Heó!
A hétvége egyik legparázsabb meccsét is hol máshol, mint Oroszországban rendezték (akárcsak az előző, és az ezt követő bejegyzésem mérkőzéseit, azzal a különbséggel, hogy ezt 2016.12.02.-án, azokat 3.-án). 12 menetre írták ki, méghozzá némileg meglepően, kimondott tét nélkül. Persze valójában nagyon is volt tétje, hiszen két top bunyós, két kihívói pozícióra is esélyes bunyós presztízsmérkőzéséről volt szó. Ilyenkor a győztes mindig jobb helyzetbe kerül a ranglistákon, és úgy hiszem, hogy ezt a két bunyóst nyugodt szívvel, eredménytől függetlenül is mind a négy nagy szervezet szerepeltetheti a 15-ös rangsorában. Bemutatom, kikről is van szó, aztán rá is térek a moszkvai Tough Fight Gym-ben rendezett csatára. Rejtély, hogy miért egy ilyen kicsi edzőteremben rendeztek egy ilyen rangos meccset, és hogy miért nem az egy nappal későbbi megagálán szerepelt, a Lebedev vs Gassiev gála előprogramjában (akárcsak a már kitárgyalt Troyanovsky vs Indongo és a Kudryashov vs Silgado csaták). Számomra kissé elsuvadtnak tűnik ez az ütközet, amiről szerencsére sikerült tudomást szereznem, és mikor megláttam a párosítást, bizony nagyon meglepődtem, elvégre a hétvége egyik legnívósabb párharcáról beszélünk.
Nem a Troyanovsky vs Indongo párosítás volt tehát az egyetlen afrikai-orosz csata, és a különbség is csupán annyi, hogy míg ott egy namíbiai, addig itt egy ghánai harcos volt a hazai öklöző ellenfele. Richard Commey (24-1-0; 22KO) egészen szeptemberig ismeretlen volt számomra, akkor azonban utánanéztem az addig veretlen bunyós mérlegének. Gyorsan rájöttem, hogy a félelmetes KO arány mögött jó kis legyőzött ellenfelek állnak, és nem csak valami nyikhajokat csapkodott ki valahol Afrikában. Commey ugyanis sokfelé ellátogatott profi pályafutása során, és szeptemberig mindenhol győzött. Szerzett különböző IBF regionális címeket (intercontinental a legrangosabb), de Afrika bajnoki címet, sőt a Brit Nemzetközösségi övet is besöpörte. Összességében pedig remek mérlegű bunyósokat vert meg a 24 meccse során.
Szeptemberben egy másik veretlen ellenfelet sodort útjába a sors, az általam sokra tartott amerikai Robert Easter Jr-t. Az amerikait nem sokkal korábban fedeztem fel magamnak, mikor brutálisan kiütött egy ex-bajnokot, és nagyon reménykedtem benne, hogy a tehetséges fiúból világbajnok lehet. Örömömre már a következő meccsén lehetőséget kapott a megüresedett könnyűsúlyú IBF világbajnoki trón elhódítására, és igen, ellenfeléül, ahogy írtam, a számomra még ismeretlen Commey-t kapta.
Várakozásom, vagy inkább óhajom teljesült, mert Easter megosztott pontozással győzött. Vagy három napig örömmámorban úsztam, egyrészt az eredmény, másrészt a mérkőzés okozta élmény miatt. Merthogy a mérkőzés, valami irgalmatlanul kemény, és roppant színvonalas csatát hozott. Nem láttam minden jó mérkőzést idén, ezt biztosra veszem, de azok közül, amiket láttam, ez tetszett a legjobban. Volt itt minden, ami két fiatal, veretlen titántól várható. De arról a meccsről majd egy külön bejegyzésben szeretnék írni, minden menetét kivesézni, annyira jó volt. Nálam eddig teljességgel az év meccsének számít. Ami a lényeg: Commey-ról kiderült, hogy nagyon kemény, nagyszívű harcos, akinek bizony valóban gigászi ereje van. Hogy mást ne mondjak, sikerült is megrogyasztania Eastert, akire számoltak is. A pontozás úgy vélem rendben volt, így hát Commey vesztesen, de korántsem szégyenkezve hagyhatta el a ringet. Sőt... Óriási küzdeni tudásával és akaratával rögtön belopta magát a szívembe, és máris egyik kedvencemként tekintek rá.
