féle elmagyarázhatatlan, leírhatatlan, megfoghatatlan formában tette).

forrás: ytimg.com

Manyuchi illegette-billegette magát, mikor az üzbég srác ütött egy jobb-bal összetételt. A balos egy horog volt, amivel tisztán, piszok keményen telibe kapta a zimbabwei fejét, aki most már nem csak tettette a bódultságot, mozgása a megrendítő pofontól vált részegessé. A kihívó, észlelve a megingását, rögtön rávetette magát, és további két bombával kínálta meg a felelőtlen, és könnyelmű ellenfelet, aki a kötelekre esett, majd miután gurult egyet a padlón, szédelegve, ramaty állapotban tápászkodott fel. Abduqaxorov letámadta, váltakozva érkeztek a pusztító jobbosok és balosok, míg Manyuchi rövid úton ismét földre került. A bíró, Raymond Chang teljes joggal léptette le rögtön az afrikait, és technikai KO-t hirdetett. A mérkőzés így rendkívül furcsára, már-már bizarra sikeredett, hisz Abduqaxorov mindössze 2 perc 56 másodperc alatt csinálta meg a szerencséjét, Manyuchi pedig, noha ilyen a stílusa, ugyanennyi idő alatt rombolta le azt, amit idáig felépített. Pont sajátos, furcsa mozgása, és valószerűtlen stílusa miatt orrontottam csalást, és emiatt is néztem meg több mérkőzését, de be kellett látnom, hogy ő így, ilyen furán, zsigerből, érzésből bokszol, ami eddig bejött neki. Remélem, tényleg nem állt a háttérben semmi törvénytelenség. A megérzésem, és a reménykedésem azt mondatja velem, hogy ez nem tervezetten alakult így, és az üzbég fiú magának, és persze a másik harcos könnyelműségének köszönheti a győzelmét.

forrás: sportbrief.co.zw

Ez a vereség, amiről be kell látni, hogy rendkívül gyalázatosra sikeredett, hatalmas csapást mért Manyuchira (20-3-1; 12KO). Amellett, hogy finoman szólva sem tett jót a megítélésének, elvesztette a címét, és nem meglepő módon, törlődött a neve az összes ranglistáról, amelyeken addig olyan előkelő helyeken szerepelt. Nem tudom, mi lesz vele a jövőben, én nagyon remélem, hogy látom még bokszolni, és győzni, mert nem mindennapi, amit tud, hiszen egyszerre vicces, ugyanakkor látványos és eredményes. Ebből a vereségből kiindulva, valószínű, hogy távol van a világ élvonalától, de nem csak az igazi világklasszisok, és a győztesek lehetnek közönségkedvencek (hiába a győzelem, azért Abduqaxorov sincs még, és talán nem is lesz igazi világbajnoki szinten, pláne, ha megnézzük, kik és milyen bokszolók adják a váltósúly elit mezőnyét).

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a 23 éves Qudratillo kikaparta a gesztenyét, és eddigi legnagyobb diadalát aratta, hisz győzelme után már ő az, aki berontott a nagy szervezetek ranglistáira: WBC: #7, WBA: #8, IBF: #11. Jelen állás szerint hivatalosnak tűnik, hogy következő állomásán, a már ebből a bejegyzésből is ismert név fog várni az üzbég fiúra, ugyanis ekkor ő fog idegenbe utazni, és kockára tenni a címét, méghozzá az oroszországi Jekatyerinburgban. Ez az ellenfél nem más lesz, mint a szintén jó ranglistás helyekkel bíró (WBC: #15, WBO: #9) orosz, Dmitry Mikhaylenko (22-1-0; 10KO). A kemény orosz bizonyára nem fogja olcsón adni a bőrét, de a ranglista alapján, ha Qudratillo sikerrel veszi az akadályt, gond nélkül betörhet a WBO „piacára” is, így, ha ez sikerül, minden szervezetnél eséllyel ácsingózhat a bajnoki mérkőzésre. Ehhez „csupán” annyit kell tennie, hogy idegen környezetben oldja meg Mikhaylenkót, aki a Manyuchi elleni véleményes veresége óta egyszer bokszolt, és Breidis Prescottot állította meg 7 felvonásban, ezzel pedig az interim WBC Silver címet is megszerezte. A feladat adott, és korántsem lehetetlen, kíváncsian várom, hogy a kiegyenlített esélyek mellett, miként alakul a fiatal Abduqaxorov (11-0-0; 8KO) idegenbeli csatája. Jó mérkőzésért, igazságos döntésért, és kicsit most már az üzbég srácnak szurkolok. (Na, meg azért, hogy Manyuchi is a szemünk előtt maradjon, és visszajusson a veresége előtti szintjére). Sziasztok!

Sziasztok!

A középsúly vitathatatlan bajnokságáért kiírt mérkőzésre, 2017.03.18.-án a Boksz Mekkájában, a New York-i Madison Square Gardenben került sor. A WBC/WBA/IBF/IBO címvédő, kazah Gennady „GGG/Triple G” Golovkin (36-0-0; 33KO), és a WBA reguláris világbajnoka, az amerikai Daniel „Miracle Man” Jacobs (32-1-0; 29KO) készülődött összecsapni egymással. A meccs napján derült ki, hogy ha Jacobs nyer, akkor sem szerezheti meg az IBF címet, mivel a szervezet aznapi mérlegelésén képtelen volt hozni a súlyhatárt. Ezen aligha bánkódott a kihívó, hisz győzelme esetén így is három világbajnoki címet, és ezeknél (talán) sokkalta értékesebb szakmai és rajongói elismeréseket söpörhetett volna be. A legendás Michael Buffer felkonferáló beszéde után, Charlie Fitch mérkőzésvezető felügyeletével indult útjára a mérkőzés. Mivel előző bejegyzésemben olvashattátok a két bunyós bemutatását, így most következzék maga a mérkőzés.

forrás: medium.com

Golovkin foglalta el a szorító közepét, és érezhetően a feltérképezésé volt az első felvonás. A páros mindkét tagja mérsékelt számban indított hajlított karú ütést, és ilyenkor ezek is elhaltak a fedezéken. A kazah, a pontosabb bal egyeneseinek köszönhetően húzta be az elsőt. 10-9, Golovkin.

Továbbra is Golovkin irányított középről, a kihívó csalogatta és talált is szépen egy hátsó kezes bal egyenessel fejre. További ütései pontatlanok voltak, de több ilyen könnyed egyenessel terelte a bajnokot, akinek egyszer-egyszer azért sikerült közel kerülnie és testen találnia, bár egy alkalommal ismét kapott egy válaszütést fejre. Kiegyenlített menet volt, ide is, oda is lehetett adni, én most Golovkinnak adom, 10-9, össz 20-18.

forrás: boxingnews24.com

A bajnok az előzőeknél agresszívebben kezdte ezt a menetet, amelyet testütéseivel és jól bevált egyeneseivel, ha szorosan is, de a kezében tartott. Az utolsó pillanatokhoz közeledve újabb kazah testütés akadt be, amelyet követően össze is kapaszkodtak a felek. Ekkor vitte be a meccs eddigi leglátványosabb ütését az amerikai, mikor egy lefelé irányuló bal horoggal, kőkeményen találta el a bajnok fejét! A beharangozóban feltett kérdésemre tehát máris választ kaptam (mi történik, ha a nagy ütő Jacobs rést talál és tiszta ütést ér el?), mégpedig azt, hogy Golovkin meglepődve hátrébb lépett, de nem esett különösebb baja. Pedig láthatóan nagy és megrendítő erejű bomba volt, ami mást már talán leterített volna. A szoros menet ezzel a pazar momentummal nálam Jacobsé lett. 9-10, 29-28.

forrás: fansided.com

Az előző menetben beszedett horog láthatóan megtette a hatását, így a középsúly ura keményebben veselkedett neki a menetnek. Előkészítő ütésein is érződött, hogy erőteljesen lövi ki őket, és jobbokkal is többet próbálkozott. Miután két ilyen jobb kezes ágyúgolyó is elérte Jacobs fejét a köteleknél, és ráadásként egy balos rakéta is érkezett (nem talált tisztán), az amerikai földre került. Nem rendült meg, gyorsan felállt, és inkább csak rosszul állt a lábán a rárontó, előre masírozó Golovkin miatt, de számolni kellett rá, hisz ütéstől kötött ki a földön. A kazah fölénybe került, de csak a nyomás maradt meg, a bajnok érezte, hogy nem támadhatja le meggondolatlanul riválisát, aki egyáltalán nem esett szét, és továbbra is összeszedett volt. A gonghoz közeledve még beakadt fejre egy remek bal-jobb horog összetétel befejező ütése a bajnoktól, aki a leütéssel simán vitte el a felvonást. 10-8, 39-36.

forrás: 365dm.com

Szép jobb kezessel köszönt be fejen Golovkin, majd testre is odavert egy jobbost, ezúttal Jacobs lefogni sem tudta, aki, bár dulakodás közben is kapott kettőt, bőszen vigyorgott... Nem emlékszem, hogy láttam-e bárkitől ilyen reakciót Golovkin ellen, főleg nem az 5. menetben, főleg nem, ha az előző menetben padlóra került. Eddig is tudtuk, hogy GGG-nek remek bal keze van, azonban, hogy ez milyen fontos fegyvere, az ezen a szoros mérkőzésen igencsak kicsúcsosodott. Az elmúlt menetekben és ebben is számos könnyed(nek tűnő) balossal zavarta ellenfelét, aki ebben a menetben elismerően biccentett, miután egy ilyen, ezúttal könnyednek finoman szólva sem nevezhető Golovkin balos csapódott az arcába. Hogy Jacobs mentálisan, fizikálisan és taktikailag is száz százalékosan felkészült, valamint, hogy teljes mértékben hisz a győzelmében, arról hátsó bal kezes, és elöl lévő jobb kezes találatai is tanúskodtak. Az utolsó másodpercekben sem rettent meg Golovkin keményen meghúzott bombájától, hanem legalább olyan keményen vert vissza. Ez is kiváló menet, és ez is GGG menet. 10-9, 49-45.

forrás: boxingnewsonline.net

A 6.-ban Jacobs felpörgette a tempót, sokat mozgott és jó irányváltásokkal, valamint jobbos jabjeivel kontrollálta Golovkint, aki rendre kapott egyet, ha megindult. Bár így is sikerült bezúznia két bombát Jacobs fejére, mikor az a köteleknél volt, az amerikai onnan is képes volt irányítani, sőt, kemény ritmusváltásokkal igyekezett szétzilálni riválisát, aki az egyik támadásnál több, testre becsapódó felütést is kénytelen volt lenyelni. Az alapállását gyakran váltogató amerikai legjobb teljesítményét nyújtotta a csata a során, ez pedig egyértelműen az ő menete volt. 9-10, 58-55.

Mint két mozsárágyú, amik egymást lövik, olyanok voltak ebben a menetben a fiúk. Végig éles, és fej-fej melletti küzdelem folyt köztük. Felváltva lőtték ki egymásra rakétáikat, amelyek képtelenek voltak meghátrálásra kényszeríteni őket, amikor becsapódtak. Úgy érzem, Golovkinnak sikerült több látványos, és nagy ütést kiviteleznie, ám ilyenkor Jacobs szinte elégedetten bólintott, és további ütésváltásokra ösztökélte riválisát. A gongnál a bírónak úgy kellett leszednie őket egymásról, Jacobs hihetetlenül tűzbe jött, és hogy mennyire nem volt elég neki az eddigiekből, arról hevesen gesztikulálva tudatta a világot, számára mintha most indult volna a mérkőzés. Harci vágya, és láza ellenére, érzésem szerint ez a vitathatatlan világbajnok menete volt, 10-9, 68-64.

forrás: sportsnewsgist.com

Jacobs többet mozgott hátra és oldalra, továbbá remek találatokkal fogadta Golovkint. Pazarul húzgálta el a fejét a kazah pusztító horogzuhataga elől, elégedetlen csak amiatt lehetett, hogy az ő széles visszatámadása látványosabban szállt el (igaz, utána rögtön újabb ütéseket sikerült bevinnie GGG-nek). Az amerikai ezúttal normál alapállásban variálta jól bal kezesei keménységét: előbb bal horog fej, bal horog test (ez talált) keményen, majd könnyed bal egyenesek fejre (sok célt tévesztett, de legalább ő diktálta az iramot), és ezalatt csak egyetlen szép Golovkin jab érte el a fejét. Miután közelebb léptek egymáshoz, Jacobs sokadjára szórta meg kegyetlen testfelütésekkel ellenfelét, majd szokásához híven biccentett, mikor kapott egyet, ezzel is hergelve magát és a kazahot, jelezvén, még mindig nem elég, és ne hátráljanak meg a harctól. Jacobs olyannyira komolyan gondolta, hogy egy kombinációja után, melyet fejen zárt egy jobbossal, már Golovkin volt kénytelen hátrálni, és még nagyobb döbbenetemre, ezúttal már a kazah bólintott elismerően a bődületes bomba benyelése nyomán. Triple G aztán testre és fejre is robbantott egyet, csak, hogy ne érezze olyan jól magát a másik bajnok, aki még két kemény bal egyenes becsapódása után is odaállt, és éles küzdelemre kényszerítette ellenfelét. Jacobs nyerte a menetet, és elérte, amit soha senki, nevezetesen, hogy úgy érezzem, maradt keresnivalója ebben a kérlelhetetlenül kemény küzdelemben a hátralévő négy menetre. 9-10, 77-74.

