Heó!

A mérkőzést 2017.02.25.-én, Angliában rendezték, és ahogy az ezen a vidéken lenni szokott, egy igen hangulatos kis esemény kerekedett a szurkolók jótékony hatása miatt. A hazai fiú drukkerei csordultig megtöltötték a Hull-i Ice Arénát, és végig buzdították kedvencüket, Gavin McDonnellt (16-0-2; 4KO). Már említettem párszor, hogy igazán irigylésre méltó helyzetben vannak a brit területek bokszolói, főleg, ha eljutnak egy világbajnoki meccsig, mert ilyenkor elképesztő szurkolást, és hangulatot kapnak a szurkolóktól. A csatát márpedig világbajnoki címért, a WBC betöltetlen nagyharmatsúlyú trónjáért írták ki, miután az megüresedett a japán legenda, Hozumi Hasegawa visszavonulásával, aki így bajnokként akaszthatta szögre a kesztyűit.

(Balra McDonnell, jobbra Vargas. Mindketten normál alapállásúak.)

forrás: boxingscene.com

McDonnell a WBC Silver bajnoki címét, Európa bajnoki címet, korábban pedig Brit bajnoki címet is szerzett, így nem csoda, hogy eljuthatott eddig a meccsig, hisz a WBC ranglistájának 2. helyét foglalta el. Ahogy a mérlegéből látszik, nem egy KO király, nincs túl nagy ütőereje, de hajtós, szorgalmas bunyós, aki mögött máris több 12 menetes mérkőzés állt, mint amúgy több mérkőzést bokszoló ellenfelénél, szóval ilyen szempontból rutinosabb is nála. Csupán két döntetlen csúfította a mérlegét, egyik még pályája elején, az ötödik meccsén történt, Ashley Lane ellen 4 menetben, míg a másodikat 12 menetben szedte össze, Josh Wale ellen, Brit bajnoki címvédésekor. Érdekesség, hogy korábban a Brit bajnoki cím kihívói pozíciójáért már bokszoltak egyszer, és akkor McDonnell nyert 12 menetben, egyhangú pontozással. Akadnak még szép győzelmei, Vusi Malingát a WBO Inter-Continental címért, Jeremy Parodyt EBU címvédő meccsen verte meg.

Ellenfele, a mexikói Rey Vargas (28-0-0; 22KO) sokkal komolyabb ütőerővel, és alapképességekkel rendelkezik, igazán technikás ökölvívó, aki, bár idegenben kellett bokszolnia, jóval esélyesebbnek számított (legalábbis szerintem). Vargast esetlegesen csak az ismeretlen, és ellenséges környezet zavarhatta meg, noha profi bokszolót ilyesmi ritkán billent ki (Vargas eddig csak Mexikóban, és kétszer az USÁban bokszolt). A 12 menetes meccsek terén rutintalanabb, mint ellenfele, hisz neki csak egyszer volt ilyenben része, viszont akkor minden menetet megnyert Alexis Boureima Kabore ellen. Esélyei mellett szólt, hogy jóval magasabb, és hosszabb karú is, mint az angol, így hát, ha nem jönne be az agresszív stílus, ki is bokszolhatja a hazai fiút. Előző mérkőzésén Alexander Munozt intézte el öt menetben, és szerezte meg a WBC International Silver címét, míg erre a mérkőzésre a ranglista első helyezettjeként érkezhetett.

forrás: 365dm.com

Victor Loughlin vezetőbíró intésére elindulhatott a küzdelem, melynek irányítását Vargas rögtön magához is ragadta. McDonnell, bár a kézfogásnál elég idegesítően villogtatta a foggumiját, és vicsorgott a mexikóira, ettől több kellemetlenséget nemigen tudott okozni, mivel eleinte hozzá sem tudott szagolni Vargashoz. A mexikói sokkal gyorsabb és mozgékonyabb volt, sütött róla, hogy tökéletes felkészülés áll mögötte, rendkívül jól bokszolt.