Denis Shafikov (37-2-1; 20KO), akárcsak ellenfele, szerte a világban ringbe lépett már. Otthonán kívül sok meccse volt Finnországban, de meccseinek helyet adott már Mexikó, Kína, vagy az USA is. Korábban kisváltóban Európa bajnok is volt, és egy ilyen EBU meccsen vágott vissza egyetlen döntetlenjéért Brunet Zamorának (D12, W12). Két alkalommal is bokszolhatott világbajnoki címért, ám mindkétszer egyhangú pontozásos vereséget szenvedett. Először Miguel Vazquez verte 12 menetben, egy szoros, de nem igazán szórakoztató meccsen az IBF könnyűsúlyú címéért. Sajnos Vazquezről inkább az eredményes, és nem a szórakoztató szó ugrik be elsőre. Második vb meccsén Rances Barthelemy verte ugyanazért az övért, amely ekkor épp megüresedett (és azóta még egyszer, ezért bokszolhatott érte legutóbb Easter és Commey). Azóta egyszer bokszolt, és nyert is az USÁ-ban, a veretlen Jamel Herring ellenében (TKO10).
Fordított alapállású, tehát balkezes (southpaw), amire a jobbkezes Commey-ék azért alighanem felkészültek. A ghánai egész karrierje során könnyűsúlyban versenyzett, míg az orosznak voltak eggyel feljebb, kisváltóban is meccsei, és alighanem könnyűsúlyban erősebbnek számít, ezért harcol ebben a kategóriában. Kérdés tehát, hogy erősebb tud-e lenni az alapvetően erős, rendkívül dinamikus ütésekre képes Commey-nál, akinek viszont hosszabb a karhossz távolsága (177 cm a 174-el szemben), és magasabb is az orosznál (175 cm a 165-el szemben). A ghánai 29, a "Djingis Khan" becenevű orosz pedig 31 éves. Ranglistás helyezéseik: Commey: IBF: #3; WBC: #8. Shafikov: IBF: #5; WBC: #3. De eleget beszéltek a számok.
Már a mérkőzés elején alaposan egymásnak estek a felek, hogy tudassák egymással, ki az úr a házban. Nos, ennek igazságos eldöntése végett maradjunk annyiban, hogy mindketten végig urak voltak, mert alig állt le az egyik, amíg támadott a másik. A meccs első felét Commey vitte el. Lényegesen többször talált szűnni nem akaró bombáival. Shafikov valami emberi motollára, vagy cséphadaróra emlékeztetve zakatolt előre, megállás nélkül üldözve a köteleknél köröző ghánait. Commey sok egyenest ütött, hogy feltartsa a rohamozó hazai versenyzőt, ám ez legtöbbször nem sikerült neki. Nem mintha zavarba jött volna, ugyanis folyamatos, állandó kombinációkkal fogadta a rakkoló riválist. Nekem leginkább gyönyörű ívben kivezetett felütései tetszettek, melyekkel sokszor keményen alávert az orosznak, testre is, fejre is. De mivel társasjátékról beszélünk, nem csak adta, kapta is a pofonokat.
Félelmetes volt látni, hogy Shafikov fittyet hány a másokat megrengető ütésekre, és fáradhatatlanul rohamoz. Látványos, nagy iramú, és kiélezett meneteket láthattunk, öröm volt nézni. Meglepő volt, hogy a remek ütőerejű Commey, mennyire nem tud kárt tenni az oroszban, aki továbbra sem állt le egy pillanatra sem. Szintén meglepve konstatáltam, hogy odáig jutott a küzdelem, hogy a kevesebbszer találó orosz viszi be a komolyabb erejű tiszta csapásokat. Ezek az energikus pofonok olykor hátrálni kényszerítették a ghánait.