forrás: telegraph.com

A küzdelem egyre fokozódott, és megdöbbentő volt látni, milyen kemény minden egyes ütésük. Még az egyszerű, előkészítő ütéseikről is sütött, hogy szörnyű erő munkál bennük, és valódi súllyal terhelik az éppen fogadó felet. Erre a csatára különösen igaz, hogy az óriási küzdelemben rendkívüli szerepe van az észjátéknak, és a rafinériának, valamint az energiatakarékosságnak is. Az átgondolt mozdulatok mögött hosszú évek gyakorlása rejtőzik, Golovkin pedig újfent megmutatta, milyen fontos pontokat tud ütni azzal a világklasszis bal egyenesével. Ezekre, ahogy kezdett újra belemelegedni, kőkeményen és gyorsan megpörgetett horgokkal és felütésekkel válaszolt Jacobs, és akkor sem lankadt, vagy rendült meg, miután ismét egy kazah jab, és gyönyörű jobb felütés csattant az állán. Csüggedés helyett bal csapottal és jobb horoggal válaszolt, de egyik sem volt igazán tiszta találat. Tovább nyüstölték egymást; szoros, de enyhe Golovkin fölényben telt a menet, aztán megindult a kazah, és több tiszta, és kemény ütést mért az amerikaira, aki leengedett kezekkel igyekezett védekezni, ám mintha átszaladt volna rajta egy-két megrázó találat. Hogy nincs különösebb baja, azt egy elhajlással, és egy belharcos dulakodás közben bevitt ütéseivel mutatta meg, Golovkin pedig ismét látható elismeréssel adózott az amerikai ellenállásának, aki továbbra is makacsul állta a rohamokat, és csak azért sem akart megtörni. A saját magába vetett hite, valami egészen elképesztő szenvedéllyel áldotta meg a Miracle Mant, és noha hátrányban volt, az akarat diadalát láthattuk tőle. Golovkin 10-9, 87-83.

forrás: sputnik.kg

GGG egyenesére érkezett azonnal Jacobs kombinációja, melyet kőkemény testütéssel fejezett be a hazai fiú. Újabb felütéseket rángatott meg testre, amiket hamarosan már fejre lődözött ki; egy bombája a kazah állán robbant, aki persze igyekezett visszatámadni. Az aktívabb kihívó/bajnok jelentősebb hiba nélkül hozta le a menetet, sőt a végén elképesztő keménységgel csapott össze a világbajnokkal, és mindketten olyan bombákkal találtak, amelyek bárkit megráztak volna a súlycsoportban. Jacobs minden eddiginél parázslóbb szemekkel tekintett Golovkinra, most is vitte volna tovább a hév, és a szíve, és még mindig tombolt benne az izzó bizonyítási vágy. Kuriózum, hogy elérte, tíz menet letelte után, még mindig legyen némi esélye megnyerni ezt a mérkőzést. Jacobs 9-10, 96-93.

forrás: dailymail.co.uk

A szünetben Jacobs edzője, Andre Rozier azt mondta, két meneted van, hogy megváltoztasd a történelmet! Két menet. Alighanem a hivatalos pontozóknál is szorosan álltak a felek, így, Jacobsnak egész biztosan szüksége volt a hátralévő két menetre, de lehet, hogy még ez sem lesz elég a győzelemhez. Nálam sem lett volna elég neki, csak úgy, ha többször is leüti, vagy, ha kiüti Golovkint. Ezt, ezután a tíz menet után valahol mélyen legbelül, még képes is voltam kinézni belőle.

Ehhez képest egy picit talán passzívabb Jacobst láthattunk a 11. menet elején, aki dulakodás közben bal horgot, rövidesen, tisztább szituációban jobb horgot, majd egy egyenest is kapott. A kép nem sokat változott, Golovkin olyan természetességgel vitt be könnyed testütést és egyenest, hogy öröm volt nézni. Komoly felütéssel talált állra, amire kemény válaszok érkeztek Jacobstól, de ezekből most hiányzott az igazi átütőerő, és erőlködött is. Ismét Golovkin pillanatai következtek, mikor bal egyenesekkel, horgokkal és felütésekkel bokszolta ki az amerikait, majd vette ki a fejét a vélhetően kőkemény ellenütések irányából. De Jacobst ennyivel nem lehetett kizökkenteni, minden ütése veszélyt és komoly fenyegetést jelentett, sorra állt bele a horgokba, melyek könyörtelenül terrorizálták az ellenfelet. A felvonás vége kiélezetté vált, ritka, mikor Golovkin védekezését kell dicsérni, de most ez volt a helyzet, mikor sikerrel húzgálta el riválisa vad horgai elől a fejét. Az utolsó másodpercekben viszont már nem tudott kitérni, és bár ő is bevitt egy rettenetesen kemény bal horgot fejre, csontrepesztően pontos bal-jobb horgot kapott vissza a gongot megelőző pillanatban. Jacobs felpörögve kiáltott egyet, és fanatikus tekintettel meredt Golovkinra. A végével nehezen pontozhatóvá vált a menet, ide is, oda is lehetett adni, de én inkább afelé hajlok, hogy Jacobsnak adjam, aki a menet elején viszonylag gyengén muzsikált, de a végén látványosan feltámadt. Jacobs, 9-10, 105-103.

forrás: boxingnewsonline.net

Ha jól értettem, a szünetben Golovkin edzője, Abel Sanchez arra kérte tanítványát, hogy az ne őrüljön meg az utolsó menetben, és inkább védje magát, és ezzel az alighanem már megszerzett pontelőnyét. Ugyan ki róná meg ezért a taktikai utasításért?

Kíméletlenül estek egymásnak a záró etapban, és Golovkin azért csak odaállt verekedni, elvégre nem egy defenzív felfogású bokszolóról beszélünk. Jobb horga talált, de Jacobs kettőzött erővel támadott vissza, akinek bal-jobb horgai, és felütései is befértek a kazah fejére. Aztán a bajnok momentumai következtek, csodálatos bal kezével ismét sikerült ideig-óráig (na, jó, pár pillanatig) kontroll alatt tartania a reguláris bajnokot. Jacobs pusztító, előkészítetlen jobb egyenessel talált fejen, amire GGG jobbosa érkezett, de jött is az újabb Miracle Man bal felütés állra. Fantasztikus küzdelem alakult ki a két sportember között, melynek során egy pazar jobbosát követően, immár Jacobs elhajlásos védekezését is megcsodálhattuk. Dulakodással, és úgy ért véget a menet, hogy mindketten próbálták jobb helyzetbe birkózni magukat a következő ütéshez. A gongot követően Jacobs a kötelekre roskadt, ha valamiből, hát ebből látszott, hogy szívét és lelkét is kitette a ring vászonpadlójára. Kiélezett és szoros volt az utolsó menet is, amit úgy vélem Jacobs nyert meg. 9-10, 114-113.

forrás: vox-cdn.com

A heves csata után a bokszolók sportszerűen és barátságosan viszonyultak egymáshoz. Buffer hamarosan kihirdette a végeredményt, és a pontozás arányát. Az egyhangú döntés értelmében a bajnok a továbbra is veretlen, Gennady Golovkin (37-0-0; 33KO) maradt. Meg kell említeni, hogy a pontozás szoros volt, és sokan vitatták is. Véleményem szerint a döntés jogos, és vitathatatlan, ezért aztán ez a meccs nem is került be a vitatható mérkőzések rovatomba. Teljesen egyetértek a pontozással, és annak mértékével, arányával is, szerintem tökéletes munkát végeztek az ítészek. Charlie Fitch bíró is jól végezte a dolgát; engedte a kisebb szabálytalanságokat, és csupán figyelmeztette a bunyósokat, mikor ezeket alkalmazták, de ezt is úgy tette, hogy nem törte meg a mérkőzés lendületét.

forrás: fansided.com

Daniel Jacobs (32-2-0; 29KO) személyében Golovkin végre olyan ellenfelet győzött le, aki nem rezelt be ellene, és bírta a rohamait, sőt még lelkesen kérte is az újabb összecsapásokat, hogy a beszedett pofonok mellé ő is kioszthasson párat. Alaposan próbára tették egymást ebben a hősies, és rettentően kemény küzdelemben, és őszintén remélem, hogy a jövő mindkettejük számára szép és nagy sikereket tartogat. Köszönöm nekik ezt a remek ütközetet, örülök, hogy láthattam.

Ütésstatisztika: Összes: Golovkin: 615 (231) 38%; Jacobs: 541 (175) 32%. Egyenesek: Golovkin: 356 (105) 29%; Jacobs: 170 (31) 18%. Erős ütések: 259 (126) 49%; Jacobs: 371 (144) 39%.

A meccset kétszer néztem meg, és mindkétszer lepontoztam. A végeredmény nem változott, ám két menetet másképp láttam. Elsőre a 2. menetet Jacobsnak, míg a 11.-et Golovkinnak adtam. Másodjára ezek a felvonások már másként festettek, így a 2. Golovkiné, míg a 11. Jacobsé lett. Úgy vélem, hogy ezt, az utolsó előttit Golovkinnak inkább oda lehetett volna adni, mint Jacobsnak a 2.-at.

Pontozásom:

Gennady Golovkin vs Daniel Jacobs

• 1.:  10-9
• 2.:  10-9
• 3.:  9-10
• 4.:  10-8
• 5.:  10-9
• 6.:  9-10
• 7.:  10-9
• 8.:  9-10
• 9.:  10-9
• 10.: 9-10
• 11.: 9-10
• 12.: 9-10

Össz: 114-113 Golovkin

Hivatalos pontozás: Max DeLuca: 114-113. Don Trella; Steve Weisfeld: 115-112. Mind Golovkin.

Sziasztok!

(Ezt a beharangozót még a mérkőzés előtt kezdtem írni, de sajnos egyéb teendőim miatt nem tudtam időben befejezni. Így mielőtt utólag írnék a meccsről, megosztom veletek a már elkészült verziót, mert nincs szívem kitörölni, ahhoz túl sokat dolgoztam vele.)

Ha létezik az országos egyes kifejezés a bunyóban, akkor ezt Golovkin összes meccsére rásüthetjük. A vitathatatlan világbajnok úgy robogott át az ellenfelein, mint egy tank, és senkinek nem kegyelmezett, mindenkit kiütött, mióta világbajnok. Három, pontozásos győzelme olyan rég volt, hogy már senki sem emlékszik rájuk, így ebből kiindulva, erre a meccsére is azt mondanám, hogy tuti tipp egyesre venni, és a kazah ismét győzni fog. Valljuk be, ha nem így lesz, az az év talán legnagyobb meglepetése lesz. De azért ne együk olyan forrón a kását, mert a ring ellentétes sarkában nem akármilyen ellenfél fog várni rá.

forrás: trbimg.com

Daniel Jacobs (32-1-0; 29KO), gazdag amatőr múltat tudhat maga mögött. Megnyert négy New York Aranykesztyű bajnokságot, Junior Olimpia nemzeti bajnokságot, 19 évesek és az alatti nemzeti bajnokságot, több PAL (Police Athletic League) nemzeti bajnokságot, és több Nemzeti Aranykesztyű Bajnokságot is. Amatőr rekordja 137 győzelem és 7 vereség volt.

Debütálására a boksz egyik szentélyében, a Las vegas-i MGM Grandben került sor, méghozzá a Floyd Mayweather vs Ricky Hatton szupermérkőzéssel fémjelzett gálán. Jacobs hipergyorsan dűlőre vitte a dolgokat, hisz mindössze 29 másodpercet töltött a ringben, Jose Jesus Hurtado ellen. Egyébként ezen a gálán vívta élete második meccsét, Danny Garcia. Érdekes, miként keresztezi egymást az emberek élete, vagy sorsa, és az ilyen visszatekintésekből látszik, miként képesek egyesek kitartó munkával feltörni, csúcsra érni, és elérni, hogy a gála első, második, harmadik párosításáról a gála utolsó, vagyis főmeccséig jussanak. Így, vagy hasonlóan van ez minden arra érdemes sportolóval, így Mayweatherrel, Hattonnel, Garciával, és Jacobsszal is. Aztán ki tudja, ki, vagy kik tűnnek fel ezúttal a Golovkon-Jacobs előprogramjában? Talán már most elcsíphetünk pár mozdulatot azoktól, akik a jövő bajnokaiként fognak tündökölni.

Jacobs tehát elindult az úton, és első kilenc meccsét kiütéssel zárta le! A 10. végigment, de egyhangú pontozással hozta azt is, Emmanuel Gonzalez ellen. Fejlődése közben az ellenfelek is keményedtek, újabb 5 KO után, 8 menetes pontozással nyert, majd egy 8. menetes TKO után elérkezett első címmeccséhez a betöltetlen WBO NABO címért, középsúlyban. Ellenfele a Contender boksz-valóságshowból ismert, később világbajnoki címet szerző, Ishe Smith volt. A meccset 2009-ben rendezték, és pontozással ért véget. A győztes Jacobs lett, és azért éreztem fontosnak kiemelni az évet, mert az amerikainak azóta sem volt az utolsó gongig tartó mérkőzése! Ebben a tekintetben igencsak hasonlít kazah vetélytársára.

