Heó!
Következzék hát első bejegyzésem. Stílusosan úgy fogok neki, ahogy nem szokásom, vagyis nem sorrendben haladva, hanem a két főszereplő második mérkőzéséről írva. Ez a mérkőzés ugyanis, amire visszatekintünk, egy visszavágó. Azonban, mielőtt lejegyezném gondolataimat erről a meccsről, bemutatom a körülményeket, amik ehhez a visszavágóhoz vezettek.
2001.04.22.-ét írtuk, mikor ez a két nehézsúlyú harcos először összecsapott egymással. Lennox Lewis akkortájt a nehézsúly atyaúristene volt, számtalan világbajnoki címmeccsel a háta mögött, vitathatatlan bajnokként tündökölt, megverve mindenkit, aki számít. És tette ezt nem vitatható, egyértelmű módon, senki nem kérdőjelezhette meg a nagyságát. Veresége és döntetlenje is mindössze egy-egy volt, és mindkét negatív élményt okozó ellenfelének visszavágott. Vereségét nagyon régen, '94-ben Oliver McCall ellen szenvedte el egy második menetes TKO-val, ám '97-ben visszavágott legyőzőjének egy ötödik menetes TKO-val, amely meccs a mentális gondokkal küzdő McCall teljes összeomlásáról maradt emlékezetes. Nevezetesen arról, hogy McCall a szó szoros értelmében elsírta magát, és feladta a meccset. A hideg kiráz, ha arra a pillanatra gondolok, ahogy McCall a könnyeivel küszködik, és ember nincs a Földön, aki rábírná a folytatásra. Talán Lewis volt rá ilyen hatással. Mert, ha Lewis jól felkészült, akkor bizony legyőzhetetlen volt. Ez nem túlzás. Ez tény. Mint írtam, volt Lewis-nak egy döntetlenje is. '99-ben a súlycsoport másik királya, Evander Holyfield ellen vívtak címegyesítő mérkőzést (Lewis a WBC, Holyfield a WBA/IBF bajnok volt), és bizony nagyon vitatható módon döntetlenre végeztek. Sokak szerint Lewis azt a csatát is nyerte... Az a visszavágó nem váratott magára olyan sokáig, mint anno a McCall elleni, ugyanis erre még abban az évben, 1999-ben sort kerítettek, és ezúttal már egyhangúan emelték Lewis kezét a magasba a 12 menet leteltével. Lewis így a WBC/WBA/IBF/IBO világbajnoka lett (a WBA hamarosan kiszakadt az egyesítésből, mert Lewis dobta az övet, nem kívánta megvédeni a szervezet által elrendelt kihívó ellen, de ez nem is olyan fontos). A lényeg, hogy Lewis, mint a nehézsúly királya, három ízben védte meg címét (kétszer KO-val, és egyszer pontozással, épp azt a David Tuát legyőzve, aki amúgy korábban kiütötte Rahmant), és a kutya sem fogadott volna Rahman sikerére. Aki mást mond, hazudik. Vagy pedig Rahman rokona, vagy médium...
Hasim Rahman ugyanis teljesen esélytelenül lépett ringbe azon a dél-afrikai mérkőzésen Lewis ellen. Mint a legtöbb világbajnoki kihívónak, neki is remek mérlege volt (34-2-0; 28KO), így ebben semmi szokatlan vagy kiemelkedő nem volt. Vereségeit jó bokszolók ellen szenvedte el, egyaránt idő előtt (David Tua L TKO10; Oleg Maskaev L KO8), de győzelmeit, bár akadtak szép sikerei, (Corrie Sanders TKO7, de Sanders csak később lett igazán nagy név) kevésbé ismert bunyósok ellen érte el. Így aztán az esélytelenek nyugalmával szállhatott harcba. Azóta voltak, akik megállapították, hogy ha Lewis olykor elkényelmesedett, azt azért tette, mert elhitte, amit a sajtó írt, és amit mindenki mondott róla, hogy ő a legjobb (hisz ő volt a legjobb), és ilyenkor hajlamos volt elmismásolni a felkészülését, és úgy kiállni, hogy nem volt igazán formában. Lewis, azon a dél-afrikai mérkőzésen legalábbis valami hasonló hibába eshetett a látottak alapján. Óriási csinnadratta övezte a bejövetelét (már-már Naseem Hamed-féle showt láthattunk), és úgy tűnt igencsak jó kedve van. Az látszott