Na, heósztok!

Nagy kedvvel ültem neki a beharangozónak, amit erről a meccsről írtam, melynek létrejötte a végső inspirációt adta blogom beindítására... így belegondolva, ezáltal legalább valami jó is volt a dologban.

Nagyon nem vagyok elragadtatva, sőt kifejezetten csalódott vagyok. Ahogy az a beharangozóból is kitűnt, nagyon-nagyon vártam ezt a csatát a két bajnok között. Egyikük nem is okozott csalódást, de a másik... hát arról jobb lenne nem is beszélni. Hosszú összefoglalót terveztem, lebontva minden menetet külön-külön, de ehelyett egy nyúlfarknyi lesz csak az egész, mert egyszerűen kiábrándító volt a másik "bajnok" (ex-bajnok) teljesítménye.

Szóval úgy indult a meccs, ahogy várható volt, és ahogy a címvédő Lomachenko ígérte. Tapogatózóan. Loma elmondta a meccs előtt, hogy nagyjából az első négy menetben kemény dolgokra számít, ezekben a felvonásokban szeretné kiismerni ellenfelét. Szerintem az első menetben ennek megfelelően látszólag semmit nem csinált, leginkább csak mozgásaival próbálta felmérni, mire hogyan reagál az ellenfél. Az első menetet a másiknak adtam, mert úgy láttam, hogy több kis piszkáló bal egyenese talált... És ezzel be is fejeződött Walters nagy menetelése, ugyanis az összes többi menetet Lomachenko húzta be 10-9-re.

Ahogy haladt előre a meccs, úgy lett egyre jobb Loma, úgy érzett rá egyre jobban a bunyó ízére, egyre jobban ültek a találatai, és erőlködés nélkül sikerült behúznia minden felvonást, amíg tartott a meccs. El kell mondani, hogy csalódásomról Ő egyáltalán nem tehet. Ő hozta azt a zseniális bokszot, amit megszokhattunk tőle, ami elvárható tőle. Olyan mozgásokra képes, ami teljesen egyedülállóvá teszi a mindenkori bokszmezőnyben. Ki-be lépked, elhajol, elmozog, cikázik, de mindezt úgy, és olyan természetességgel, hogy szinte fel sem fogja az ember, hogy mit is lát. És az ellenfelei még úgysem értik, hogy mi történik, hogy miért esnek ki egyensúlyukból még úgy is, hogy Loma nem is mindig üti meg őket ezeknél a zavaró mozgásoknál. Az ötödik, hatodik, és hetedik menetben az ukrán már-már játszi könnyedséggel csinált bohócot a Fejszés ember becenevű ellenfeléből (a meccs után maximum gumikalapácsos ember, és amíg nem bizonyítja, hogy az a kiváló bajnok, akinek eddig tartottam, ez a titulus általam nem is fog változni). Loma ütőtávon belül, belharcban is brillírozott, míg Walters... Walters olyan passzív volt, mint életében soha. Alig-alig indított támadást. Megértem és elhiszem, hogy mindenki annyit bokszol, amennyit hagyják, és hogy egy géniusszal állt szemben, ám ez nem lehet indok, csalódást keltő, ötlettelen, egyszerűen semmilyen teljesítményére. Nem volt szétverve (noha a menetek előrehaladtával kapott rendesen), nem sérült meg, nem történt olyan, ami miatt egy igazi bajnok ne folytatta volna a meccset.

