Heósztok!

Hosszabb szünet után jelentkezem új bejegyzéssel, mert sajnos csak akkor tudok írni, ha időm engedi a munka és egyéb elfoglaltságok mellett, és semmiképp sem szeretném összecsapni az írásaim. Persze ettől még lehet, hogy magamhoz képest jóval rövidebb bejegyzések következnek, de próbálom tartani az eddigi szintet. Na, de jöjjön is a lényeg.

A helyszín Las Vegas, és az MGM Grand, a dátum 2017.01.28. A Frampton vs Santa Cruz II gála előprogramjában járunk, amely sokaknak emlékezetes lehet. Írásom főszereplői, a WBC könnyűsúlyú világbajnoka, Dejan Zlaticanin, és kihívója, a mexikói Mikey Garcia.

A mérkőzés elsősorban Garcia miatt adott okot a várakozásra (már ami a világ nagy részét, valamint az USA-t és Mexikót illeti), hiszen a veretlen mexikói 2014-ben, extraklasszis világbajnokként eltűnt a közönség szeme elől, hogy különböző jogi és promóteri hercehurcákba bonyolódjon. Hosszú ideig nem bokszolt, hisz miután 2014.01.25.-én megverte Juan Carlos Burgost, csak tavaly, 2016-ban lépett ringbe az ex világelső, Elio Rojas ellen. Meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő, és várható volt, hogy győzelme után megkapja a lehetőséget az egyik világbajnoki címért, amelyre sor is került, méghozzá ezen az estén.

Abba nem mennék bele, hogy miért is történt a hosszú pauza a karrierében, és hogy miért zajlott a pereskedés, mert ezek a dolgok sosem érdekeltek a profi bunyóban, és ezekbe a dolgokba látunk bele legkevésbé. A résztvevők tudják, mi miért történt, elégedjünk meg annyival, hogy ez a nagyszerű bunyós visszatért, és remélhetőleg élvezetes meccsekkel fogja megörvendeztetni a sokáig és sokat váró publikumot. Ennek a meccsnek az esélyese még úgy is Garcia volt, hogy ez, és az utolsó vb meccse között majdnem napra pontosan három év telt el. Zlaticanin bízhatott a kihagyás miatt adódható hiányosságokban, noha biztos nem erre alapozták a taktikát, az hiba lett volna. De az is tény, hogy a címvédőnek talán soha többé nem adódhat ilyen jó alkalma, hogy legyőzze a világklasszis ellenfelet. (Aki Rojas ellen amúgy nem tűnt túl rozsdásnak, szóval mostanra biztos még jobb formába került).

Hogy Garcia világklasszis, afelől nem lehet kétségünk, elég, ha visszagondolunk, miképp csapta ki Juan Manuel Lopezt, aki addigra kissé megtépázódott az Orlando Salido elleni vesztes háborúiban. Erőssége az ütőereje, és lenyűgöző pontossága, melyek birtokában véleményem szerint bárkit képes lehet leütni, vagy megrendíteni. Kérdés, tud-e olyan formában tündökölni, mint három évvel ezelőtt. Komolyabb skalpjai, nevesebb ellenfelei: Walter Estrada (W8); Cornelius Lock (TKO11); Olivier Lontchi (KO5); Matt Remillard (RTD10); Rafael Guzman (KO4); Bernabe Concepcion (TKO7); Mauricio Pastrana (KO2); Jonathan Victor Barros (TKO8); Orlando Salido (W TD8); Juan Manuel Lopez (TKO4); Roman Martinez (KO8); Juan Carlos Burgos (W12); Elio Rojas (TKO5). A normál alapállású Garcia meccs előtti mérlege: 35-0-0; 29KO.

Ellenfele a cím védője, Dejan Zlaticanin Montenegróból származik, és a kihívóhoz hasonlóan veretlen, meccs előtti mérlege: 22-0-0; 15KO. 32 évével három évvel idősebb Garciánál, és a Dynamite becenévre hallgat. A fordított alapállású bunyósnak óriási lehetőség ez a mérkőzés, mert nemzetközileg jóval ismeretlenebb, mint riválisa, hiába ő a világbajnok. Egy esetleges győzelem, vagy egy kemény, de vesztes, vagy talán ikszes csata rengeteg kaput kinyitna előtte.

Mellesleg bármi is történik majd a jövőben Zlaticaninnal, egy bizonyos eredményét már senki nem veheti el tőle, vagy döntheti meg ezt a sikerét. Nevezetesen arról van szó, hogy bármi történjék, ő máris sporttörténelmet írt: ő az első montenegrói, aki bokszban profi világbajnoki címet szerzett, és ez megdönthetetlen diadal, hisz, ha egy sikert valaki először ér el, akkor örökre ő lesz az első, aki ezt véghezvitte (mint ahogy anno KOKO is első magyarként szerzett profi világbajnoki címet. Ezt az eredményt már senki nem tudja elvenni tőle.)