Két KO győzelemmel és egy szűk évvel később, Jacobs megkapta élete első lehetőségét, hogy világbajnokká váljon. A "Miracle Man", vagy "The Golden Child" becenevű bunyós a WBO betöltetlen középsúlyú címéért versenghetett, az akkor 16-0-0 mérlegű, orosz Dmitry Pirog ellen. A vegas-i meccsen Jacobs vezetett a pontozóknál, ám általános megdöbbenésre Pirog megrendítette, és az 5. felvonásban TKO-val vette el a veretlenségét! Érdekesség, hogy három címvédés után, Pirog 2012-ben 20-0-0; 15KO mérleggel vissza is vonult az ökölvívástól...

A Pirog elleni vereség:

forrás: cnn.com

A csodát ezúttal tehát nem a Miracle Man szolgáltatta (legnagyobb csodáira, melyeket a magánéletben ért el, kicsivel később került sor, erről lentebb olvashatsz), de nem nyalogatta sokáig a sebeit, és hamar visszatért, hogy egy sor könnyed győzelmet aratva elérje, hogy újfent világbajnoki csatában lehessen része. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár tényleg világbajnoki mérkőzés volt, a WBA betöltetlen címéért zajlott. Egész pontosan a WBA rendes, vagy normál világbajnoki címéért. Ekkor ugyanis a szervezet az igazi bajnokot, Gennady Golovkint úgynevezett szuper bajnoki státuszba helyezte, magyarán továbbra is a kazah számított a középsúly legjobbjának, csak hát a szervezet úgy döntött, kinevez még egy bajnokot. Sokan nem szeretik ezt, hisz milyen már, hogy egy szervezeten belül két bajnok van (nem beszélve az interim, vagyis ideiglenes bajnokról), de az a helyzet, hogy ez sokaknak jó, hisz amíg a szervezet pénzt kap a címmeccsekért, addig egy újabb ember tudja elmondani magáról, hogy világbajnok... Csak hát ilyenkor mindig van egy "de". De a szuperbajnok, tehát az igazi bajnok, az bizony nem más, mint Gennady Golovkin. Ellenben, ha a felek is úgy akarják, lehetőség van tisztázni az erőviszonyokat, vagyis a rendes bajnok kihívhatja a szuperbajnokot (az interim pedig kihívhatja a rendes, vagy más esetben a szuper bajnokot). Ezeken a meccseken kiderül, hogy a szuper bajnok érdemes-e továbbra is erre a titulusra, és az is, hogy hol is van hozzá képest a rendes bajnok. Mivel két világbajnok csap össze, ezek a párosítások már nem is hangzanak olyan rosszul... Igaz?

Nos, tehát ahogy írtam, Jacobs megkapta a lehetőséget, és ha máshonnan nem, hát a mérlegéből kitalálhattátok, hogy élt is vele. A WBA rendes világbajnoki címét 5 menetben, TKO-val szerezte meg, legyőzöttje Jarrod Fletcher volt.

Első címvédése majdnem végigment, hisz már csak 48 másodperc volt hátra, mikor technikai KO győzelmet aratott Caleb Truax felett. A korábbi világbajnok, és Contender győztes, akkor épp USBA bajnok, Sergio "Latin Kígyó" Mora érkezett a második címvédésre, akivel kissé kurtán és furcsán sikeredett találkozót vívtak.

Jacobs vs Mora I:

forrás: 365dm.com

Az első menet egész változatosan alakult: Jacobs esélyeshez méltón leütötte az ex bajnokot, azonban kitámadva belenézett egy ütésbe, és ő is a földre került! A második menetben kiderült, hogy a pillanatnyi zavar tényleg csak átmeneti volt, és Mora újra rácsodálkozhatott a ringpadló készítő mesterek művészetére. Olyannyira megcsodálta, hogy még a bokája is belesérült, így képtelen volt folytatni a csatát. A végeredmény egy 2. menetes TKO lett, és jöhetett is a következő címvédés.

A 32-0-1; 23KO mérlegű Peter Quillin személyében Jacobs addigi legveszélyesebb és legnagyobb nevű ellenfelét tisztelhette, és ez egyúttal óriási lehetőség is volt a számára. Quillin korábban a WBO középsúlyú világbajnoka volt, és érdekes, hogy címét nem vesztette el, "csupán" sportpolitikai okok miatt lemondott róla. Jól gondoljátok, nem fogunk belemenni a dolog miértjébe, a lényeg, hogy Quillin cím nélkül, de ugyanakkor vesztes világbajnoki meccs nélkül is érkezett, és szerintem legalább tiszteletbeli bajnoknak számított. A mérkőzés szikrázóan keményen alakult, és villámgyorsan, 1 perc 25 másodperc alatt véget ért! Jacobs egy tiszta és kőkemény jobbossal rendítette meg a másik amerikait, akit Harvey Dock mérkőzésvezető úgy vélem nagyon helyesen, rövidesen le is léptetett. Jacobs karriere legnagyobb és legfontosabb győzelmét aratta, és még egyszer ki kell emelnem, erre kevesebb, mint másfél percre volt szüksége!

A Quillin elleni diadal (3 kép):

forrás: bleacherreport.net

forrás: boxingnewsonline.net

forrás: googleusercontent.com

Jacobs azóta egyszer bokszolt, a Sergio Mora elleni, eléggé értelmetlennek tűnő visszavágón. Noha kedveltem Morát, ezúttal úgy tűnt, szívesebben csinálna bármi mást, csak bokszolnia ne kéne. Igaz, így is kibírt 7 menetet, de ennyi volt, akkor vége is szakadt az egyoldalú küzdelemnek.

Jacobs vs Mora II:

forrás: webnode.com

Daniel Jacobs 30 éves, normál alapállású, 183 magas, ütőtávja 185 centi. Vb meccs mérlege 5-1-0; 5KO, még akkor is, ha mind az öt sikerét csak normál, rendes, vagy más néven reguláris vb meccsen aratta is.

Nagyon ritka, hogy kiemelem, mennyire illik, vagy nem illik egy bokszolóra a beceneve, ám most mégis ezt teszem. Jacobs teljes mértékben megfelel a Miracle Man becenévnek, számomra pedig olyan, mint egy szuperhős, a képregények lapjairól. Azzal a lényeges különbséggel, hogy ő a valóságban ért el akkora csodákat, amekkorákat a képregények hasábjain láthatunk, mondjuk Pókembertől. Nem véletlenül nem lépett ringbe a Pirog vereséget követő két győzelme után (2011.03.05-2012.10.20.). Az ok szörnyű volt, ugyanis súlyos betegséget, csontrákot állapították meg nála, így nem csak a pályafutása, de az élete is veszélybe került. Azonban Daniel, a Csodák Embere, vagy Csoda Ember, nem az a fajta, aki feladná, és küzdött is, hiszen a műtétek után legyőzte élete legnagyobb ellenségét! Megerősödve tért vissza a ringbe, és érte el legnagyobb győzelmeit. Túljutva a veszedelmen, úgy vélem, akkora lelki erővel rendelkezik, hogy semmi és senki nem rettentheti meg a ringben, legyen az Golovkin, Tyson, Deadpool, Hihetetlen Hulk, vagy bárki más.

A betegség utáni visszatérés: Josh Luteran röppályára állt ellene:

forrás: zimbio.com

Ha Jacobsról elmondtam, hogy gazdag amatőr múlt áll mögötte, akkor ez ellenfelére hatványozottan igaz. Gennady „GGG” Golovkin (36-0-0; 33KO) kiváló sikereket ért el az amatőrök között, és egy sor későbbi, profi világbajnokot is megvert (ahogy ez természetes a nagy amatőr múltú bunyósoknál).

2000-ben kisváltósúlyúként nyert junior világbajnokságot Budapesten. 2002-ben Ázsiai Játékok tornát nyert nagyváltósúlyúként, Busanban. 2003-ban már középsúlyban (innentől ebben a súlyban versenyzett) nyerte meg a vb-t, olyan nagyágyúkat verve, mint Matt Korobov, Andy Lee, Lucian Bute, Yordanis Despaigne, és Oleg Mashkin. 2004-ben Ázsia bajnok lett a Fülöp-szigeteki Puerto Princesában. Szintén 2004-ben, Athénban ezüstérmet szerzett az olimpián, miután az elődöntőben legyőzte Andre Dirrellt, ám a döntőben kifogott rajta az orosz Gaydarbek Gaydarbekov. Amatőr karrierét páratlan, 345 győzelemmel, és mindössze 5 vereséggel hagyta maga mögött.

Nekünk, magyaroknak érdekes lehet, hogy egy ismert magyar felhozóember, Balogh Gábor, alias „Rocco” ellen debütált a profik között a németországi Düsseldorfban. Hamar, alig másfél perc alatt végzett. Német székhelyét, hátterét és meccseinek színhelyét később a tengerentúlra és más európai helyszínekre cserélte.

Szintén csak érdekességképpen jegyezném meg annak a három férfinak a nevét, akik véghezvitték azt a dicsőséges tettet, hogy kibírták ellene az előírt menetszámot. A 9. meccsén Mehdi Bouadla, 11. ellenfele, Ian Gardner, és 13. legyőzöttje, Amar Amari egyaránt 8 menetet húzott ki ellene. Azóta mind a 23(!) meccsét KO-val nyerte, amelyből 18 volt világbajnoki (interim és reguláris meccsekkel együtt).

GGG első címmeccse a WBO Inter-Continental övéért zajlott, John Anderson Carvalho ellen. Már itt is látszott, milyen jó bal keze van a kazahnak. Az első menetben szinte csak ballal ütött, és leginkább egyenesekkel terelte ellenfelét. A másodikban is a bal kéz volt a főszereplő, amellyel egy fejre mért felütés formájában csapta meg először igazán keményen riválisát, aki rögtön rükvercbe kapcsolt. Golovkin nyomás alá helyezte, és szépen, megnézve, hogy hova üt, űzte a brazilt. Újabb és újabb ütései találtak, többször is bal felütéssel fejre, és testre, ám ekkor már a jobbját is elengedte. Aztán az újra és újra elmenekülő Carvalho számára ismét a bal felütés bizonyult végzetesnek, miután előbb testre, majd rögtön fejre is kapott egyet-egyet, így hamar padlón találta magát. Még felállt, de Raul Caiz Sr leléptette, hisz gyorsan kiderült a két bokszoló közötti különbség.  Golovkin ezzel a 17. meccsén megszerezte első címét. Nem ez volt az utolsó.

Carvalho ellen:

forrás: boxinggu.ru

Milton Nunez ellen egyetlen menet leforgása alatt kaparintotta meg a WBA interim vb övét, majd már rendes világbajnoknak mondhatta magát. Első igazán híres áldozata egy ex bajnok, Kassim Ouma volt, egy Panamában megrendezett mérkőzésen. Az USÁ-ban a lengyel Grzegorz Proksa ellen debütált, amit a véres, Gabriel Rosado elleni siker követett. Nobuhiro Ishidát Monte Carlóban ütötte ki a ringből, Matt Macklint szintén 3 menetben törte össze.

A Rosado elleni vérfürdő (2 kép):

forrás: thesweetscience.com

forrás: boxingnewsonline.net

Brutális erejétől jobbra-balra dőltek a kihívók, akik olykor rávilágítottak a kazah védekezésbeli hiányosságaira, amelyből az is kiderült, igencsak bírja a pofonokat. A nagyágyúk elkerülték, de remek képességű bokszolók álltak ki vele, akiket valósággal fergetegként söpört el. Miután mindössze 3 menetre volt szüksége Daniel Geale eltüntetésére, a Marco Antonio Rubio elleni, 2 menetnyi mészárlás után már a WBC interim címe is ott díszelgett a derekán. Ezalatt, a WBA szuper bajnoki státuszba helyezte, és régóta birtokában tudhatta az IBO övet is.

Az egyik kedvenc képem. Curtis Stevens döbbenete, miután megérezte a kazah elemi erejét:

forrás: ytimg.com

Ahogy múlt az idő, egyre gyakrabban hallhattunk a Saul „Canelo” Alvarez elleni mérkőzésről, amely minden szurkoló számára álommérkőzésnek tűnt. Ez úgy jött szóba, hogy Alvarez megszerezte a WBC világbajnoki címét középsúlyban, így adta magát az ötlet, hogy az ideiglenes címet viselő Golovkinnal csatázzon. Alvarez sokunk számára nem épp szimpatikus módon dobta a címét, és visszament nagyváltósúlyba, így az igazi WBC vb cím is Golovkinhoz került. (Azóta szerencsére a Canelo elleni dolgok kecsegtetőre fordultak, de ez már egy későbbi történet, melyet ennek a beharangozónak az írásakor még nem tudhattam. Erről a témáról egy jövőbeli bejegyzésben értekeznék.)

Martin Murray mindenkinél tovább, 11 menetig húzta ellene, mire TKO vereséget szenvedett; teljesítménye még úgy is megsüvegelendő, hogy nem volt képes kárt tenni Golovkinban. Az IBF világbajnoki övet David Lemieux ellen szerezte meg, egy nagyon sima mérkőzés 8. menetében.