Ám, ami miatt a Sith-ek bosszújának egyik híres mondatát beleírtam a címbe, annak oka, hogy Walters bizony nem folytatta. Soha életemben nem csalódtam még ekkorát bokszolóban, mint most. Elárulva érzem magam/magunk. Walters az egyik kedvenc bajnokom volt, nagyszívű, verekedő, harcos, stb, stb. Azt vártam, hogy vérbe, és káoszba, brutális verekedésbe borítja, és taszítja majd a ringet, és elszántabban törekszik az ellenfél eltiprására, mint ahogy egy rinocérosz teszi azt a szabadban égő tüzekkel. Nem ez történt, alulmúlta önmagát, de még ezt is megbocsátanám. Azt azonban képtelen vagyok elnézni, hogy a hetedik menet után egyszerűen feladta. Nem volt szétverve, nem volt rommá verve, valószínűleg mentálisan tört ripityára. De megmondom őszintén, hogy teljesítményét látva, azt sem fogadnám el indoknak a feladásra, ha eltört volna a keze, vagy kiszakadt volna a térde a helyéről. Nem ez történt. Feladta! Bizonyosan rettenetes érzés lehetett, hogy tehetetlen a Bajnokkal szemben, aki szétzilálta és elbizonytalanította, de egy igazi bajnok visszament volna küzdeni, és a ringben meghalni. Esküszöm még az is jobb lett volna, ha beszed pár ütést a következő menetben, és kifekszik, és kiszámolják úgy, hogy valójában nem kapott volna megrendítő ütést, vagyis eljátssza az egészet. Nem tudta volna meg senki, és neki is jobb lett volna, ha nem futamodik meg ilyen gyáván. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a feladással rengeteget ártott a saját megítélésének. A mérkőzés utáni rengeteg kommentből szemezgetve tulajdonképpen minden megnyilvánulás a csalódottságról, a megdöbbenésről árulkodott, sőt olvastam olyat is, aki gyávának titulálta Walterst. Nem voltunk a helyében, én sem voltam, nem is vagyok bokszoló, nincs is jogom ítélkezni... de én is így gondolom. Gyáva megfutamodás volt, és árulás! Engem is elárult! Engem, aki hittem benne, hogy jó meccset csinál, engem, aki emiatt a meccs miatt döntöttem el, hogy blog írásába kezdek. Engem, aki annyi, de annyi árulást láttam már a bokszban, hogy megszámolni sem tudom, csakhogy azok az árulások egytől-egyig a bírótól, pontozóktól származtak. Egyszer sem éreztem magam elárulva egy bajnoktól. Mert nem érdekel, ha egy pontozó elcseszi az egészet, dühöngök egy sort, téma lezárva, ő csak egy pontozó, egy mellékszereplő, egy kellék! De a főszereplő nem követhet el árulást, nem futamodhat meg. Feladhatja! De nem így, és nem ilyen kritikán aluli, béka sejhaja alatti anti-teljesítménnyel.

Nem örülök neki, hogy az első aktuális meccsről ennyire negatívan kell írnom, de egyszerűen nem tudok derűlátóbb lenni. Mélyen csalódtam a jamaikaiban. Nagyon remélem, hogy a következőkben maradhatok eredeti tervem mellett, és csak dicsérő szavakat, ódákat zenghetek majd egyes teljesítményekről, meccsekről, mert tényleg nem szeretnék mást, csak dicsérni. De ma nem tudom megdicsérni Walterst, sőt szívem szerint eltiltanám vagy két évre, hadd gondolkodjon... De nem tenném meg. Nem tenném meg, mert bízom benne (valahol belül). Remélem, hogy hamarosan viszontláthatjuk a ringben, és kutya kötelességének fogja érezni, hogy bebizonyítsa, érdemes arra a "fejszére", amivel hírhedté vált, és visszanyeri a bizalmunkat, és a kegyünket.

Ezzel a meccsel szinte azonnal párhuzamot vontak, egy múltbeli mérkőzéssel, méghozzá Roberto Duran és Sugar Ray Leonard visszavágó mérkőzésével, a híres "no mas" meccsel. Mikor Duran (aki az első meccsüket megnyerte), egyszerűen megelégelte, hogy nem képes komolyan megütni riválisát, erre elfordult, és feladta a meccset, annyit mondva "no mas", "ne többet". Azóta Duran és Leonard is a boksz halhatatlan legendái közé tartoznak. Jelenleg nem gondolom, és nem kívánok olyan sokat Walterstől, amennyit Duran tett és bizonyított (merthogy bizonyított nem is keveset) a feladott, szégyenteljes meccs után, de remélem, hogy nem erre a momentumára fogunk visszaemlékezni sok év távlatából, hanem arra a valakire, aki ezután a megszégyenülés után megemberelte magát, visszatért, és nagy csatákat vívott, és bajnoki címeket nyert. Remélem, így lesz.

És, hogy csak azért is dicséret legyen a vége, mert nem vagyok hajlandó negatívba átmenni... Ki kell emelni, hogy micsoda ösztönös zseniről van szó, mikor Vasyl Lomachenko szóba kerül. Nagyon remélem, hogy a jövőben még több nagy sikert hozó meccse lesz, és még sokáig ennél is nagyobb győzelmeket arat. Óriási figura, a kisujjában több tudást tárol, és hordoz, mint száz másik bunyós. Lomachenko nem véletlenül nyert ilyen simán. Nagyon felkészült, nagyon összeszedetten, nagyon tudatosan, keményen, elszántan, hibátlanul, és, ami a profi bokszban talán a legfontosabb, közönségszórakoztatóan bokszolt. Las vegas-i sikerével megszilárdította helyét a súlycsoport bajnokai között, sőt szerintem súlycsoportoktól függetlenül is erősítette a pozícióját, mert bár csalódást okozott, nem akárkivel cicázott, nem egy utolsó senkit győzött le hajnalban. Csak így tovább Bajnok. A WBO nagypehelysúlyú királyának neve továbbra is Vasyl "Hi-tech" Lomachenko.

Vasyl Lomachenko vs Nicholas Walters W RTD 7

Heósztok!