rajta, hogy nem veszi komolyan az ellenfelét, a ringben is sokszor csak vigyorgott, de Rahman azért igenis ott volt vele a ringben. Lewis továbbá túlsúllyal lépett a ringbe, még, ha ez azért nem is nagyon látszott rajta, hisz eleve egy majdnem két méteres, 110 kiló körüli, hegyomlásszerű paliról beszélünk. A pontozólapok tanulsága szerint Lewis az állítólagos laza felkészülés, és bohóckodás ellenére is vezetett a pontozólapokon, ám aznap ez a tény sem segíthetett rajta. Rahman terelgette, ő vigyorgott, és egyszer csak BUMM! Bődületes jobbkezes robbant fel Lennox állán, amitől azonnal a padlóra zuhant, és iszonyatos dörrenéssel ért földet. A bajnok padlóra került. A bíró számolt, és Lennox arcán jól látszott a zavarodottság, az az ütés széttörte az évek óta tartó veretlenségét. És mire a bíró végére ért a számolásnak, már új vitathatatlan bajnoka volt a nehézsúlynak. Hasim Rahmannak hívták az illetőt... Mert soha nem becsülheted le az ellenfeled. Soha! Különösen nem nehézsúlyban. A királykategóriában ugyanis nem simogatják egymást az emberek.
Lewist letaszították hát hosszú idő alatt megszerzett trónjáról, és sokan gúnyolták, kinevették; többek között a készülő Ocean's Eleven filmmel is gúnyosan példálóztak, amiben fiktív mérkőzésen saját magát alakította Wladimir Klitschko ellenében (a meccs a valóságban sosem jött össze). Lewis nem nyugodhatott, visszavágót akart, és biztosra vehető volt, hogy alaposan felpaprikázták a történtek. Úgy sejtem, hogy nem zárta a szívébe Rahmant, noha a vereséget, csak és kizárólag magának, és a gyenge felkészülésének köszönhette (na, jó, talán annak a pusztító jobbcsapottnak is, amivel a másik bunyós letaglózta). A meccs után majd' hét hónap telt el, de még abban az évben sort kerítettek a visszavágóra. Mindkettejüknek a visszavágó volt a következő mérkőzése. És Lewis, most már egészen másképp vágott bele a felkészülésbe...
2001.11.17. Las Vegas; Mandalay Bay Resort & Casino. Nehézsúlyú WBC/IBF/IBO világbajnoki címmérkőzés. Hasim "The Rock" Rahman (35-2-0; 29KO) vs Lennox "The Lion" Lewis (38-2-1; 29KO) II.
Lennox Lewis, fehér köpenyben, fehér kapucniját a fejére húzva, lassú léptekkel indul a ring irányába, mikor felcsendülnek bevonuló zenéjének ritmusai. A tv-s közvetítés kiírja világbajnoki címmeccseken elért rekordját: 12-2-1; 7KO. Az a második szám... Az bosszantja és kísérti őt már hét hónapja. A csuklya alatti arc, most nem olyan, mint hónapokkal ezelőtt. Korántsem olyan. Sőt. És ez volt, amit először kiszúrtam ezen a meccsen. Tekintete olyan szuggesztív, olyan koncentrációról árulkodik, olyan elszántságot tükröz, ami mellett nem lehet szó nélküli elmenni. Ez, nem az az ember, aki a múltkor kikapott. Ez az ember innen maximum hullazsákban távozhat győzelem nélkül! Fenyegető léptei közben előrefelé tekint. Már nem néz hátra, de pontosan tudja, mi történt hét hónappal ezelőtt. Megfosztották a bajnoki címeitől. Elvették, ami őt illeti. Ő a nehézsúlyú bajnok, és azért tért vissza, hogy ezt ma bebizonyítsa. Kiráz a hideg, elszántságot sugárzó szemeitől. Nem mosolyog. Nem grimaszol. Nincs az arcán semmi, egy rezzenés nem sok, annyi sem látszik. Csak a teljes koncentráció, tudatosság, és az akarat. Lehetetlennek tartom, hogy ez az ember elveszítse a mérkőzést. Hamarosan leveti a csuklyát, és a ringbe érve felemelt jobb kézzel üdvözli a szurkolóit, mozog egy kicsit, és jöhet a bajnok. A bajnok... szokatlan, hogy nem Lennox a bajnok, de hisz ezért jött be ő előbb a ringbe, hisz most ő a kihívó.
