Heósztok!

A japán és a mexikói fiú bunyójával zárom a 2017.01.28.-ról szóló írásaim, merthogy ezt is aznap rendezték, a Vargas vs Berchelt meccs előprogramjában, Indióban, a Fantasy Springs Casinóban.

Amit a címben írtam, nos, igen, valahogy így képzelek el két, jelenleg vb cím nélkül álló bokszolót, vagyis kihívót, akik világbajnokok akarnak lenni. Két, győzelemre éhes, bizonyítani vágyó, kőkemény bunyós, akik a végsőkig képesek elmenni a sikerért. De ki is ez a két harcos, akik egy 12 menetre kiírt meccsen készültek egymásnak feszülni, hogy a győztes kihívhassa a gála főmeccsének győztesét, és a nagypehelysúly WBC övéért küzdhessen.

Takashi Miura (30-3-2; 23KO), a fordított alapállású japán harcos, korábban már birtokolta ez említett övet, amelyet Gamaliel Diaz 9. menetes legyőzésével hódított el. Sorban jöttek a címvédések, Sergio Thompson (W12), Dante Jardon (TKO9), Edgar Puerta (TKO6). Utolsó sikeres vb meccsén Billy Dib következett, akit mindössze 3 menet alatt takarított el az útból. Bizakodva várhatta amerikai debütálását.

Előző bejegyzésemben többször emlegettem már ezt a meccset, hisz ezt az őrületes háborút a 2015-ös év legjobbjának választották. Ez egyfelől óriási eredmény, másfelől a Francisco Vargas elleni hirigben Miura húzta a rövidebbet, és a 9. menetben kapitulált. Azóta egy felhozómeccset nyert a japán, így érkezett erre a kihívói pozícióért zajló mérkőzésre. Akárcsak ellenfele, úgy ő is 2003-ban debütált a profik között, 19 évesen. Vargason kívül csak Takashi Uchiyama tudta legyőzni, Miura első vb meccsén. Az is idő előtti vereség volt, de érdekesség, hogy Uchiyama is padlózott, így elmondható, hogy ha Miura veszít, magával visz egy darabot az ellenfeléből is.

Miguel "Mickey" Roman (56-11-0; 43KO), 17 évesen debütált, és szintén 14 éve profi, és rekordján láthatjuk, hogy majdnem dupla annyiszor lépett ringbe, mint ellenfele. 11 veresége soknak tűnik, de ezek egyrészt jó bunyósok ellen íródtak, másrészt sok mexikóihoz hasonlóan ő is a profik között pallérozódott, így óhatatlanul is becsúszott néhány vereség, amikből tanulhatott. Továbbá mindössze egyszer ütötték ki, méghozzá vb meccsen, a kemény Antonio DeMarcónak sikerült ezt összehoznia. Világbajnoki meccsen nem sok siker érte, Jonathan Victor Barros ellen egy WBA meccsen kapott ki, és több alkalma nem is nyílt a vb övszerzésre. Így aztán érthető, mekkora esély neki ez a mai meccs, hisz győzelmével ismét felcsillanhat előtte a remény.

Mellesleg 56 győzelme között akadnak jó nevek, sőt még trilógiát is bokszolhatott, igaz eléggé egyoldalút. A szintén sok-sok mérkőzést vívó Cauhtemoc Gomezt háromszor is legyőzte, de van két győzelme a korábbi bajnok, Cesar Soto ellen is. Nem kérdés, hogy megérdemelne egy világbajnoki címmeccset, hisz a normál alapállású harcos 2013 óta veretlen, és ezalatt nem kevesebb, mint 18 meccset nyert! Ebben a szűk négy évben pedig sikerült idő előtt elkapnia még egy korábbi bajnokot: Daniel Ponce De Leon a 9. menetben kapott ki tőle TKO-val.

A meccset a magasabb Miura kezdte jobban, legfőképp kiváló testütései maradtak meg az emlékezetemben. Többször is kettőket ütött, egyet fejre, majd másik kézzel testre. Úgy vélem, a két nyitó kör az övé volt, bár a második végén Roman felpörgette a tempót, amivel szorossá is tette a menetet. Ezzel indult el úgy istenigazából a mérkőzés.

A harmadik felvonástól egy megújult Romant láthattunk, aki elérte az üzemi hőfokot, és verekedésre kényszerítette a japánt. Roman jó mexikói szokás szerint rengeteget támadott és ütött, egyértelműen átvette az irányítást. Az exbajnok mindent megtett, hogy ne maradjon adósa, de a mexikóin látszott, hogy elemében van, és élvezi a parázs ökölcsatát, szemmel láthatóan frissebb volt riválisánál.

Miura (vagy a ringsarka) megérezhette, hogy nem neki áll a zászló, és muszáj lesz váltania, felzárkóznia. Ismét meg kellett tapasztalnia, hogy ez az amerikai mérkőzés sem lesz sétagalopp a számára, ahogy a Vargas elleni túrája sem volt az. Kőkeményen, iszonyú nehézségeket kiállva viszonozta a pofonokat, és noha továbbra is Roman irányított, képzeletemben egy vörösen villogó felirat jelent meg Miura feje fölött: "GYŐZNI AKAROK!"