Murray strapabíróbb volt, mint addig bárki:

forrás: tsmplug.com

A Lemieux elleni diadalmenet (2 kép):

forrás: dailymail.co.uk

forrás: dailymail.co.uk

A váltósúlyú világbajnok, Kell Brook ellen, aki feljött Golovkinhoz középsúlyba, már a WBC hivatalos bajnoki címét is kockára tette (a WBA övet nem, ők nem ismerték el bajnoknak Brook-ot, ami röhej). Az angol pazar támadásokat vezetett, és szoros küzdelemre kényszerítette a nagyobb ellenfelet, de ő sem bírt a kazah erejével, így az 5. felvonásban véget ért a mérkőzés. Bár rövid ideig tartott, ez a klasszikus, váltó vs középsúlyú bajnoki csata volt a legkeményebb, Gennady karrierében. Ez volt az utolsó mérkőzése, és így érkeztünk el ehhez az ütközethez, melyet a New York-i Madison Square Gardenben fognak megrendezni.

Golovkin vs Brook

forrás: mirror.co.uk

Golovkin normál alapállású, 34 éves, 179 cm magas, és 178 cm ütőtávval rendelkezik.

Gennady, és a gyűjteménye (WBC/WBA/IBF/IBO):

forrás: thesun.co.uk

Kijelenthető, hogy egyikük sem találkozott még olyan kemény, és veszélyes bokszolóval, mint amilyennel most fog (Jacobsnak Quillin és Pirog, Golovkinnak Lemieux és Brook volt hasonló). A rutin természetesen GGG mellett áll, de a nagyobb bizonyítási vágy talán Jacobs győzelmét jósolja. Két mentálisan erős, bátor, robbanékony ökölvívó fog egymásnak feszülni a Gardenben, és nagyon kíváncsi leszek, mi fog történni, ha Jacobs a sokszor szellős fedezéken rést találva, úgy istenigazából eltalálja a kazahot. Nagyon érdekel, mennyire fogja bírni ez ellen a dinamikus, borzasztó ütőerejű kihívó ellen az ütéseket, mert ilyen kaliber ellen még nem volt tesztelve. Ugyanez a kérdés a másik oldalról is érdekel, mivel Jacobst anno Pirog idő előtt állította meg. Azóta sok mindenen ment keresztül, és hihetetlenül sokat fejlődött, nem beszélve arról a lelki pluszról, ami szintén a neve mellett szól, mióta felülkerekedett a betegségén.

A tippem Golovkin győzelme, egy nagyon kemény, végletekig hajtós, kiegyenlített mérkőzésen. Ha KO/TKO lesz, azt csak a meccs utolsó harmadában tudom elképzelni. Remek, kemény mérkőzésért szorítok, ahol remélhetőleg mindkét bunyós megcsillantja a tudását, és próbára teszi a másik képességeit. Mindent bele bajnokok!

Sziasztok!

Elhatároztam, hogy indítok egy sorozatot, amelyben az ökölvívás kérdéses, megosztó csatáiról fogok írni. Szerepelni fognak régi, közelmúltbeli, és aktuális összecsapások is. A sorozat teljesen szubjektív, mert elképzelhető, hogy olyan meccse(ke)t is ide veszek majd, amit más egyértelműnek látott. A vitatható mérkőzések első fejezete nem más, mint a nicaraguai, Roman „Chocolatito” Gonzalez, és a thai, Srisaket Sor Rungvisai (születési nevén Wisaksil Wangek) brutálisan kemény mérkőzése.

forrás: boxingmonthly.com

Wangek (engedtessék meg, hogy ezt a nevét használjam, jóval egyszerűbb, mint a másik), borzasztó szegény sorból származik, sikereit rendkívül nehéz körülmények közül jőve, falrepesztően kemény ütéseivel harcolta ki magának. Profi pályafutása nem épp az amerikai, vagy európai mintát követve indult, elvégre első meccsén a későbbi világbajnok, Akira Yaegashi három menetben elintézte, de első 5 meccséből is csupán egyet tudott megnyerni. Ám, ahogy arra számíthattok, nem adta fel, és más thai bunyósokhoz hasonlóan rengeteg mérkőzést vívott (ezt imádom bennük, hogy ők a ringben, sok meccsen bizonyítanak, és nem a szájuk jár), és tanulta ki az ökölvívó tudomány csínját-bínját. 17 csatát húzott be, mire hazájában, 8 menetben TKO-val gyűjtötte be a WBC címet nagylégsúlyban, Yota Sato ellen. És ahogy a legtöbb thai, úgy ő sem lassított, ő sem vívott kevesebb meccset, további felhozó mérkőzések előzték meg első címvédését, melyet 9. menetes TKO-val nyert meg.

Újabb négy diadal következett, mire második címvédésén elvesztette címét egy mexikói mérkőzésen, a hazai Carlos Cuadrasszal szemben. Pokolian kemény csatát vívtak egymással, de végül nem az ökleik, hanem a fejük okozta a meccs végét, mikor egy összefejelésnél Cuadras felrepedt, így a 8. menetben leállították a küzdelmet, és technikai pontozással a mexikói diadalmaskodott. Wangek nem lopta a napot, azóta 15 mérkőzésen győzedelmeskedett, és egy ideje már kihívói pozícióban várja az újabb lehetőséget. Ez végül el is jött számára, hogy régi övéért, az új bajnokkal, a súlycsoportoktól függetlenül is elsőnek számító, Roman Gonzalezzel küzdhessen.

Wangek vs Cuadras:

forrás: suljosblog.com

Gonzalez már most élő legendának számít, hisz a nagylégsúly a negyedik súlycsoport, amelyben világbajnoki címet szerzett. Világszinten is ritka ez a teljesítmény, így természetesen ő az első nicaraguai, aki képes volt erre a bravúrra. Korábban szalma, kislég, és légsúlyban lett világbajnok, majd 2016 szeptemberében, attól a Carlos Cuadrastól vette el a címet, aki korábban Wangeket fosztotta meg ugyanattól az övtől. A Cuadras elleni meccse nagyon szoros volt Gonzaleznek, aki egy igazi ütőgép!

Szereti túldolgozni, és folyamatosan támadni az ellenfeleit, azonban nem szabad elfelejteni, hogy kimagasló (ütő)erejét, már negyedik súlycsoportjában teszteli, és itt már nagyobbak, erősebbek a riválisok, mint az alsóbb divíziókban. Cuadrast sem sikerült erőből megoldania, de úgy vélem, joggal emelték magasba az ő kezét a rendkívül színvonalas csata végén. A Wangek elleni mérkőzés esélyesének egyértelműen Gonzalez számított, de, hogy a kihívó milyen veszélyes, arra épp közös ellenfelük, Cuadras beszámolója alapján is következtethetünk. A mexikói mondta róla, hogy keményebbeket üt, mint Gonzalez, ami nem kis szó (még, ha alapból tényleg más súlyba is tartozik a nicaraguai).

Cuadras vs Gonzalez

forrás: boxing247.com

Gonzalez felkészülését sajnálatos módon egy tragédia árnyékolta be: edzője, Arnulfo Obando egy stroke következtében életét vesztette. Úgy vélem, Gonzelez az a fajta ember, akit egy ilyen szörnyűség csak még elszántabbá tesz, még jobban megedz, és még nagyobb ellenállásra ösztönöz (nem is csillapodott egy pillanatra sem a mérkőzésen). Wangek ellen édesapjával, Luis Gonzalezzel és Wilmer Hernandezzel készült.

A veretlen, normál alapállású Gonzalez (46-0-0; 38KO), és a fordított alapállású Wangek (42-4-1; 39KO) csatájára a világ egyik leghíresebb sportszentélyében, a Madison Square Gardenben, New Yorkban került sor. A dátum 2017.03.18., és a mérkőzésre „csupán” a Gennady Golovkin vs Daniel Jacobs szupermérkőzés előprogramjában kerítettek sort (az ilyen nagy harcokat simán el tudnám képzelni főmeccsnek is). Egyértelmű volt, hogy szörnyű küzdelemre készülhettek a ring köré sereglett szurkolók. A két kőkemény harcost, Steve Willis bíró eresztette egymásnak.

Némileg meglepett, mennyire határozottan lépett fel a thai versenyző, bár azért várható volt, hogy kemény kihívás elé fogja állítani Gonzalezt. A legnagyobb nyugalomban ütögette a világbajnokot laza, ugyanakkor pusztító ütéseivel, melyekbe egyelőre bele sem állt igazán. A termetre is nagyobb kihívó aztán váratlanul le is ütötte a nicaraguai hőst! Épp kezdtek belemelegedni egymás csépelésébe (hol voltak ekkor még a későbbi menetek iramától), mikor Gonzalez ütése célt tévesztett, Wangek pedig ugyanabban az ütemben bevitt egy felütést szív tájékra, amitől a bajnok rögtön meghemperedett. Alig lehetett látni a találatot, de Willis bíró jogosan számolt a leütött versenyzőre. A thai ex bajnok meg is kettőzte az ütéseit, és legfőképpen testre vitt be kemény bombákat, így ezek után nem volt kérdéses, hogy kié a menet.

forrás: mirror.co.uk

A folytatásra is ugyanilyen magabiztosan jött ki a kihívó, akiről lerítt, hogy könnyed ütéseivel is képes fájdalmat okozni. Ritka látvány, hogy Gonzalez összehúzza magát az ellenfél támadásától, de sok ütést így is beszedett, és úgy tűnt, kissé nehezen pörög fel a thai által diktált tempóra. Azért, hogy nem véletlenül ő a cím védője, azt megmutatta az utolsó percben, ahonnan úgy igazából elindult a mérkőzés, mert ettől fogva mindketten hasonló iramban, rengeteg ütéssel dolgozták végig a meccset. A menet végi fellángolás ellenére úgy hiszem, ezt a felvonást is Wangek nyerte.

forrás: ringnews24.com

A 3. menet a növekvő iram mellett egy összefejelésről marad emlékezetes, amelytől felrepedt Gonzalez szeme, aki ezután az első olyan bombáit helyezte el riválisán, amitől az végre néhányat bizonytalanabbul hátralépett. Az aktívabb bajnok ezt a menetet keménységével is behúzta, és még egy jó pont, hogy sérülése inkább felhergelte, semmint megzavarta.

forrás: roundbyroundboxing.com

forrás: ytimg.com

Folytatódott a horog és felütés dömping, és nem csodálkoznék, ha sokan eltérően pontozták volna a legtöbb menetet. Ezekben az alsóbb súlycsoportokban valami elképesztő mennyiségű ütéssel szórják meg egymást a bokszolók, és piszok nehéz kihámozni, hogy melyikük eredményesebb, vagy melyikük visz be keményebb találatot. A 4. felvonást azért adtam Wangeknek, mert valami borzalmas, ahogy tapadt ellenfelére, és milyen félelmetesen ütött, szinte megállás nélkül. Gyakran alig látható testütéseket préselt ki magából, Gonzalez pedig kiváló kombinációkkal vállalta fel a verekedést, és állítom, hogy az ő találatai voltak látványosabbak, nagyobbak és tisztábbak, viszont Wangek volt a folyamatosabb. Mintha egy mosoly is átsuhant volna az arcán… ilyen embertelen küzdelemben mások inkább sírnának, ő meg élvezi. Nem is értem, miért a nehézsúly gyakran teszetosza, esetlen behemótjai, akik ütnek vagy hatot menetenként, kapják a nagy pénzeket, és nem ezek az őrületes iramban, a lelküket is kihajtó sportemberek. A menet végén legalább négy bombaerős ütés csattant a thai versenyző fején, de oda se neki. (A gong után Gonzalez reklamált ismét egy fejelést.)

forrás: ytimg.com

Leírhatatlan, főleg a mennyiség miatt, amit a ringben műveltek. Ha minden komolyabb pillanatot leírnék, sosem lenne vége a cikkemnek. Hihetetlen volt, lőtték, ami a csövön kifért, nem sajnálták egymástól a muníciót, ilyen adakozókedve decemberben sincs az embereknek. Gonzalez pedig elkezdte érezni a ritmust, azt, ahogyan ő szokott bunyózni, és egyre több remek ütést indított, amire kevesebb válasz érkezett. Továbbra is elfintorodtam minden csontrepesztő Wangek testütésnél, de Gonzalez megtalálta magát a küzdelemben, és ahogy szokta, mindig sokkal több ütést próbált, mint ellenfele. Igaz volt ez a testütésekre is, melyek élményszámba mentek (mindkettejüktől).

forrás: boxingnews24.com

Az átvett irányítás közben megint összefejeltek, ekkor már a 6. menetben jártunk. Állt is a meccs egy kicsit, Willis figyelmeztette Wangeket, pedig nem tűnt szándékosnak a fejelés, elvégre mindketten kissé „dobták” a fejüket, ahogy odaálltak egymással verekedni. A fejelés esélye továbbra is fennállt, hisz egymás vállgödrében tartották a fejüket, mialatt Chocolatito teljesen felpörögve ostromolta az ezúttal hátrányba kerülő, és ellenállásra csak elvétve képes Wangeket. A menet vége előtt megint összefejeltek, láthattuk, hogy alaposan vérzik a nicaraguai szeme, mire Willis bíró megintette Wangeket. Most sem értek egyet ezzel az ítélettel, szerintem túlzó, nem érzem a szándékosságot az összeütközések mögött. (Az egy pont levonás miatt eltűnt Wangek leütésből származó extra előnye.)