Zlaticanin alacsonyabb, és az ütőtávja is rövidebb, mint a kihívóé, viszont ő van folyamatos meccsterhelésben és edzésben (bár gondolom Garcia is edzett inaktív időszakában). Ahogy már említettem, ez a tény, hogy ő az edzettebb, adja Zlaticanin legnagyobb esélyét a győzelemre a korábbi pehely-, és nagypehelysúlyú világbajnok ellen. Ennél nagyobb sansza nemigen lesz arra, hogy megszorongassa Garciát, aki képességek terén mindenben felülmúlja a bajnokot. Ha formában van...

Zlaticanin jelentősebb sikerei, ellenfelei: Godfrey Nzimande (W12);  Baxrom Payazov (KO8); Petr Petrov (W12); Ricky Burns (W SD12: Hatalmas meglepetésre Glasgowban aratott pontozásos győzelmet, bónuszként pedig le is ütötte a skót ex világbajnokot); Ivan Redkach (TKO4: első USA-beli meccse a 18-0-0-ás mérlegű ellenfél ellen); Franklin Mamani (TKO3: ezzel a győzelemmel ült fel a WBC betöltetlen trónjára). Kíváncsian vártam a mérkőzést.

A mexikói kihívó kezdett jobban, ahogy tőle megszokhattuk, lazán bokszolt, szinte csak pötyögtette a bajnokot az ütéseivel. Zlaticanin jött előre, azonban ezt gyakran ütés nélkül tette, így aztán inkább kapta, mint adta a pofonokat. A kommentátorok kiemelték, hogy Zlaticanin kiegyensúlyozott bunyós, és padlón sem volt még. Gondolom, ezt azért látták fontosnak elmondani, mert több tiszta, ám nem túl kemény Garcia találat érte a fejét.

Az első és második menet is tiszta mexikói fölényben telt, azt hiszem, egy kezemen meg tudnám számolni a bajnok látható találatait. Garcia könnyedén bokszolt, nyoma sem volt rajta, hogy három éve először bokszol vb meccsen. Hiába mondták, hogy Zlaticanin stabil bunyós, és nem padlózott még, számomra egyre inkább úgy tűnt, hogy az egyáltalán nem száz százalékon pörgő Garcia könnyű találatai nyomán újra és újra gondolkodóba esik, és nem ízlik neki a kihívó dominanciája. Persze kinek is tetszene, ha ütéseket kapna, csak hát a két menet úgy volt egyoldalú, hogy még egy igazán nagy Garcia bombát sem láthattunk.

A harmadik menetben folytatódott a mexikói fölény, Zlaticanin talán az erejében bízva gyalogolt előre, de ezt továbbra is inaktívan, javarészt ütések nélkül tette. Ahogy lépkedett előre, úgy vert bele egy bődületes nagy jobb felütést Garcia, amitől a bajnok rögtön megingott. Az ütéssel egy időben Garcia mellé lépett, és így félig a montenegrói mellé, és mögé került. Ahogy észrevette a bajnok bódultságát, azonnal utánavetette magát és egy irgalmatlanul kemény jobbossal leterítette a zavarodott, és védekezni képtelen Zlaticanint. Brutális és kegyetlen leütés volt egy rutinosabb és jobb bokszolótól. A mérkőzésnek azonnal vége szakadt, az immár ex világbajnokot percekig ápolták, aki szerencsére felkelt, így Garcia szívből örülhetett a sikerének, amely során most már tényleg visszatért, és harmadik súlycsoportjában is a csúcsra ért. Remélem Zlaticanin képes lesz újult erővel folytatni a karrierét, sok szerencsét kívánok mindkettejüknek.

A mérkőzést Tony Weeks jól vezette, helyesen cselekedett a beszüntetéssel, bár sajnos, nem sajnos, ennek eldöntésében nem volt nehéz dolga. A pontozás állása is napvilágot látott, az egyértelmű ütközetet mindhárom pontozó úgy látta, ahogy kell. Adalaide Byrd, Guido Cavalleri, és Don Trella is 18-20 arányban, mindkét menetet 9-10-re a mexikóinak adva értékelt (ahogy én is tettem). A hivatalos végeredmény KO a 3. menetben. Ezzel a könnyűsúly új WBC világbajnoka, Mikey Garcia (36-0-0; 30KO). Heósztok!

Ui.: úgy látszik Garciának nagyon bejön, ha a Frampton vs Santa Cruz meccsek körül bokszolhat, hisz visszatérésekor a két bunyós első meccse előtt is fellépett. Na, persze ettől még nem hinném, hogy továbbra is az előmeccsek között akar maradni, alighanem a főmérkőzésen való fellépés a célja, amit valószínűleg hamar el is fog érni.