forrás: bbc.co.uk

Fürgeségét kihasználva ide-oda cikázott a ringben, és valósággal terrorban tartotta a tehetetlen angolt. Hol könnyed, hol erős ütésekkel tette kellemetlenné vetélytársa számára ezt az estét, és ezen az sem változtatott, hogy Loughlin bíró egyértelműen a hazai fiú pártját fogta. Elég a harmadik menetben elhangzott, mélyütés utáni figyelmeztetésre gondolni, amely ütés valóban mély volt, csak hát a spori azt felejtette el, hogy közben McDonnell lenyomta a másik fejét. Szerencsére a meccs folyamán nem történt intés, így a bíró nem nyúlt bele a meccsbe, noha a végén így is akadt miért idegeskedni, de erről picit később.

forrás: metrouk2.files.wordpress.com

Vargas tehát totálisan uralma alá vonta a ringet, technikás és kemény bokszot mutatott be, amolyan tanítani valót, olykor tényleg gyönyörű dolgokat művelt. Az angol fiú nem tudott mit kezdeni a mexikói gyorsaságával, és robbanékonyságával, és a karhossz/magasság különbség leküzdésével is akadtak gondjai rendesen.

forrás: gettyimages.com

A harc a mérkőzés felénél kezdett jobban kibontakozni, McDonnell megpróbálta minél jobban nyomás alá helyezni riválisát, ám ezekben a menetekben Vargas esélyt sem adott erre, így talán a középső menetek voltak a legnagyobb iramúak, és legegyértelműbbek. Vargas ekkor magasabb hőfokon égett, és vagy szikár ütésekkel, vagy elmozgásos védekezéssel fogadta az angolt.

forrás: dailymail.co.uk

A nagy iramtól, és a sok ütéstől azonban McDonnell csak nem akart elfáradni, vagy megtörni, így folytatta a nyomulást, pedig amennyit kapott, az egy hadosztálynak is elég lett volna. Mindenképp elismerés illeti a küzdőszelleméért, ami végig hajtotta és segítette, képtelen volt leállni, ha már ilyen népes drukkerhad kísérte csatába, és állt mögé egy emberként. Zengett is a csarnok, mikor sikerült bevinnie egy-egy ütést, vagy megsoroznia Vargast. Azonban hiába a rakkolós boksz, Vargas továbbra is azt csinált, amit akart, és sorra húzta be a meneteket, kétséget sem hagyva afelől, hogy melyikük a jobb, és tehetségesebb bokszoló.

forrás: boxingscene.com

Vargas fölénye az utolsó felvonásokban, a 10. menet környékén kezdett lanyhulni, ekkorra már kissé visszább vett a tempóból, és már nem törekedett minden pillanatban arra, hogy jobb legyen a másiknál. Nem úgy McDonnell, aki ugyanúgy, sőt, ha lehet még jobban nekiiramodott és zakatolt előre, ütött-vágott, amit ért, nem adta fel egy másodpercre sem. Még mindig kemény ütések robbantak a testén, vagy a fején, de ritka strapabíró kis bunyós, azt meg kell hagyni. És ezekben a menetekben már jóval többet adott, mint addig.

forrás: thesun.co.uk

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem épp szabályos keretek között jött előre McDonnell, hisz fogta, tolta, nyomta, és így csépelte Vargas testét (főleg testét), akinek nem ízlett ez a kényszeres verekedés. A bíró annyiban hagyta a dolgot, ezzel is segítve a hazai fiút, amivel engem személy szerint boldoggá tett, mert engedte a folyamatos küzdelmet, de azért talán sportszerűbb lett volna, ha egyszer-egyszer rászól McDonnellre, és kissé megfegyelmezi. Loughlin hagyta a nem túl szép, ám annál harcosabb jeleneteket, viszont ütőerő és pontosság híján McDonnell képtelen volt élni ezzel az előnnyel, és nem tudta megrendíteni, vagy leütni Vargast. Pedig a győzelméhez ekkor már végképp erre lett volna szüksége.

forrás: boxingnewsonline.net

Vargas nem nyerte meg az utolsó meneteket, de nem is kellett neki, elég volt, hogy elmozgott és kibírta a nyomást. Bár azért meg kell említeni, hogy az utolsók is szoros menetek voltak, és a 12. menetben is rengeteg Vargas találatot láthattunk. Ezek a menetek azért voltak inkább a hazai fiúé, mert a mexikói ekkor már nagyon hátrált, és biztonságra törekedett. A meccset legongatták, mindketten felemelték a kezüket, de nem véletlenül Vargas volt az, aki tovább ünnepelt, és érezte, hogy ez az ő estéje volt.