A meccs első fele azonban így is Richard Commey fölényében telt, aki jóval több találatot vitt be, viszont egyik menet sem volt izgalommentes, mind hullámzott, és mindkettejük agresszivitását értékelni lehetett. A meccs második felére jött el a rakkolós Shafikov ideje, aki se nem fáradt, se nem bódult el a beszedett ütések és a nyomulás hatására.
Commey fáradni kezdett, na, nem drasztikusan, de pont annyira, hogy a ring közepét uraló Shafikov átvegye az irányítást. A ghánai kevesebb ütést indított, több kisebb és nagyobb ütést beszedett testre és fejre is, főképp horgok és felütések, valamint ezek kombinációi formájában. Reakció ideje is lassult, és az idáig főleg ütéseinek mennyiségével domináló bunyós sorra bukta a meneteket, Shafikov pedig megállíthatatlanul faragta a hátrányát.
A legjobb menet a 11. volt. A fáradt Commey utolsó energiáit összeszedve ritmust váltott és átment támadásba, hősies küzdelemre bírva Shafikovot. Mindketten támadtak és felváltva védekeztek, parádés, izzó felvonást produkáltak. Szerintem ezt a szoros, kiélezett menetet megnyerte Commey, aki sikeresen újult meg, miután jelentős oxigénhiánnyal küzdött. Az utolsó menet is öldöklő küzdelmet, és Shafikov fölényt hozott. Mindkét srác győztesnek érezhette magát és a szememben mindketten győztesek is. Meglepett, mennyire jól bokszolt az orosz, és sajnálom, hogy ez nem egy világbajnoki meccs volt. Annak is bőven beillett volna.
Eredmény: Megosztott pontozás: Joseph Pasquale: 112-116 Shafikov; Adalaide Byrd: 116-112 Commey; Steve Weisfeld: 113-115 Shafikov. Shafikov megosztott pontozással nyerte meg a csatát!
Az én pontozólapom:
Richard Commey vs Denis Shafikov
- 1.: 10-9
- 2.: 10-9
- 3.: 9-10
- 4.: 10-9
- 5.: 10-9
- 6.: 10-9
- 7.: 10-9
- 8.: 9-10
- 9.: 9-10
- 10.: 9-10
- 11.: 10-9
- 12.: 9-10
Összesítve: 115-113
Nem érzem sem csalásnak, sem botrányosnak a pontozást, sőt örülök, hogy megosztott döntés született. Igazságosnak talán inkább egy döntetlent éreznék, de ez van, szerencsére sok olyan meccs van, melyeknek egyik résztvevője sem érdemelne vereséget. Érdekes, hogy másodszor láttam Commey-t bokszolni, és másodszor is harcos meccsen, megosztott pontozással veszített. Kívánom neki, hogy győzelmekkel folytassa, és szerezzen világbajnoki címet, mert igencsak megérdemelné.
Shafikov ezzel a győzelemmel valószínűleg közel került egy újabb vb címmeccshez, hisz a mérkőzés előtt az IBF-nél ő ötödik, míg Commey a harmadik volt a sorban, így hát győzelmével biztosan beelőzte az afrikait, sőt értékes sikerével akár az első helyig is szárnyalhatott. Biztosan érdekes lenne egy Robert Easter Jr elleni mérkőzés, hisz mindketten remek meccset vívtak Commey-val, és még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy Easterre számolni is kellett a meccs során, míg az energiabombaként zakatoló orosz, tudomást sem vett a ghánai erejéről. Hogy őszinte legyek, szívesebben néztem volna meg egy visszavágót Easter és Commey között, ami persze még létrejöhet, de igazságosabb lenne, ha előbb Shafikov kapna lehetőséget, Commey addig meg győzzön le valaki(ke)t, elvégre, ha szorosan és vitathatóan is, de utolsó két mérkőzését elbukta.
Sose lássak rosszabb meccset és pontozást! Csupa jót kívánok a két harcosnak! Heósztok!