Hasim Rahman is elindul, hogy az óriási meglepetéssel záruló első meccs után megvédje címét, és bebizonyítsa, hogy nem véletlenül történt, ami történt, hogy ő a jobb, és tényleg ő a bajnok! Ruházata amerikai színekben pompázik. Arca jóval feszültebbnek tűnik a kihívóénál, bár tudom, hogy ez nem számít, de számomra egyszerűen szembeötlő a két bunyós közti különbség. Ettől még a meccsen lehet bármi, de Lewist annyira tiszteletet parancsoló aura lengte körül, hogy az nem sok jót ígért az újdonsült bajnoknak. A ringbe érve Rahman is a levegőbe emeli kezét, arcán büszkeség és gőg látható. Most, hogy belépett a szorítóba már jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Talán a meccs indulásával eltűnik belőle az idegesség.
Ahogy az ilyenkor szokás, a bemondó (ring announcer, vagy ringspeaker), aki ezúttal a híres Jimmy Lennon Jr, bemutat mindent és mindenkit, ismerteti a pontozókat, megtudjuk, hogy a legendás Joe Cortez vezeti a meccset, és ekkor kerül sor a két főszereplő bemutatására. Először a kihívót, ahogy azt kell, így elmondják, hogy Anglia, London az otthona, ismertetik a mérlegét, és, hogy korábbi kétszeres nehézsúlyú világbajnok. Folyamatosan Lewist mutatják közben. Hihetetlen, de semmi érzelem nincs az arcán. Még csak nem is pislog. Hideg elszántság!... Bár nem látjuk, de le merném fogadni, hogy folyamatosan ellenfelét szuggerálja. Elkezd törzsből ritmikusan mozogni, hogy ne merevedjen le, de szemét továbbra sem veszi le arról a pontról, ahová odaszegezte, és ekkor kimondják a nevét "Lennoooooooooox Leeeewiiiis", mire mindkét kezét a magasba emeli.
Ezt követően Rahmant is bemutatják. Egész egyszerűen nem meggyőző a megjelenése. Mintha egy merő, csupa izom idegességtömb lenne. A szemei árulkodnak erről, és az egész testbeszéde olyan, mintha Lewis szelleme teljesen beárnyékolná... Nem tudom, nem úgy tűnik, hogy győzelmet arathat, legalábbis én nem rá fogadnék a bemutatás után. "...heavyweight champion of the world, the hard hitting, Hasim "The Rock" Rahmaaan!" Félszegen behajlítja és felemeli a kezét.
Joe Cortez elfoglalja a ring közepét, és magához szólítja a két bokszolót az utolsó szabályismertetésre, és a meccs előtti kézfogásra. Lennox azonnal ott van vele, Rahmanról meg most próbálják lehámozni a ruhát. Mikor ez nagy nehezen sikerül, odaáll ő is Cortez mellé, és Lewis elé. Lewis elé, aki még mindig pislogás nélkül fixírozza. Szinte a lelkébe és nem a szemébe tekint. Mindkét fiú ábrázatát mutatja a kamera, Rahman nem győzhet! (Esküszöm, mikor először láttam ezt a meccset, már itt kijelentettem, hogy lehetetlen a győzelme!). Úristen még most is kiráz Lewis velejéig hatoló tekintetétől a hideg. Mint mikor a Rocky 3. részében Apollo készíti fel Rockyt a Clubber Lang elleni visszavágóra, és folyton azt a bizonyos tigristekintetet akarja látni Rocky-nál. Szeretem a Rocky filmeket, és Stallone egyik legjobb alakítása, de egyik filmben sem tudta visszaadni ezt a nézést. Mint ahogy ez nem is tigristekintet. Ez egy gyilkos tekintete. Látszik, hogy pattanásig feszülnek az idegei, alig várja, hogy Cortez abbahagyja, és meghallja az első menet kezdetét jelző gongot. Csak Rahman, és a visszavágás létezik a számára. Megszűnt a világ körülötte. És hamarosan elhangzik az első gong.
