Heó!

Hosszú beharangozóval, és a két fiú első mérkőzésének menetről-menetre történő szétszedésével készültem erre a visszavágóra. 2017.01.28.-án rendezték meg az ütközetet, és annak a hétvégének a sűrű és izgalmas bokszkínálata mellett ezt a meccset vártam leginkább. A Las Vegasi MGM Grand adott otthont a gálának, amelyen Mikey Garcia harmadik súlycsoportjában is világbajnok lett, Dejan Zlaticanin legyőzésével, és ennek a gálának volt a főmeccse Carl Frampton és Leo Santa Cruz második csatája.

Ahogy az várható volt, a bevonulást óriási, izzó hangulat övezte, köszönhetően Frampton fanatikus szurkolóinak. A szerepek megcserélődtek, hisz tavaly még Frampton volt a kihívó, ő érkezett elsőként a ringbe, ám most Santa Cruz volt kénytelen előbb érkezni. És ezúttal mintha erősödött volna a mexikói tábor szurkolása (az első meccshez képest). Aztán érkezhetett az első meccset megnyerő bajnok, Frampton, a Sakál, aki ismét a Feed from desire taktusaira vonult be, jókedvűen vigyorogva, szinte együtt bulizva híveivel. Merthogy az írek bulizva, tombolva szurkoltak, együtt ugrálva, tapsolva és énekelve a bevonulózenét. Újra lebilincselő hangulatot adtak hozzá a légkörhöz, és varázslatos, pokoli jó atmoszférát teremtettek. Hangorkánban indult a találkozó.

Azonban a hangulathoz ezúttal sokkal jobban hozzátettek a mexikóiak is, akiket szintén nem kell félteni, ha szurkolásról van szó. Bajnokuk (jó jó exbajnok, de akkor is) rászolgált a biztatásra, rögtön látszott, hogy edzett állapotban van, remekül felkészült, és a formaidőzítése is tökéletes. Bár Frampton lenyilatkozta, hogy szerinte ezúttal simábban fog nyerni, azonnal érződött, hogy a mexikói nagyon más véleményen van. A kihívó igyekezett kontroll alá helyezni a Sakált, és az első két menetben ez jobbára sikerült is neki, így sokkal jobban kezdett, mint legutóbb. Akkor nálam az első öt felvonást Frampton nyerte, így máris fordult egyet a világ a versenyzőkkel, hisz most az észak-írnek kellett, ha nem is ledolgozhatatlan, de hátrányból bokszolnia. (Mármint nálam, mert nem tudom, hogy a hivatalos pontozók hogy látták, de szerintem ők is a mexikóinak adták az első kettőt, melyek talán a meccs legegyértelműbb menetei voltak.)

A folytatásban a meneteken belül is brutálisan hullámzó csatát láthattunk, nagyon szoros, nehezen eldönthető felvonásokat. Volt, hogy azon kaptam magam, hogy pár másodperc és jön a következő menet, én meg még mindig nem írtam be semmit a lapomra. Egyet ide, egyet oda adtam, mert gyakran tényleg csak hajszálnyi döntött, hol ennek, hol annak a javára.

Ami viszont feltűnő volt, az Santa Cruz feljavulása az első meccshez képest. Sokkal több egyenest ütött, amelyek már az odavágón is segítették, mikor olykor elővette. Frampton ellenben pontatlanabbnak tűnt, amiben a mexikói kihívó szintén előrébb lépett. Tehát hullámzó és szoros küzdelem volt, de a Földrengés volt a meggyőzőbb az összkép alapján.

Szintén változásnak érzem, hogy Frampton mintha többet jött volna előre, viszont ezáltal több ütést is kapott. Igaz, ha nem indul meg, akkor az is lehet, hogy Santa Cruz kipontozza az egyeneseivel. Szerencsére nem ilyen egyoldalúan alakultak a dolgok, és sok-sok heves, lenyűgöző ütésváltásnak tapsolhattunk, amelyben kicsúcsosodott a meccs szoros és parázs jellege, valamint a fiúk hihetetlen győzni akarása.

Frampton nyomulása érzésem szerint valahol a meccs közepe táján hozta meg a gyümölcsét, és úgy vélem sikerült kiegyenlítenie a lemaradását, de még mindig úgy éreztem, hogy Santa Cruz a jobb, hiába állt pillanatnyi döntetlen a lapomon.

Framptontól leginkább a pontosságát és az első meccsen remekül működő bal horgát hiányoltam (ütötte ő, csak nem elég hatékonyan). És még jobban hiányzott az első meccsen látott ugrasztás, a fifikásság, a rafinéria. És félreértés ne essék, Frampton nem kutyaütő módjára bunyózott, nagyon is szép dolgokat művelt, amivel mások ellen győzött volna, de ez a nap nem igazán az ő szájíze szerint alakult.