forrás: boxingnewsonline.net

Szerelmemmel néztem a mérkőzést, és ekkorra már teljesen átszellemülve vártam az eredményhirdetést, mert ilyen remek bokszélményt csak és kizárólag a bírók/pontozók tudnak elrontani, úgyhogy nagyon reménykedtem, hogy ez most nem így lesz. Mondtam is, mindegy, hogyan, csak Vargast hozzák ki győztesnek, és nyugtattam is magam, hogy ez Anglia, itt nem olyan sűrűn történik csalás, vagy félrepontozás. Tényleg mindegy, milyen pontozással, csak Vargas nyerjen... Erre bejelentették, hogy többségi pontozás (valakinél döntetlen lett)! Nyeltem egyet. "Meg ne merjétek csinálni!" Be is mondták, hogy az egyik bíró döntetlenre adta. Dühösen, lélegzetvisszafojtva vártam a másik két ítész döntését. Hamarosan tudatták az arányokat, már csak a győztes kihirdetése volt hátra. És az nem más volt, mint a mexikói Rey Vargas, ő az új világbajnok!

forrás: gettyimages.com

Örömömben két kézzel tombolva csapkodtam a levegőt, majd még frissiben, rendkívül hosszan és cifrán káromkodva küldtem melegebb éghajlatra azt a pontozót, aki ezt a tükörsima mérkőzést képes volt döntetlenre adni. Botrányos pontozás, mintha nem értene hozzá, pedig rutinos bíróról, név szerint Ian John Lewisról van szó. Az egykori bokszoló, aki persze angol, durván elfogultan végezte a munkáját, és egy felülvizsgálat, vagy eltiltás, de legalább valamiféle nyilatkozattétel, és bocsánatkérés lett volna tőle/tőlük a minimum. Ehhez képest zavartalanul folytatja a munkáját, mintha mi sem történt volna (9 meccset vezetett azóta, és háromszor pontozott...). Mi történik, ha egy másik pontozó is ilyen félkegyelműen végzi a munkáját? Akkor döntetlennel megfosztják a sikertől Vargast, csak mert idegenben bokszolt? Egy fantasztikus teljesítményért ez lett volna a jutalma? Undorító! Egyszerre voltam ideges, és boldog, és kedvem lett volna a fülénél fogva felhúzni a delikvenst, és kérdőre vonni, ezt mégis hogy képzelte. Aztán nem sokkal később láttam a Thurman-Garcia meccset, ott még jobban berágtam, de erről majd egy másik bejegyzésben. Mellesleg Loughlin bíró sem állt a helyzet magaslatán, de ő legalább többé-kevésbé hagyta kibontakozni a bunyósokat.

Zárásként gratulálok Rey Vargasnak (29-0-0; 22KO), ő a WBC új nagyharmatsúlyú világbajnoka, további sok sikert, és remek meccseket kívánok neki. Gavin McDonnellnek (16-1-2; 4KO) a hozzáállásáért, a küzdeni tudásáért gratulálok. Kíváncsi leszek sikerül-e neki világbajnoki címet szerezni, hogy testvérével Jamie-vel egy időben legyenek világbajnokok. Nagyon erős a mezőny, nem lesz könnyű dolga, de hátha összejön neki, és így a családjának ez a történelmi tett. Hajrá, srácok! Heó!

Pontozásom:

Rey Vargas vs Gavin McDonnell

• 1.:  10-9
• 2.:  10-9
• 3.:  10-9
• 4.:  10-9
• 5.:  10-9
• 6.:  10-9
• 7.:  10-9
• 8.:  10-9
• 9.:  10-9
• 10.: 9-10
• 11.: 9-10
• 12.: 9-10

Össz.: 117-111 Vargas

Hivatalos pontozás:

• Ian John Lewis: 114-114 döntetlen, és ez egy marhaság.
• Nathan Palmer: 117-111 Vargas
• Max DeLuca: 116-112 Vargas