1. menet: Rahman piszkál balokkal testre, Lewis csak köröz. Aztán ő is üt egy bal egyenest, és egy jobb felütést testre, de nem talál, majd ismét Rahman próbálja az egyeneseket fejre, talán talál is velük. Nemsokára összekapaszkodnak, Lewis, ahogy szokta kicsit lenyomja ellenfelét, ezzel is fárasztva őt, majd nemsokára bal-jobb egyenes Lewistól, melyek találnak is, és a közönség először morajlik fel a mérkőzés során. Tovább gyürkőznek egymással, Rahmannak is van egy komoly bal egyenes találata, majd egy fogásnál testen is támadást indít, nem sokkal később viszont újra Lewis visz be egy szép bal egyenest. Mindketten jobbkezesek, vagyis normál alapállásúak, tehát ez a balos az előkészítő ütésük (hát köszönöm szépen, én egyiküktől sem szeretnék ilyen jellegű előkészítő ütést kapni). Most Lewis duplázza a balost, a második ismét szépen befér. Folytatják az egyenes párbajt, és ezúttal a bajnoknak vannak komolyabb ütései, sőt ezúttal elszántabban jön előre, és pár pillanatra át is veszi az irányítást, talán a menetet is elviheti. Azonban egy ütés következtében felreped a bal szemöldöke, remélhetőleg ez nem fogja túlzottan zavarni a folytatásban. Az utolsó másodpercekben Lewis néhány könnyed balossal talál, majd remekül kerüli el Rahman válaszcsapását. Vége a menetnek. Lennox nálam megnyerte a felvonást. Lewis 10-9.
A szünetben megmutatták mindkét bunyós ringsarkát, Lewiséknál általános a nyugalom, szerintem a valaha volt legjobb edző, az azóta sajnos már elhunyt, Emanuel Steward ezúttal a nyugalom szobra (azért ez nem szokott mindig így lenni). A másik sarokban némileg idegesebbek, és az edzői utasítások mellett a cutmant láthatjuk akcióban, aki serényen kenegeti a serült szemöldököt, így aztán nem is látszik a repedés a krémtől, amit ráken. Ismétlik az ütést, amitől felrepedhetett a bajnok. Láthatjuk, hogy ő üt egy balost, majd rögtön jön az ugyanilyen válasz a kihívótól, ami, ha tényleg ettől történt, igen hamar sérülést okozott.
2.: Lewis ragadja meg az irányítást, továbbra is jabekkel (bal egyenes, vagy előkészítő egyenes) dolgozik, majd egy jobbost is megpróbál, de ez még nem az igazi. Úúú, aztán kőkemény balhoroggal ugrik be, és üt egy szűk jobb felütést is testre. Össze is kapaszkodnak gyorsan. Eddig ez volt a leglátványosabb találat a meccsen. Ejnye, kapaszkodás közben kölcsönösen bekóstolják egymás tarkóját is, Cortez bíró figyelmezteti is őket, hogy ezt ne folytassák. Belefér (sőt, szerintem ennyi kell is, noha ettől még a figyelmeztetés jogos). További balosok találnak fejre Lennoxtól, Rahman pedig kitartja a bal kezét, hogy távolságot tartson Lewistól. Ez eléggé gyámoltalan megmozdulás tőle... Ezután aztán megembereli magát, és ő is betalál párszor, Lewis kitér és mosolyog. Remélhetőleg nem bízza el magát úgy, mint legutóbb. Mindenesetre az este során ez az első látható érzelem az arcán. Nem sokkal később egy balos után egy jobb egyenese is ül Rahman fején, majd a menet végéhez közeledve még két kemény jabet visz be fejre. Rahman jön előre, de Lewis egy nem egészen tisztán landoló jobb egyenessel fogadja. A gong pillanatában mindketten pontatlanok! Vége ennek is, ez most jóval simább Lewis menet. 10-9 (összesen 20-18).