forrás: thecomeback.com

A folytatásban sem változott semmi, Wangek pokoli keményen állt bele a bombáiba, Gonzalez pedig igyekezett válaszolni rájuk, bár ez a 7. menetben csak kevésbé sikerült neki. Meg kell hagyni, hogy őrületes tűzerővel, és valami fáradhatatlan habitussal rendelkezik a thai bunyós is.

forrás: roundbyroundboxing.com

Úgy érzem a következő menetek változtatták meg a meccs állását. Majdnem azt írtam, hogy a meccs képét, de az egyszerűen nem akart változni, ahogy a bokszolók sem akartak lankadni. Horogra horog, felütésre felütés érkezett, sorozatra kombinációval reagáltak. Azonban ezekben a fájdalmasan brutális összecsapásokban Gonzalez volt a pontosabb, megrendítő ütései, ha komolyan megtörni nem is, de hátrálásra kényszeríteni igenis sikerrel tudták a thaiföldit. Persze ezt sem úgy kell elképzelni, hogy Wangek visszavonulót fújt, vagy beállt védekezni, nem. Egész egyszerűen a nagy zakatolásban néha-néha hátrébb lépett, vagy egy pillanatra megzavarodott. Mondjuk, ilyenre is csak akkor került sor, mikor Gonzalez tényleg akkora erővel vitte be romboló bombáit, és olyan pontosan ütött, hogy attól egy elefánt is kótyagossá vált volna. Ezekben az esetekben jó érzékkel fokozta is a nyomást, és még nagyobb elánnal szórta meg a fáradhatatlan kihívót. Aki olykor immár tényleg tele szájjal vigyorgott… Nekem meg könnybe lábad a szemem, ha beverem a nagy lábujjam a szekrénybe…

forrás: boxingnews24.com

A tömény hirigben úgy telt el 10 véres, embert próbáló menet, hogy észre sem vettem. Az utolsó előtti menetben külsőre a kihívó tűnt frissebbnek, de a bajnok is legalább olyan energikus támadásokat vezetett, mint az ellenfél, csak hát ő egy merő vérben fürdött. Egy rendkívül kiélezett felvonás után érkezett el az utolsó, 12. menet.

forrás: ytimg.com

A közönség lelkesen, felállva tapsolta meg a harcosokat, akik a kötelező, tiszteletteljes kézfogás után már semmiféle baráti gesztust nem mutattak egymás felé az utolsó három percben. Ez a halálos iram, nem az a gagyi film… A kihívó csontig hatoló sorozatokat ütött, Gonzalez pedig olyan ütéssel vert közbe, amitől, ha még mindig 1-2 súllyal lentebb lenne, már akár ki is húzhatták volna a thai fiút a kötelek alatt, de most nem ez történt. Borzalmas ütéseket szedett be, de az volt az érzésem, hogy akkor is zakatolna tovább, ha ágyúval lőnének rá. Aztán mégis meghátrált kissé, mikor Chocolatito pörölyként csapott le az állkapcsára egy jobb horoggal. Utána kissé még el is futott a kihívó, na, ilyet tényleg nem láthattunk eddig ezen a meccsen. Mintha a végére fáradt volna el a thai fiú, folyamatosan zuhogtak rá a nicaraguai kegyetlen pofonjai, ő pedig hátrált és hátrált, noha nem volt megrendülve, de, hogy ezt a menetet magasan a bajnok nyerte, az nem lehet kétséges. A legvégén azért csak odaállt vele még egy nagy adok-kapokra Wangek, de ez már nem változtatott azon, hogy a záró etapot Gonzalez nyerte. Idő közben elfelejtettem megemlíteni, hogy nem csak Gonzalez, de Wangek szeme is vérzik, úgyhogy ebben is kiegyenlítődött a mérkőzés. A kommentátorok az év meccséről, illetve arról beszéltek, hogy messze még az év vége, addig jöhetnek még jobb meccsek, de igen, ennek a csatának is van esélye erre a díjra, az egyszer biztos. A gong után mindketten úgy tűntek, mint akik hisznek a saját győzelmükben, amit szintén meg tudok érteni.

forrás: rsport.ru

forrás: newsday.com

Várható volt, hogy ezt a kiegyenlített, nehezen pontozható mérkőzést esetlegesen vitatott ítélet zárja le, én mindenesetre többségi, vagy megosztott pontozásra számítottam. Az én lapomon szereplő végeredmény megegyezik az HBO nem hivatalos pontozójáéval, Harold Ledermanével, és mint kiderült, a Ringcsoda írója, Pradarics Tamás is ugyanúgy látta, ahogy én.

A pontozás, ahogy éreztem, többségi volt, vagyis legalább egy valaki döntetlenként értékelte a látottakat. Aztán Michael Buffertől hallhattuk is a számszerűsített adatokat. Glenn Feldman; Julie Lederman: 112-114. Waleska Roldan: 113-113.

A győztes pedig nem más, mint a thai, Wisaksil Wangek (43-4-1; 39KO). Szó nincs róla, hogy ne érdemelte volna meg a sikert, hisz számos szoros, valóban nehezen eldönthető menetben bővelkedett a mérkőzés. Ellenben utánajártam, és nagyon fura, hogy mindhárom ítész ugyanúgy látta a középső meneteket, melyeket zsinórban adtak oda a kihívónak. Nagyon különös, hogy ennyire egységesen látták így ezeket a kiélezett meneteket, melyek sokaknak inkább tűntek úgy, hogy Gonzalez vitte el őket (nekem is). Leginkább Roldan lapja szimpatikus, mert ha már valamilyen eredményt ez a csata érdemelt volna, az mindenképp a döntetlen. Mondom ezt úgy, hogy nálam Chocolatito Gonzalez nyert, csak hát van bennem annyi, hogy beismerjem, tévedhettem bizonyos szoros menetekkel kapcsolatban. Csak azt nem értem, miképp volt képes Lederman és Feldman ekkora egyetértésben (egymástól függetlenül…) a 7-11 meneteket odaadni a thainak. Roldan ugyanebből a szakaszból csupán a 8.-at adta oda Gonzaleznek. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy véletlenül látták így ezeket a meneteket. Csak sajnos nem is azért láthatták így, mert Wangek ennyivel jobb volt a bajnoknál. Valami nagyon nem stimmel ezzel. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de ez öt menet. Vegyük csak Ledermant és Feldmant. 5-0-ra adták oda Wangeknek. Nálam ez az arány ugyanezekről a menetekről 3-2 Gonzaleznek… Lehet, hogy tévedtem, és nem Gonzalezé ez a periódus. De akkor sem 0-5, ebben biztos vagyok. Akkor már inkább 2-3 Wangeknek, az is jobb lenne. De nem 0-5! Ez egyértelmű túlzás, és nem tudom, mi szükség volt erre… Valami nagyon sántít a háttérben.

Az eredmény kérdésességét az ütésstatisztika is tovább mélyíti, amely számomra gyakran tűnik úgy a meccsek során, hogy gyakorta Gonzaleznek kedvez, bár talán ezt a dolgot mégsem lehet olyan nagyon befolyásolni, erre sajnos nincs rálátásom. Ez, hogy a statisztika talán Gonzaleznek kedvez a közvetítések során, a Cuadras elleni meccsén tűnt fel, ahol néha, mintha sokkal több ütést és találatot mutattak volna annál, mint amit láttunk. Ez ezúttal is feltűnt, Wangek ellen. Mindenesetre ezek a számok Gonzalez elsöprő fölényét mutatják, bár tudjuk, ez csak érdekesség, és a végeredményt nem befolyásoló tényező.

Erős ütések: Gonzalez: 660 (372) 56%; Wangek: 764 (277) 36%. Összes ütés: Gonzalez: 1014! (441) 43%; Wangek: 940 (284) 30%.

A tényeknél maradva, viszont kijelenthetjük, hogy fantasztikus bokszmérkőzést láthattunk, ahol mindkét fiú szívét-lelkét kiadta magából. A győztes, még, ha vitatható módon is, Wisaksil Wangek, a.k.a. Srisaket Sor Rungvisai lett, aki minden bizonnyal készülhet a Carlos Cuadras elleni visszavágóra, aki a WBC által előírt kihívó lett, miután sikerrel vette a David Carmona jelentette akadályt. Az is biztosan remek mérkőzés lesz.

forrás: boxingnews24.com

Roman Gonzalez (46-1-0; 38KO) nem volt túlzottan boldog az eredmény miatt, és állítólag szeretne visszavágót kérni az új bajnoktól. Kérdés, hogy megkapja-e egyből a thai ellen a lehetőséget, vagy meg kell várnia a Cuadras mérkőzés eredményét, hogy annak a harcnak a győztesével küzdjön? (Egyes hírek szerint a WBC már el is rendelte a Wangek-Gonzalez visszavágót…) Vagy esetleg teljesen más irányba, más szervezet felé veszi az irányt? Kemény dolga lesz, bárhogy is dönt, mert ebben a súlyban már nem számít olyan erősnek, még, ha továbbra is rettenetesen kemény, és kiváló kvalitásokkal rendelkezik. A súlycsoport bajnokai közel egyenlő esélyekkel fogják felvenni vele a versenyt, és én szurkolok neki, hogy újra a csúcsra érjen. Akárkivel lép ringbe a jövőben, pazar meccs várható, legyen az ellenfél Estrada, Inoue, vagy Yafai, vagy akár a már említett Cuadras és Rungvisai. Mindent bele srácok, reméljük öldöklő csatáitok mellett igazságosabb döntéseknek, és pontozásoknak lehetünk majd szemtanúi.

Pontozásom:

Roman Gonzalez vs Wisaksil Wangek

• 1.:  8-10
• 2.:  9-10
• 3.:  10-9
• 4.:  9-10
• 5.:  10-9
•      6.:  10-9(-1)
• 7.:  9-10
• 8.:  10-9
• 9.:  10-9
• 10.: 10-9
• 11.:  9-10
• 12.:  10-9
• Össz: 114-112 Gonzalez

Hivatalos pontozás még egyszer:

• Glenn Feldman; Julie Lederman: 112-114 Wangek
• Waleska Roldan: 113-113

Sziasztok!

Hosszú ellentét feszült a két brit bunyós, Tony Bellew és David Haye között. Alaposan beszólogattak egymásnak, zajlott az ejnye-bejnye a sajtóeseményeken, és sikerült eladniuk egy olyan mérkőzést, amire a legtöbben csak legyintettek. Lehet, hogy David Haye is csak legyintett, elvégre inkább bulizgatott, semhogy a felkészüléssel foglalkozott volna, de sokan gondolták úgy, hogy még így is sima dolga lesz Bellew ellen.

forrás: mirror.co.uk

A fénykorát élő, londoni David Haye (28-2-0; 26KO) számára alighanem tényleg könnyű, vagy legalábbis könnyebb feladat lett volna az ellenfél. Haye valaha (2008-ban) vitathatatlan (WBC/WBA/WBO) világbajnok volt cirkálósúlyban, majd fellépett nehézsúlyba, ahol a hihetetlenül magas, 213 cm-es Nikolay Valuev kipontozásával a WBA világbajnoki címét is megszerezte. Vele, és alighanem a bokszvilág zömével együtt ünnepeltem a sikert, amit két címvédés, majd a Wladimir Klitschko elleni szégyenletes lejárató kampány, és a meccsen történő, rettenetes vergődés követett. Egy évre rá, 2012-ben még kiütötte Dereck Chisorát, utána viszont szünet következett. Hosszú szünet… Haye, aki a „Hayemaker” becenévre hallgat, 2016-ban tért vissza, és kiütött két bunyóst, akik az első találataitól padlót fogtak… Nem épp veretes teljesítmény, érezhette, hogy ezúttal komolyabban kell vennie a felkészülést, mert az ellenfele, ha nem is klasszis, igenis kőkemény, brusztolós, soha meg nem alkuvó fajta.

forrás: dailymail.co.uk

A liverpooli Tony Bellew (28-2-1; 18KO) nem is olyan régen, 2016-ban érte el pályafutása legnagyobb sikerét, mikor egy igencsak tömény mérkőzés végén, a padlót is megjárva, a 3. menetben ütötte ki Ilunga Makabut, és ezzel felülhetett a WBC cirkálósúlyú trónjára. Címét egyszer védte meg, és be is indult a Haye elleni üzengetés-hadművelet, hogy felhergelje, és kikényszerítse magának a mérkőzést. Bellew mögött, akárcsak ellenfele mögött, számos korábbi nagy csata áll. A „Bomber” becenevű bunyós veretlenségét még félnehézsúlyban, világbajnoki meccsen, közvetlen riválisával, Nathan Cleverly-vel szemben vesztette el. Ellenfelének később nem világbajnoki meccsen sikerült visszavágnia, de nem ez volt az egyetlen sikeres visszavágója, korábban ugyanezt tette Isaac Chilembával is, akin egy döntetlen után sikerült felülkerekednie. Az emberek sima meccsre talán az Adonis Stevenson elleni meccsen történtek, és a friss súlycsoportváltás miatt számíthattak. Ugyanis Stevenson ellen nem volt esélye Bellew-nak, és a WBC címmeccsén a 6. menetben kapitulált. Stevenson mindenben ellenfele fölött állt, és David Haye-ből is kinézhető volt, hogy technikailag, és erő dolgában ő is kimagaslóbb a liverpooli bunyósnál.

forrás: 365dm.com

A mérkőzésre, tehát Bellew számára új súlycsoportban, nehézsúlyban, 2017.03.04.-én került sor, és mindenféle cím nélkül, 12 menetre írták ki. A londoni O2 Arena csordultig megtelt, és ahogy az lenni szokott, a britek által teremtett mámorító atmoszféra szinte hermetikusan zárta körül a ringet.