Azért nem, mert Santa Cruz beváltotta az ígéretét és megmutatta, hogy tényleg tud vívni, érzésem szerint a legnyerőbb ütése (a bevállalós, gyors verekedés mellett) az egyenese volt. Az utolsó menetek igazán kemény összecsapásokat, pazar hiriget, szívvel lélekkel megvívott háborút hoztak. Santa Cruz talált többet. Jobb volt, ezzel lehetetlen vitázni. A 10. menet után nálam döntetlenre álltak, azonban akárcsak a két nyitó felvonást, úgy a két záró kört is a mexikói nyerte. Nálam ő nyerte a meccset, izgatottan vártam, miként határoznak az ítészek.

Néhány perc múlva elhangzott az eredményhirdetés és a pontozás aránya.

• Burt A. Clements: 114-114
• Dave Moretti: 113-115
• Glenn Feldman: 113-115

Többségi pontozással győzött, és ezzel... Az új bajnok, Leo Santa Cruz! Sikerült visszavágnia, és rendkívüli örömmel töltött el, hogy a pontozók jól döntöttek. Mert, bár tényleg sok nehéz menet volt, Santa Cruz az összképet nézve is jobb volt, és megérdemelten hozták ki győztesnek, ezen a remek meccsen. Az az egy döntetlen eredmény pedig bőven elfér ott, elvégre az első meccs is többségi pontozást hozott.

Bevallom férfiasan, én Framptonnak szurkoltam, de természetesen ez nem vitt el rossz irányba, hisz én is a mexikóit láttam jobbnak, aki ezen a napon remek teljesítménnyel rukkolt elő. Nagyon reménykedem egy mindent eldöntő, harmadik mérkőzésben, amelyre állítólag remek esély van, úgy tűnik a srácok, de még a WBA is akarja ezt a csatát. Mondjuk, bolondok lennének nem akarni, mikor immár garanciálisan kaphatnak egy kiváló meccset. És a trilógiákat mindenki szereti. Máris találgatják a lehetséges helyszíneket, és hát természetesen Belfast is szóba jött. Állítólag Santa Cruzék nem igazán akarják az oroszlán barlangjába vinni a csatát, mert csalástól félnek egy pontozás esetén (azért állítólag, mert nem veszek semmit készpénznek, ami a sajtóban megjelenik. Ha minden állítás készpénz lenne, Floyd Mayweather már legalább háromszor verekedett volna azzal a McGregor gyerekkel, és Ali is minimum visszatért volna a sírból.) És mellesleg nem szívesen feltételezek csalást, csak hát bokszról beszélünk, és tényleg láttunk már csúnya dolgokat. Viszont azt mindkét bajnok bebizonyította, hogy nincs szükségük csalásra a győzelemhez, mert mindketten pazar, magasan képzett, tisztességes, és tiszteletreméltó emberek. És hát mind tudjuk, ha pontozói, vagy vezetőbírói (pl túlzott intés) csalás történik, arról nem a küzdő felek tehetnek.

De elkalandoztam. Én nagyon örülnék egy belfasti mérkőzésnek, amelyen mindenki megláthatná és tapasztalhatná, hogy milyen is az igazi észak-ír virtus és hangulat. A két amerikai meccsen, ennek csak lenyűgöző esszenciáját kaphattuk meg, amely így is magával ragadó volt.

Egyébként úgy gondolom, hogy az első meccsük jobb volt, bár talán csak azért gondolom így, mert akkor az nyert, akinek szurkoltam. Persze most nehogy azt higgye bárki, hogy gondom van Santa Cruzzal. Őt is kedvelem, csak Framptont jobban. És szintén ne gondoljátok, hogy ez a meccs nem volt jó. Parádés, kőkemény csata volt, amit egymás után háromszor is képes lennék megnézni, és ugyanúgy élvezni, mint elsőre. 

A pontozással maximálisan elégedett vagyok, ettől jobb arányú eredményt nem hozhattak volna a döntnökök. Kenny Bayless rutinosan, és szokásához híven, jól vezette a meccset. Soha rosszabb bokszélményt, ezt kívánom. Zárásul megosztom veletek a saját pontozásom, és érdekességképpen az első, valamint jelen csatájuk ütésstatisztikáját.

Pontozásom:

Carl Frampton vs Leo Santa Cruz II

• 1.:  9-10
• 2.:  9-10
• 3.:  10-9
• 4.:  9-10
• 5.:  10-9
• 6.:  9-10
• 7.:  10-9
• 8.:  10-9
• 9.:  9-10
• 10.: 10-9
• 11.: 9-10
• 12.: 9-10

Össz: 113-115 Santa Cruz

Ütésstatisztika, első meccs:

Santa Cruz vs Frampton

• 451 (64) 14%  Egyenesek  205 (31) 15%
• 551 (191) 35%  Erős ütések  463 (211) 46%
• 1002 (255) 25%      Össz       668 (242) 36%

Második meccs:

Frampton vs Santa Cruz

• 187 (28) 15%  Egyenesek  417 (81) 19%
• 405 (105) 26%  Erős ütések  467 (149) 32%
• 592 (133) 22%        Össz       884 (230) 26%