Az akarat nem mindig elég, mert van, hogy jobb az ellenfél, vagy jobb napja van, vagy ő is legalább annyira akarja, mint mi. És Roman szintén nem állt le, ezáltal rettenetes verekedések bontakoztak ki, és elkeseredett küzdelemben csépelték egymást a felek. A menetek nehezen pontozhatóak voltak, úgy éreztem, hogy a japán visz be pusztítóbb találatokat (ó, azok a testütések), viszont Roman talált lényegesen többször, így nálam a mexikói vezetett, nekem ő volt meggyőzőbb.

A csata nem akart változni, vagy lanyhulni, viszont Roman mintha kezdett volna fáradni, és bár nekiadtam a 8., és 9. menetet, mindkét menet végén mintha egy pillanatra benne maradt volna Miura ütése. Előbb egy gonosz testütés, utóbb egy kombináció szaladt át a mexikóin. Ám, mivel sokat talált a menet során, és ezek a megrendülések alig voltak észrevehetők, ezeket a meneteket nálam elvitte.

A tizedikben tovább brusztoltak a srácok, és az elgyötört küzdelem végül csak fordulóponthoz érkezett. A menet megint szörnyen szorosan alakult, ám a végéhez közeledve Miura ütött egyet... Egyetlen egyet! És ez az egy, egy olyan bal felütés volt testre, amibe olyan tökéletesen állt bele, ahogy a termekben is igyekeznek tanítani. A valaha volt egyik legszebb és legdurvább testütés volt, amit láttam, pedig láttam már pár meccset, és eddig talán ez volt a legkiemelkedőbb. Roman padlóra került, és ezzel megkezdődött a vesszőfutása.

A képen nem az ominózus, leütést eredményező felütés látható, de ez is gyönyörű.

Természetesen nem adta fel, de a testbeszéde, és a csata képe is megváltozott. A vadászból szép lassan vad lett, míg a küszködő Miura csak azért is megteremtette magának a lehetőséget a győzelemre. A 11. menetben egy javarészt fejre irányuló sorozat a köteleknél újfent a földre sújtotta a mexikóit, aki most már a túlélésért küzdött.

Az utolsó menetben a japán nem bízta a véletlenre, ha már visszajött a csata közepén látott gödörből. Irtózatosan kemény testbombákkal kezdte a felvonást, és tapadt az ellenfelére. A köteleknél Miura bemérte a mexikói fejét, majd kivárt, mire riválisa bal egyenese mellett, keményen elküldte a saját (hátsókezes) bal egyenesét! Tisztán talált fejen, Roman pedig némi fáziskéséssel újra a padlón találta magát! Tom Taylor bíró számolt, és Roman tíznél sem állt készen a folytatásra, kiszámolták! KO a 12. menetben! Óriási, csodás, pazar, fantasztikus győzelem, egy ugyanilyen jelzőkkel méltatható mérkőzésen.

Diadalával Miura bebizonyította, hogy érdemes a bajnoki címre, illetve az azért zajló küzdelemre. Mivel a főmeccsen trónfosztás történt, így ellenfele az új bajnok, Miguel Berchelt lehet, és ez a párosítás rendkívül sok izgalmat tartogat. Remélem, tényleg összejön ez a meccs, és ismét egy páratlan csatának örvendhetünk. Ha tippelnem kéne, azért én Bercheltre tennék, mert fiatalsága és frissessége döntően befolyásolhatja azt a mérkőzést. Az viszont biztos, hogy Miura oda is győzni megy majd, és ismerjük, okozhat pár kellemetlen pillanatot a Skorpiónak, és meg is lepheti.

Veresége ellenére számomra Miguel Roman is győztes, mert nem ő számított a meccs esélyesének, és mégis lenyűgöző küzdelemben bukott csak el. Szerintem ő is kiérdemelte, hogy címmeccsen bokszoljon, de legalább, hogy a ranglisták elején tanyázzon. Szívesen megnéznék tőle egy Jason Sosa elleni verekedést, de most csak találomra mondtam egy nevet, valójában nagyon sok versenyző ellen megnézném.

Zárásul szokás szerint pontozásomat és a bírókról alkotott véleményem láthatjátok.

Pontozásom:

Takashi Miura vs Miguel Roman

• 1.:  10-9
• 2.:  10-9
• 3.:  9-10
• 4.:  9-10
• 5.:  9-10
• 6.:  9-10
• 7.:  10-9
• 8.:  9-10
• 9.:  9-10
• 10.: 10-8
• 11.:  10-8
• 12.: - KO

Össz: 104-103 Miura

Hivatalos állás:

Oren Shellenberger: 106-101; Pat Russell: 105-102; Raul Caiz Sr: 104-103. A nagyobb és kisebb arányú különbséget is helyesnek érzem ezúttal, mivel ez tényleg egy nehezen pontozható meccs volt. Embere válogatja, hogy a szoros csatában mi győzi meg jobban, a többet, de kevésbé súlyosan, vagy a kevesebbet, de keményebben találó bunyós. Én azért láttam kisebb fölényt, mert engem jobban meggyőzött Roman dominanciája, és több találata. És hiába nyert nálam több menetet, a leütésekkel Miura átvette  a vezetést a lapomon, ahogy tette azt Raul Caiz Sr lapján is. Teljesen rendben van a pontozás, Tom Taylor pedig jól vezette a meccset, melyen szerencsére nem volt nehéz dolga a két sportember szereplése mellett, mert kegyetlen, de szabályos csatát vívtak.

Soha rosszabb meccseket, és gálákat! Január 28. lezárva, következzen február 10., és Robert Easter Jr első címvédése. De az már a következő bejegyzés lesz. Heósztok!