3.: Ugyanazzal a forgatókönyvvel indul ez a menet is, mint amit eddig láthattunk. Lewis balokkal oktatja (ki kell mondani) gyengébb képességű ellenfelét, akit nem szabad leírni egy pillanatra sem, ezt bőven bebizonyította az áprilisi mérkőzésen. Lewis legfőképp jabekkel talál, beakad egy balhorga is, majd úgy egy perccel a menet kezdése után újabb bal egyenesek, amik nagyon határozottan és keményen találnak. Bal-jobb egyenes (nem talál), majd balhorog, ami viszont ismét keményen csapódik Rahman arcába! Lewis tartja a távot, baljaival fontos, pontozható ütésekkel vív, de nem hinném, hogy pontozásos győzelemre játszana. Miután kiválóan talál ismét ballal (Rahman pedig üt egy luftot egy balhorog formájában), Lewis bal-jobb csapottal fejen keményen betalál! Igen, ez a támadás sem épp egy pontozásra hajtó bokszolótól származott. Rövidesen egy beugrós balhoroggal azért Rahman is talál, de hamar visszakap egy előkészítetlen gyors jobb egyenest az ex-bajnoktól. Utolsó másodpercek jönnek, Rahman próbál előretörni, de Lewis kőkemény bal egyenest postáz fejre. Lewis jobb. Ez nem kérdéses. Ismét az ő menetét láthattuk. Lewis 10-9 (30-27).
4.: Rögtön a menet elején kemény Lewis balos landol Rahman fején! Aztán egy összekapaszkodás után újabb komoly balhorog fejen, a jobbos célt téveszt. Később könnyed bal egyenest visz be Lewis, Rahman pedig sokadszor tartja előre mindkét kezét, mintha tartana a kihívó ütéseitől. Mondjuk ezt meg tudom érteni. Rahman talál bal egyenessel, majd ismét megállnak egymással szemben. Lewis támad... PUFF!-PUFF! Hátborzongató hang a becsapódó ütések nyomán. Jézusatyaúristen, micsoda ütések. Ennyi volt. Két ütés. PUFF!-PUFF! És vége a meccsnek. PUFF!-PUFF! És még tíz másodperc, és Lewis újra világbajnok! Könyörtelen bal csapottja kiemelte Rahman fejét, gyilkos erejű jobbhorga, pedig majd' letépte azt, az immár ex-bajnok nyakáról. Bal csapott-jobb horog. Lennox Lewis a legjobb. Ismét, és most már örökké! Rahman persze próbál felállni, ám csak újra lehanyatlik, vége van. Lennox pedig, akiből kibukik a feszültség, úgy döngeti és diadalittasan üti a saját mellkasát, hogy attól egy páncélajtó is behorpadna. Lennox Lewisnak sikerült. Immár háromszoros világbajnok, és újfent vitathatatlan bajnok. Visszavágott. Nem csak Rahmannak, mindenkinek, aki gúnyt űzött belőle. Az eredményhirdetés után, és közben is kitartanak az indulatok, és Lennox hangot ad sértettségének, beszólogat a vesztes, és ez idáig arcoskodó ellentábornak, de mindez már nem számít. Véghezvitte, amit akart. Kiköszörülte a csorbát! Győzelme, és hagyatéka immár megkérdőjelezhetetlen. KO 4. menet.
A pontozók, Patricia Morse Jarman, Dave Moretti és Dalby Shirley lapjain egyaránt 30-27 arányban vezetett Lewis, akárcsak az én lapomon. Ezt a meccset persze nem is lehetett másként látni, nem volt nehéz dolog lepontozni, amíg tartott.
A mérkőzést 15 éves évfordulója alkalmából elevenítettem fel, és elhatároztam, hogy ez lesz az első meccs, ami bekerül a blogomba. (Sok ideje, és sokat gondolkodtam, hogy régebbi, vagy aktuális meccsel nyissam-e meg A ring világát, de így ezzel a meccsel az évforduló miatt talán mindkét nézőpontnak megfeleltem. Bár nekem ez a meccs mindig aktuális lesz). Ennek a két ütésnek sosem fogom elfelejteni a hangját. Ha eszembe jut ez a meccs, először mindig az ütések hangja ugrik be. PUFF!-PUFF! Imádom.
Érdekességképpen elmondanám, hogy nemrég olvastam valahol futólag, hogy Lennox a két meccs között eltelt időszakban elszánta magát, hogy arra fog törekedni, hogy hamarabb üsse ki ellenfelét, mint ahogy azt ő tette vele az odavágón. Elképesztő, de még ez is sikerült neki. Ötödik menetes vereségére, egy negyedik menetes győzelemmel válaszolt. És ezzel, mivel már csak mindössze két (győztes) mérkőzést vívott, elérte, hogy minden ellenfelének, akit elsőre nem vert meg, visszavágott. Végső mérlege pedig 41-2-1; 32KO lett.
Remélem tetszett, és jól szórakoztatok olvasás közben.
Heó, heó.