A felekről a kivetítőkön fenyegető ritmusok kíséretében tűntek fel kis videók, meccsjelenetek, edzésanyagok, és Tony Bellew íres dallamok kíséretében, parádés hangulatban indult a ring felé. David Haye egy laza, és könnyed dalra lépkedett, láthatóan nem izgulta túl magát (ezalatt az ellenfél táncolgatott a ringben, úgyhogy akár azt is hihettük, hogy itt táncpárbaj, és nem bokszmeccs készülődik). Aztán, hogy itt igenis bunyó, és nem táncikálás lesz, arról rögvest meggyőződhettünk, ahogy Phil Edwards vezetőbíró az első gongszónál szabadjára engedte a feleket (és az indulatokat).

Nehézsúlyban szokatlanul nagy tempóban ugranak egymásnak a fiúk. Haye duplázott balokkal nyit, aztán összeakadnak, birkózás; és hajlított karú ütésekre törekednek, majd Bellew talál fejen bal horoggal. A közönség majd’ megőrül! Haye tovább nyomul, nagyon bátran kezd, alighanem rossz néven vette Bellew szemtelenkedését, viszont nagyon szélesen húzza meg az ütéseit, Bellew ügyesen védi magát, és jól is ver közbe, de a nagy attak végén csak beakad egy Haye-horog. Továbbra is Haye jön előre és ő irányít, Bellew türelmesen csalogatja, és mikor riválisa újfent eldob egy csapottat, kiválóan ver bele! Nem sokkal később már Bellew indít rövid támadást, majd ismét a matador szerepét játssza el a bikaként előretörő Haye-jel szemben, aki újra üt két látványos luftot, és kap egy szép kontraütést a fejére! Aztán Haye, ha nem is teljesen tiszta találattal, de jól üt testre, hogy rövidesen két jobb egyenest is visszakapjon, szintén testre. Uhh, aztán keresztbeverik egymást, ebbe most bele mer állni Bellew, fejen talál, és bár kap is, de ebből is jobban jön ki! A menet végén, a gonggal egy időben (és utána), még két nagy Haye ütés, amik elől ellépked, és elhúzza a fejét Bellew! Aztán oda is szól a kezeit magasba emelő Haye-nek. Nem nyugszanak, nagyon rápörögtek egymásra. Mellesleg bámulatos, amit a nyitó felvonásban művelt a „Bomber”, azt hiszem, sokan már ettől is elképedtek. Én meg tátott szájjal, vigyorogva tapadok a tv-re, annyira tetszik a produktuma, és máris látszik, hogy nem csak a levegőbe beszélt, tényleg győzni akar. Persze messze még a vége, de ha végig ilyen iram lesz, nem jósolok sok jót annak, aki nem vette komolyan a felkészülést. Megjegyzem, mindkét bunyóst kedvelem, de mivel mindenki leírta, Bellew-nak szurkolok. Szokásom az esélytelennek szorítani. Bellew, 9-10.

forrás: thesun.co.uk

2. Haye átgondoltabban, jobb ritmusban támad, majd mikor becsapódik fejre egy jobbosa, Bellew csak megvonja a vállát, mintha azt akarná tudatni, rendben, ezt is bekalkulálta. A hideg futkos a hátamon a közönség dalolásától, van ember a bolygón, aki ne élvezné ezt? Közben sokat ugrasztják egymást, Haye pedig egyenesekkel irányít, majd testre próbál kemény ütéseket. Bal csapottja is befér fejre, majd ismét türelmetlenné válik, és széles luftja után, csak nyomozza Bellew hűlt helyét. Csakhogy most Bellew is bepörgött és felpaprikázva támad, széles horgokkal indít offenzívát, de most Haye az okosabb, és az ügyesebb, pazar horgokat visz be riválisa állára! Ez most Haye menete. 10-9, össz: 19-19.

forrás: 365dm.com

3. Szinte folyamatosan próbálják egymást lépre csalni, ugrasztgatni, és most ismét Haye az, akinek jobban sikerülnek az akciói. Akad egy-két szép beugrása, és egyenese, ezúttal talán jobban kidomborodik, melyikük alapképességei fejlettebbek. Aztán, hogy rám cáfoljon, ismét ragyogóan húzza el a fejét egy széles jobb horog elől Bellew, de ezzel együtt is ellenfele irányít. A menet legongatásakor Haye ismét szabálytalanul (szándékosnak tűnt) próbál ütni, szerencsére Bellew résen van, és megint hibátlanul húzza el a fejét a veszélyes, és alaposan megkésett bombák elől! Újabb Haye menet, de vigyáznia kell, ha folytatja, előbb-utóbb feltűnik a bírónak, hogy „véletlenül” a gong megszólalása után akar ütéseket bevinni. 10-9, 29-28.

forrás: 365dm.com

4. Ismét óvatosabban kezdenek, Haye irányít balokkal. Az első percen túl az eddigi legkomolyabb, legkeményebb találatait éri el, jobb egyenes-bal horog formájában, védjegyének számító, Hayemaker-ek (lefordíthatatlan), bombaerős, villámgyors ütések ezek! Vigyorog is Haye, Bellew most nem froclizza, megértem, hogy inkább koncentrál, nagyokat kapott. Aztán ismét Bellew kiváló védekezését láthatjuk, mikor három kemény ütést is elkerül hajlongásával, amit rövidesen meg is ismétel. Nem adja fel, de látszik, hogy David Haye most jól érzi magát a ringben, és a bőrében. Sarkon is fordul, mikor megszólal a gong, most nem folyamodik piszkos módszerekhez. Haye 10-9, 39-37.

forrás: express.co.uk

5. Úgy látszik, a lassú víz, partot mos taktika, sokkal jobban bejön Haye-nek, mint az első menetben látott kapkodás. Ezúttal is ő uralja a menetet az egyeneseivel. Bellewt sem kell félteni, ha szabálytalanságról van szó, bár ő nem gong utáni ütéssel, hanem Haye fejének befogásával, és közben egy testütéssel veszi ki a részét a piszkosabb jelenetekből. De, ha valaki győzni akar, annak ezeket a dolgokat is be kell vállalnia, ennyi belefér, elvégre bokszról, és nem cumizó versenyről van szó (hogy félig-meddig idézzek a remek Blöff című filmből). Újabb ütésváltásból kerül ki jobban Haye, majd két könnyed balost küld az ellenfél fejére. Kicsivel később újabb bal egyenese talál fejen, de ez nem könnyed, nem előkészítő. Hatása romboló, és egy másik ütés kíséri, Bellew szerencséjére a harmadik ütés elsuhan! Aztán Haye a kötelekhez tereli Bellewt, aki most könyörtelen jobb horgot kap fejre, talán a legmegrendítőbb az összes eddigi találat közül. Mázlija, hogy mialatt a sarokba hátrál, sok Haye ütés téveszt célt, de végül újabb kőkemény bal horog csattan a liverpooli arcán. Mikor legongatják a menetet, Bellew magyaráz valamit, azt hiszem, még mindig eufóriában van, de hiába érződik, hogy folyamatosan küzd és versenyben van, amióta Haye higgadtabb, és átgondolja a támadásait, zsinórban nyeregeti a meneteket. Egyre több komoly Haye ütés talál be, Bellew-nak nagyon össze kell kapnia magát. Haye, 10-9, 49-46.

forrás: performgroup.com

6. Szorosan indul a menet, ezúttal Bellew-nak, még, ha nem is keményen, de sikerül többször is megütnie Haye-t. Aztán váratlanul óriási változás áll be a mérkőzésen! És, hogy David Haye, ezt igenis megérdemli, afelől kétségem sincs!...

Az elmúlt évekért; azért, mert hülyének nézte a szurkolókat; azért, mert türhő nagy paraszt volt Klitschkóékkal; azért, mert nyomorult gyáva volt a Klitschko meccsen; azért, mert sztárnak érezte magát, mert kiütött két felhozóembert a múlt évben; azért, mert nagy arca volt; azért, mert nem készült fel rendesen. Remélem, valami hasonló „isteni igazságszolgáltatást” fog kapni büntetésként Tyson Fury is! No, de vissza a meccsbe.

„Csupán” annyi történt, hogy indított egy támadást, és belesérült. Egyes hírek szerint, eleve enyhe sérüléssel érkezett, és erre sérült rá! Támadást indított, hátrébb lépett, és megsérült az Achillesze. Erről csak és kizárólag ő tehet. Nem léphetsz ringbe világbajnoki szintű meccsen, ilyen állapotban. És mikor először láttam a meccset, arra gondoltam, hogy Bellew megérdemli ezt a sorsszerű segítséget, és, ha él vele, akkor Haye valóban megérdemli ezt a büntetést. Ellenben, ha Haye-nek sikerül nagyot küzdenie, sőt, valahogy győznie, azzal megint érdemes lehet a szurkolók szeretetére, másképp viszont nem. Szerintem ez Haye számára is óriási lehetőség a bizonyításra.

forrás: 365dm.com

A sérülés feltűnésével úgy egymásnak esnek, ahogy csak ritkán látható a ringben. Embertelenül vagdalkozni kezdenek mind a ketten, hihetetlenül széles ütésekkel próbálkoznak, és felváltva visznek be találatokat. Szavakkal leírhatatlan az a gyilkos, és egyben létfenntartó ösztön, ami materializálódik a küzdőtéren. Ezt látni kell, mert valami elképesztően gigászi. Folyamatosan záporoznak a horgok, egyik súlyosabb találatot visz be, mint a másik, és valami borzasztó megterhelő lehet ilyen súlyos sérüléssel beleállni ezekbe a bombákba! A közönség és a kommentátor egy emberként, artikulálatlanul üvölt, miközben Haye kényszeredetten hátrál, sokkal rosszabb állapotban van, mint akár egy perce volt! Bellew önkívületben támad, Haye letérdel, de nem kell számolni, nem ütés miatt van padlón. Felkel, és hatalmas jobb lengőt dob el, Bellew lehúzza a fejét, mire Haye beleesik az ütésbe, és ismét a földön van. Most sem számolnak, de Haye nehezen, és elgyötörten áll fel. Bellew úgy rohamoz, mintha az élete lenne a tét, alaposan rászolgál a „Bombázó” becenévre; 4-5 jobb kezese is beakad, és bal horgokból is több találatot jegyez. Haye fogni próbál, de képtelen rá. Harmadszor is padlóra kerül, és ezúttal már nem kerüli el a számolást! Felkel… Bal horog és jobb egyenes, majd újabb jobb egyenes érkezik a vérben forgó szemű Bellew-tól, ám megszólal a gong! A mészárlás így abbamarad, megváltást jelentő szünetnek adva át a helyét. Az eddigi legegyértelműbb, és legizgalmasabb menet. Bellew 8-10, 57-56.

forrás: sport.bt.com

7. Ott folytatják, ahol abbahagyták, vérgőztől hajtott támadást láthatunk Bellew-tól, Haye, amennyire tudja, védi magát, de így is annyi jobb egyenes, és horog találja el a fejét, amit számolni sem könnyű, nem még kibírni! Borzalmas állapotba került az egykori bajnok, olykor csak tántorog, vagy fáradtan liheg a kötelekre dőlve. Bellew nem lankad, de olyan iramot diktál, ami önmagára is veszélyes lehet, persze nekünk szurkolóknak, hogy gyakorlatilag háborúvá változott a küzdelem, csak örömet jelent. Hihetetlenül hősies, és embert próbáló körülmények között jutnak el a menet végéhez, melyhez közelítve fogás közben próbálkozik ütésekkel Haye, és látszik, hogy Bellew is elfáradt ettől az őrülettől. De ki hibáztatná, hogy megpróbálta kihasználni az előnyét? A gong után Haye nehézkesen botladozik a sarkába, borzalmas fájdalmai lehetnek… De kibírta! Olyat küzdött, hogy máris hajlandó lennék elfeledni neki a közelmúltat. Ebben és az előző menetben is a boksz lelkét láthattuk, és aki ezt nem vette észre, az egyszerűen vak. Sok mindent lehet mondani erre a két srácra, de, hogy ma nem adnak bele apait, anyait, azt nem! Bellew menet, 9-10, 66-66.

forrás: thesun.co.uk

8. Bellew irányít középről, Haye a köteleken. Most mindketten pihennek, Bellew pedig talán szándékosan próbálja mozgásra bírni ellenfelét, aki lassan cammog előre, ne feledjük, neki majd’ minden lépése egyenlő a kínnal. Apró bal egyenesekkel talál Bellew, Haye jelzi is, hogy hatástalanok, majd hirtelen két kemény Haye találat is érkezik fejre, majd egy harmadik is befér, de a következő már szélesen elszáll, ahogy Bellew kitér előle. Haye nem adja meg magát egy pillanatra sem, Bellew nem lehet elővigyázatlan! A Bomber fölénye ismét kicsúcsosodik, mikor előbb előkészítetlenül, majd egy balos kíséretében visz be jobb egyenest fejre. Haye viszont, bár látszik, hogy szenved, csak széttárja a karjait, majd nem sokkal később a kezeit félig a háta mögé rakva próbálgatja elhúzni a fejét a könnyed egyenesek elől. Bellew okos pontokat ütöget, nem ül fel Haye újabb provokációjának, ez ismét az ő menete, de Haye megint nagyot harcolt. 9-10, 75-76.

9. Bellew komolyabban beleáll az ütéseibe, de most sem támadja le ellenfelét, okosan tereli, mire az visszatámad, de javarészt pontatlan. A sarokban aztán már kemény letámadást és kombinációt láthatunk Bellewtól, majd újra, és újra összecsapnak. Haye folyamatosan hátrál, ki kárhoztatná ezért, de olykor, mint most is, szépen meglódul, és horoggal talál is! Sőt a menet végén, kétszer fejen is keményen beköszön, majd üt egy mélyet (nem tűnt annyira mélynek elsőre), Bellew pedig kifordul, pár pillanatig áll a meccs, de szerencsére megy tovább a csata, így hamarosan megszólal a gong. Haye vigyorog, Bellew pedig mintha elismerné a másik keménységét. Azt hiszem, először látjuk az arcukon a tiszteletet (ezt megemlítik a kommentátorok is). Szorossá vált a menet vége, de Bellew uralta majdnem az egészét, így ez is az övé. 9-10, 84-86.

forrás: 365dm.com

10. A menet eleje szünettel kezdődik: a bíró leszedeti a Haye lábára került, rögtönzött kötést, ami talán a sérült rész megtartása miatt került oda. Menet közben Bellew véleményes mélyütése miatt újra áll pár másodpercet a játék, fújol is kicsit a közönség, de nincs több pauza, megy tovább a küzdelem. Bellew dominanciája folytatódik, bal horgai, bal egyenesei fejre, jobb felütései testre látványosak, Haye visszatámadásai egyre szórványosabbak, és bár egyre nehezebben veszi a levegőt, de továbbra is bajnokhoz méltóan küzd. Aztán egy összekapaszkodásnál, mikor a bíró próbálja őket szétválasztani, Bellew kemény ütést húz meg fejre, amiért ismét fejmosást kap a mérkőzésvezetőtől. Haye nem vette jó néven a szabálytalanságot, előkészítetlen, hatalmas, és látható bal lengővel lódul meg, Bellew-nak nem okoz nehézséget kitérnie, pláne, hogy ennél nehezebb helyzetekből is kikeveredett az este folyamán. Haye beletántorog az ütésbe, de rendezi a mozgását, Bellew pedig tovább űzi honfitársát. Bellew menete, 9-10, 93-96.

11. Bal felütéssel indít Bellew, nem lep meg, hogy fenntartja a nyomást. Haye nem adja fel, hamarosan sikerrel veri keresztbe jobbal, kísérőnek egy bal horog is befér, de ez most hatástalan, hiába volt dinamikus az első ütés. Bellew könnyed balokkal ér el pontokat, és tartja kézben a felvonást, majd a mérkőzés során sokadszor hajol el Haye lengő ütése elől, aki ismét a földre kerül, ahogy elviszi a saját lendülete. Miután feláll, Bellew jobb egyeneseket is bevet, majd egy újabb ütés, ezúttal egy balos száll el szélesen az ellenféltől. Összeütnek, Haye pedig a kötelekhez hátrál. Bellew ritmust vált, horgokat és felütéseket húz meg, jobb-bal-jobb-bal, és Haye kizuhan a ringből! Atyaég! Vége! Tony Bellew megnyerte a mérkőzést, technikai KO! Örömében a nyakába ugrik az edzője! És micsoda jelenet, Bellew, aki tiszteletlen volt a meccs előtt, nem ünnepel, rögtön odamegy Haye-hez, amolyan bocsánatkérően, és tiszteletteljesen, majd rövidesen egy puszit is nyom Haye feje búbjára! Végre! Erről van szó, ez a szép a bokszban, vagyis ez is. Két ember, akik látszólag egy kanál vízben megfojtották volna egymást, most összeölelkeznek, és elismerik egymás érdemeit.

forrás: brightcove.com

forrás: ooyala.com

forrás: mirror.co.uk

forrás: 365dm.com

Én is ezt teszem, ezután a meccs után, David Haye (28-3-0; 26KO) ismét belopta magát a szívembe, őrült nagyot küzdött, a meccs felét egy súlyos sérüléssel a háta mögött, nem akárhogy harcolta meg. Tony Bellew (29-2-1; 19KO) személyével sosem volt gondom, sosem tartottam egy virtuóznak, de olyan típusú, szerethető bokszoló, aki szinte mindig remek közönségmeccseket csinál, és aki a három negatív eredményéből, kettőért is visszavágott. Elismerem, hogy vannak nála jobb cirkálósúlyúak, és, hogy nem épp BJ Flores volt a legjobb kihívó, akivel egyetlen vb címvédésén kiállt, de alighanem eleve feljebb akart lépni, hogy Haye ellen küzdjön, és nem a címét akarta védegetni (amely azóta teljes joggal került Mairis Briedis-hez).

forrás: metrouk2.files.wordpress.com

Szívesen megnéznék egy visszavágót a párostól, kérdés, hogy Haye akarja-e folytatni, és képes-e komolyan, tisztességgel felkészülni a továbbiakban? Ha igen, és friss tud maradni, bebizonyíthatja, hogy jobb, mint Bellew, ami azért nem elképzelhetetlen, főleg a 2-5 menetek alapján. Azóta felröppent egy kósza hír, hogy a WBC világbajnokát, Deontay Wildert esetleg érdekelné egy Bellew elleni meccs, de azért ebbe belegondolva, nem sok esélyt adnék Bellew-nak. Wilder jelenleg a csúcson van, és óriási a méret, és erőbeli differencia az amerikai javára. Bár aztán ki tudja, még a végén ott is meglepetést aratna a Bombázó, még, ha erre tényleg csak nagyon kevés esély látszik is. Úgy érzem, tényleg jó lenne egy visszavágó, hogy valóban, két, száz százalékosan felkészült versenyző tisztázza az erőviszonyokat. Ha lesz revans, ha nem, kijelenthetjük, hogy Tony Bellew máris bizonyított, és rengeteg szurkolót, és szakértőt meglepett. David Haye pedig visszatért. Most valóban visszatért! Sokkal inkább, mint előző, két, könnyű győzelme alkalmával.

forrás: mirror.co.uk

Phil Edwards jól vezette a meccset, nem nyúlt bele, nem sokszor állította meg a küzdelmet. A hivatalos pontozók részeredményeivel is elégedett lehet mindenkit, örvendetes, hogy a realitást tükrözték. Sok sikert kívánok a két ökölvívónak, fantasztikus háborút vívtak! Soha, ne lássunk rosszabbat.

Pontozásom:

David Haye vs Tony Bellew

• 1.:  9-10
• 2.:  10-9
• 3.:  10-9
• 4.:  10-9
• 5.:  10-9
• 6.:  8-10
• 7.:  9-10
• 8.:  9-10
• 9.:  9-10
• 10.: 9-10
• 11.: TKO
• 12.: -----
• Össz: 93-96 Tony Bellew

Hivatalos pontozás: Michael Alexander; Victor Loughlin; Robert Williams: 93-96 Bellew.

Sziasztok!

2017.03.04.-én, Brooklynban rendezték ezt a hatalmas érdeklődéssel várt mérkőzést, a WBC bajnoka, Danny "Swift" Garcia, és a WBA legjobbja, Keith "One Time" Thurman között. 16533-an zsúfolódtak be a Barclays Centerbe, amely így pattanásig feszült az izgatott szurkolóktól, és ahogy az ilyen fontos, és különleges mérkőzésekkor lenni szokott, szinte érezhető volt a feszültség a levegőben. A váltósúly történetében ez volt a tizedik címegyesítés, és mindössze a harmadik, amelyen két veretlen öklöző csapott össze. A meccsről már jó régen láthattátok beharangozómat, így, ha valaki nem olvasta, vagy nem emlékezne rá, az erre a linkre kattintva, elérheti azt: http://aringvilaga.blog.hu/2017/03/04/beharangozo_danny_garcia_vs_keith_thurman

forrás: roundbyroundboxing.com

Most azonban jöjjön a mérkőzés, ami úgy vélem, sikerrel hozta az elvárásokat.

Michael Griffin vezetőbíró rövid ismertetője után, hamar megszólalt a nyitó gongszó, Thurmantől pedig rögtön elzúgott egy komoly bal horog. Szikrázóan indult a csata, a szokásos, első menetben általában tapasztalható tapogatózásnak nyoma sem volt. Thurman rögtön tüzet nyitott, mire Garcia remek kontrákkal válaszolt, és ért el találatot. A közönség morajlásától kísérve aztán Thurman villámgyors, pusztító bal és jobb horoggal köszönt be, Garcia szerencséje, hogy épp próbált elmozogni, de az állra mért ütés így is megrázta a philadelphiai bunyóst. Innentől már csak Thurman volt a ringben, aki üldözőbe vette ellenfelét, és újabb rettenetes jobbossal kapta telibe Garcia fejét! Le merném fogadni, hogy ezektől az ütésektől az emberek nagy többsége összerogyott volna, nem úgy Garcia, aki, noha kicsit sem ízlett neki ez a menet, kibírta, és az egy perc pihenő után folytatta a mérkőzést.

forrás: nydailynews.com

Nem sokat változott a helyzet, Thurman tanári, tanítani való, hangsúlyos jobb kezesekkel vétette észre magát, Garcia pedig szintén gyors, ám kevésbé hatékony kontrákkal igyekezett találni. Aztán, hogy rám cáfoljon, Garcia is bevitt első szándékból egy kiváló jobbost fejre, majd miután újabb nagy, Thurman jobbos szállt el, jól vert bele egy bal horgot. Azonban Thurman aktívabb volt, és a tíz másodpercet jelző kopogásnál már ő küldött fejre bal horgot, majd két pazar jobbost, melyből az egyik nagyon tisztán talált.

A 3. menetben Thurman rövid ideig könnyed balosokra váltott, aztán megint megrázta magát, Garcia bánatára azonban nem csak magát, hanem Garciát is. Robbanékony jobbossal zavarta össze ellenfelét, majd ismét, ezúttal előkészítetlenül sújtott le a WBC bajnokára. Garciát persze nem olyan fából faragták, hogy meghátrálna, így volt olyan periódus, mikor ő jött előre, és Thurman mozgott körbe, ám hiába egy röviden felvállalt verekedés, a menet vége ismét a WBA bajnokának rohamozásával telt.

forrás: thesun.co.uk

A 4.-et testen történő nekigyürkőzéssel kezdték meg a felek, Garcia továbbra is inkább kontrákkal volt eredményes, aztán ahogy haladtunk a felvonás vége felé, egyre többször talált első szándékból is. Minimális Garcia fölény alakult ki, más kérdés, hogy ezt Thurman taktikaváltása miatt érezhettem, aki gyakrabban próbálkozott másodszándékból. Ez be is jött neki, hisz ezúttal már ő volt, aki a végén jól találgatott kontrákból, viszont ezt a menetet, ha szűken is, de odaadtam Garciának.

A következő etapban esett a legkevesebb találat, ám, mire ezt kigondoltam, addigra Thurman három tiszta, és kőkemény, gyors, előkészítés nélküli jobbossal kínálta meg a másik világbajnokot. Amaz nem akart adósa maradni, úgyhogy hamar felszikrázott a szorító, és váltakozó sikerrel bevitt ütéseket láthattunk, de egy újabb szép bal horog után már nem maradt kérdéses, hogy Thurman elvitte a felvonást.

forrás: vox-cdn.com

A 6. tapogatózóbban kezdődött, de a nézőtérről bágyadtan felharsanó enyhe fújolást ezzel együtt sem értem, mivel a mérkőzés eddig úgy gondolom, minden igényt kielégített. Aztán kicsit elcsendesedtek és minimálisan fel is hördültek a hamarosan bekövetkező ütésváltásnál. Szintén nem kellett sokat várni Thurman testen becsapódó jobbosára (még jó, hogy a szakértők inkább Garciának javasolták a testütéseket, bár szó se róla, ő is próbálkozott oda tisztességgel). Thurman láthatóan megint visszább vett, és ezúttal is kívülről, remek technikával, kontraboksszal hozakodott elő, de úgy vélem ezzel a taktikával most sem tudott riválisa fölé nőni. Még inkább így gondoltam, Garcia egy szóló jobbossal, fejen elért találata, valamint idáig talán legtisztább, szintén fejre meghúzott bal-jobb horog összetétele után. Fel is paprikázta ellenfelét, aki azért még odatett bordára egy kegyetlen bal felütést, de hamarosan megint kapott fejre egy bal horgot. Még azért a gong előtt egy nagy jobb lengővel vitt be ütést Thurman, így ő búcsúzott találattal a menettől, de úgy vélem, eddig ez volt Garcia legjobb felvonása.

forrás: vox-cdn.com

A mágikus hetes szám Garcia testütésével kezdődött, amit rövidesen kétszer is visszakapott az ellenféltől. A közönség megint kicsit füttyögni kezdett, fogalmam nincs, miért; a résztvevőket ez nem zavarta, így Garcia rázta meg magát horgokkal, majd mindketten előkészítő ütésekre váltottak, amit Thurman fejezett be egy újabb parádés jobbossal a másik fejére. Garcia előbb övvonal tájékára vitt be találatot, majd már ténylegesen mélyet ütött, ami miatt pár pillanatig állt is a játék, de szerencsére gyorsan folytatódott az intenzív küzdelem. A tíz másodpercet jelző kopogás hallatán Thurman megint nekiiramodott, jobb felütés test, bal horog fej, jobb egyenes fej, bal egyenes fej, majd újabb jobb egyenes fej! Gyönyörű ritmusváltás, most sem lehet kérdés, hogy kié a menet.

forrás: boxingscene.com

Dupla ballal nyitott Garcia, majd ismét, ahogy a menetek elején szokták, csak piszkálgatták egymást. Ebben Garcia volt meggyőzőbb, testen is talált egyenessel, de az első komoly pofonokat újfent Thurman osztotta ki, mikor megpörgetett pár remek felütést! A clearwateri bunyós a mérkőzés minden pillanatában hihetetlenül éles, és csak elvétve akad olyan periódus, mikor nem ő dominál. Mind a ketten hihetetlenül gyorsak, és ebben a menetben is voltak olyan összecsapásaik, mikor az ember csak kapkodta a fejét, mert nagyon nehéz követni a kezeiket. Ellenben a dominanciát továbbra is Thurmantől lehetett érezni, ő talált többször, ő talált keményebben, Garciának nehezére esett versenyben lennie, és azért is keservesen meg kellett küzdenie, hogy egy-egy találatot bevigyen. Közben rájöttem, hogy a közönség, miért fejezi ki egyre többször a nemtetszését. Garcia miatt. Neki szurkolnak, és nem lep meg, hogy nem fogadják kitörő örömmel, hogy kedvencük egyértelműen hátrányban van.

forrás: phillyboxinghistory.com

A szünetben megmutatták az ellentétes ringsarkokat, és bizony itt is felfedezhető a különbség. Danny edző-édesapja, Angel Garcia láthatóan ideges, többet kér a fiától, próbálja bíztatni, és felrázni, míg a Thurman-sarok teljesen nyugodt, Dan Birmingham edző okos bunyót kér, és vár el tanítványától. Már csak négy menet van, innentől Garciának tényleg meg kell szakadnia, ha nyerni akar.

A mérkőzés taktikusabbá vált, Thurman kissé kivonta magát, és a köteleknél körözött, amit megtehetett, hisz előnyben volt, mire a nézők megint hurrogásban törtek ki, ők nagyobb csatát akarnának, végül is valahol ez is érthető. Garcia azonban képtelen volt élni a felkínált terület adta előnnyel (már, ha ez előny), és mikor megindult, Thurman azonnal megkontrázta, és többször is kiváló felütéseket indított. A menet végére tartogatták a fiúk az izgalmakat, mikor is mindketten alaposan egymásnak estek, hatalmas adok-kapok alakult ki, amit Garcia zárt egy gong után bevitt, teljességgel szabálytalan tarkóütéssel! Megkésve igyekezett visszatartani a kezét, szerencsére nem történt belőle baj, Thurman egy vállrándítással, és egy biccentéssel intézte el az esetet.

forrás: denverpost.com

Keith a meccs utolsó negyedére teljesen taktikus, kívülről folytatott bokszra váltott, könnyedén, laza ütésekkel próbálkozott, így az agresszor szerepe Dannyre hárult. Végre-valahára, elérve a 10. menetig, a közönség sem fújolással fejezte ki a meccs iránti érzéseit, hanem a „Daaanny, Daaaanny, Daaaanny” rigmussal buzdította a philadelphiait. Az, hogy ilyen sok idő kellett nekik a normális szurkoláshoz, amit amúgy elég rövid ideig folytattak, nem keltett bennem túl jó benyomást… Ezt a felvonást amúgy sikerült is uralnia Garciának, de nem sikerült kárt tennie Thurmanben, aki azért túlzottan nem játszott alárendelt szerepet, és az utolsó tíz másodpercben ismét kemény hirig bontakozott ki a résztvevők között. Ezúttal Garcia találataival zárult az etap, és még épp időben, a gong előtt vitte be ezeket.

A 11. menet szorosan alakult, úgy hiszem, hogy a továbbra is elmozgó Thurman vitte be a látványosabb találatokat (a legszebb talán egy kiváló ütemben ütött bal-jobb horog összetétel volt fejre), viszont túlzottan hátrált, és „csalta” a másodperceket. Danny töretlenül jött előre, ismét hipergyors ütésekkel teleszőtt verekedések alakultak ki közöttük az utolsó pillanatokban, de még most sem éreztem olyan nagyon meggyőzőnek Garciát. Ennek ellenére, mivel ellenfele most már nagyon a biztonságra törekedett, neki adtam a menetet. Aztán Garcia, Thurman sarka felé vette az irányt, Keith pedig intett neki, és megpaskolta a karját, mintha azt mondaná: „Haver, az az én helyem, neked a másik irányba kell menned!” Vicces jelenet volt, de azt hiszem, mindent elmond a két bajnok állapotáról.

forrás: doublegsports.com

A záró kört mindig megelőző, szabályban előírt kesztyű-összeütés előtt Keith már a magasba emelte a jobbját, nem lep meg, hogy nyeregben érezte magát. Garciának három perce maradt csupán, hogy megváltsa a világot. Ehhez képest már az első pillanatban pusztító, szóló jobbost vitt be állra a lábon folyamatosan mozgó Thurman! Garcia ütésállóságát mi sem példázza jobban, hogy meg sem ingott ettől az irgalmatlan pofontól. A közönség végre piros pontot is szerzett nálam, mert most már őszintén, és végre tényleg tüzesen állt oda kedvence mögé („Daaanny-Daaanny-Daaanny”), aki jött is előre, de csak nyomozta az elmozgó ellenfelet. Sajnos nem sikerült tisztán megütnie Thurmant, pedig nagy ütéseket húzott meg, de néhány testen elért találat után, ismét egy laza bal horog ült az állán. Engem személy szerint nagyon meglepett, hogy Thurman ennyire taktikusra vette a figurát, a mérkőzés előtt azt gondoltam, hogy minden pillanatban azon lesz, hogy kiüsse ellenfelét, ehhez képest pazar technikai megoldásokkal, és taktikai váltásokkal állt elő, amivel Garcia nem tudott mit kezdeni. Meg persze az erejével, és a gyorsaságával sem. Alig egy perc volt hátra, mikor Garcia végre többször is meg tudta ütni riválisát, de Thurman most sem jött zavarba, folytatta a körözést, és a könnyed, feltartó ütéseket. Aztán Garcia újra megsorozta, Thurman, mint egy kagyló, beburkolózott a köteleknél, így a testére irányuló kemény felütések hatástalanul haltak el képzeletbeli páncélján. A hátralévő tíz másodperchez érve már óriási volt a hangzavar az arénában, Garcia pedig mindent megtett, hogy valahogy még emlékezetessé tegye a mérkőzést; széles horgokkal és felütésekkel indult meg, kapott is egy tökéletes kontra felütést a gyomrára, majd keményen sorozták egymást, és ekkor, a piros sarokba terelődött összecsapás véget ért, megszólalt a gong. Danny rávigyorgott Keithre, aki rögtön felemelte a kezét. Nem lehet kérdés, hogy ő nyerte a meccset, még, ha nálam, a túlzott hátrálás miatt, ezt a menetet el is bukta.

forrás: forbesimg.com

Ahogy az szokás, el is özönlötték az emberek a szorítót, majd a kamera megmutatta a lepacsizó bajnokokat, és hallhattuk, hogy Thurman kijelenti, „Jó meccs”. Neki mindenképp az volt, Garciának már kevésbé. Számomra nem volt kérdés a győztes kiléte, mert a meccs már 9 menet után eldőlt, nem véletlenül vettek vissza a tempóból Thurmanék, és nálam is csak látszólag lett szoros a pontozás. Még így is kedveztem Garciának, mert több szoros menetet adtam neki, mint a másik bajnoknak. Amíg az eredményhirdetésre vártunk, kiírták az ütésstatisztikát, ami nem meglepően Thurman fölényét hirdette. Annyi érdekességet azért szolgáltatott, hogy megtudhattuk, kettejük közül Garcia volt a pontosabb (a meccs során nem így tűnt).

Ütésstatisztika: Egyenesek: Garcia: 212 (41) 19%; Thurman: 295 (45) 15%. Erős ütések: Garcia: 222 (89) 40%; Thurman: 275 (102) 37%. Összes: Garcia: 434 (130) 30%; Thurman: 570 (147) 26%.

Ezek után, már tényleg csak a formalitásnak tűnő pontozás volt hátra, amit Jimmy Lennon Jr hamarosan ki is hirdetett. És meghűlt a vér az ereimben, és felment bennem a pumpa, ahogy meghallottam, hogy a pontozás megosztott, vagyis valaki, valamelyik idióta Danny Garciát hozta ki győztesnek. „Ne merészeljétek!” – gondoltam, a legrosszabbtól, Thurman vesztesnek ítélésétől tartva. A következőket hallhattuk. John McKaie: 116-112 Keith Thurman. Kevin Morgan: 115-113 Danny Garcia (ez elmebetegség, komolyan erre nem tudok mást mondani, az ilyen nagyon durván pályát tévesztett, felőlem mehetne szemétszedőnek, vagy atomfizikusnak is, nem érdekel, csak bunyó közelében ne legyen! Bár belegondolva, valószínűleg mindkét szakmához hülye lenne.) És az utolsó pontozó, akinek így a kezében volt az igazság, és Keith Thurman jogos győzelmének a kulcsa, Joseph Pasquale eredménye következett. 115-113…

„És a győztes, aki még mindig veretlen, aki mostantól a WBA, és a WBC egyesített váltósúlyú világbajnoka (Garciáék nagyon elkezdtek örülni, pedig az elmondottak mindkettejükre igazak voltak)… KEITH „ONE-TIME” THURMAN!" Van igazság, az nyert, aki jobb volt, hála a megváltónak, Buddhának, és mindenkinek, kivéve ennek a szerencsétlen Kevin Morgannek. Komolyan semmi tiszteletem felé, és minden dühöm az efféle marhákra irányul ilyenkor, és elnézést kérek attól, aki nem kedveli a szókimondást, és ezt a fajta stílust, de ha ezt olvasod, gondolj bele, milyen gusztustalan csalás lett volna, ha itt valami okból, valami őrületes, elképzelhetetlen dolog miatt nem Thurman lesz a győztes. Az ilyen téves eredmények mindig megtépázzák, és visszavetik a bokszot, az ilyet nem szabad megengedni, az ilyen tévedéseket, még, ha ez most csak részleges volt is, könyörtelenül ki kell gyomlálni. Biztos, hogy egy évre eltiltanám minden felelős, ítélethozói ökölvívó tevékenységtől Morgant, és utána is csak akkor kaphatna engedélyt, ha számos teszten átment és megfelelt. (Megsúgom, Morgan azóta nyolc meccsen szerepelhetett pontozóként…) Elég volt az ilyen nem normális „hibákból”. De nevezzük nevén, csalásokból! Elég volt!

forrás: gettyimages.com

Thurmannek (28-0-0; 22KO) láthatóan nagyobb volt az öröme, minthogy fennakadjon ezen, neki nem is ez volt a dolga, ő megtette, amit kellett a győzelemért, és csak annyit mondott, „a bírók, azok bírok”, ennyi; nagyon laza vélemény. Gratulálok neki, karrierje legszebb, legnagyobb sikerét érte el, és végre magára csatolhatta azt a zöld övet, amire annyira vágyott, amit annyira el akart venni Garciától (33-1-0; 19KO). Mindkettejüknek további sok sikert, és legalább ilyen mérkőzéseket kívánok.

forrás: boxingnews24.com

Pontozásom:

Danny Garcia vs Keith Thurman

• 1.:  9-10
• 2.:  9-10
• 3.:  9-10
• 4.:  10-9
• 5.:  9-10
• 6.:  10-9
• 7.:  9-10
• 8.:  9-10
• 9.:  9-10
• 10.: 10-9
• 11.: 10-9
• 12.: 10-9
• Össz.: 113-115 Thurman

Hivatalos pontozás:

• John McKaie: 112-116 Thurman
• Kevin Morgan: 115-113 Garcia...
• Joseph Pasquale: 113-115 Thurman