Heóka!
Az ökölvívásban számtalanszor előfordul, hogy egy mérkőzés nem addig tart, ameddig tervezik, sőt olyan is sokszor van, hogy alig kezdődik el egy meccs, már vége is. Bizony ez egy olyan sport, amely közben nem ajánlott pislogni, vagy WC-re menni, netán nasiért indulni a konyhába. A most következő két meccsre is érvényesek ezek az intelmek, mivel olyan gyorsan végük lett, hogy bizonyosan akad olyan, aki pisilés, vagy egyéb teendője miatt maradt le róla.
Első ilyen meccsünket Oroszországban, Moszkvában, a Khodynka Ice Palaceban rendezték cirkálósúlyban, a betöltetlen WBC Silver címért. A hazai Dmitry Kudryashov (innentől csak egyszerűen Dmitry) igencsak erős, és termetes fiú, persze ebben a súlyban az lenne fura, ha kicsi lenne. Veszélyt sugárzó tekintet, fenyegetően ható kecskeszakáll, baltaarc, láthatóan törött orr, szigorú nézés. Olyasmi megjelenés, amelynél jóval szelídebb kinézetű főgonoszok is arattak már sikert horrorfilmekben. Külsejéhez pedig komoly ütő és testi erő társul, mérlege 19-1-0; 19KO, de nem szabad elfelejteni, hogy nem verhetetlen, hiszen a csak KO diadalai mellett a veresége is idő előtti. A hozzá hasonlóan remek feltörekvő bunyós, a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű Olanrewaju Durodola korábban mindössze kettő menet alatt dózerolta le, ráadásul ugyanazért az övért, amiért ma is ringbe száll (az öv akkor is betöltetlen volt). Megjegyzem, nagyon tetszik Durodola beceneve, vagyis a God's Power, tehát Isten Ereje. De most több szó ne is essék a nigériairól, most nem ő a főszereplő.
Ellenfele, a kolumbiai Santander Silgado szintén remek mérleggel, jó ütőerővel és talán kérdőjeles állal rendelkezik. Mérlege: 27-3-0; 21KO. Azért gondoltam kérdőjelesnek az állát, mert 3 vereségéből kétszer kiütötték, ám nem gondolom, hogy pl a Denis Lebedev ellen elszenvedett 4. menetes KO miatt nagyon szégyenkeznie kellene. Rakhim Chakhiev csak pontozással verte ugyanezen súly, ugyanezen övéért, úgyhogy mindenképp tapasztalt bunyósról van szó. Persze a találkozó egyértelmű esélyese az orosz volt.
A kolumbiai Cha Cha v Azúcar becenevű bunyós 182cm magasra nőtt, ütőtávja 184cm, a mérlegen pedig 1 fonttal nyomott többet ellenfelénél (kereken 200 fontot). A 199 fonttal bemérő Russian Hammer (Orosz Kalapács) magasabb, 189 cm, valamint 191 centis ütőtávja is kedvezőbb volt. Persze a számok mindig csak érdekességképpen számítanak, van, hogy semmit nem érnek. Mindkét öklöző normál alapállású, vagyis ortodox (jobb kezes). Jöjjön hát a 12 menetre tervezett, ám valójában jóval kurtább mérkőzés.
Átlagos nyitó menetnek indult, tipikus ismerkedő mozdulatokkal. Mindketten egyenesekkel dolgoztak, figyelték, mire, mit reagál a másik. Dmitry hamar elfoglalta a szorító közepét, hogy onnan terelgesse riválisát, aki a kötelektől indított válaszokat. Hamarosan egy jobb egyenese talált Dmitry-nek fejre, amely nem tett kárt Azúcar-ban. Pár pillanattal később az orosz újabb ütést indított, bal horga állcsúcson találta a kolumbiait, aki azonnal lepadlózott! 1 perc 12 másodperc telt el a meccsből, és máris padló! A bíró rögtön számolni kezdett, kötelezően el is jutott nyolcig, a kolumbiai jelezte, folytatni kívánja. Fel is álltak egymással szemben ismét, Dmitry bal egyenes testre (nem talált), majd balhorog fejre, BUMM! Silgado ismét vízszintesben! Ez most durvább leütés, mint az előző! A bíró újfent számol, de a kifeküdt bunyós már alig-alig moccan. 10-ig tart a számtanóra, és vége is a mérkőzésnek. Összesen 1 perc 26 másodpercig tartott az egész! Pazar győzelem volt, kíváncsi leszek, mire lesz képes az orosz a komolyabb ökölvívók ellen. Nagyon sűrű a cirkálósúlyú mezőny, és el tudnék képzelni jó néhány kemény meccset, melynek egyik szereplője az Orosz Kalapács lenne. Ezzel a győzelemmel nagyon közel került egy világbajnoki címmeccshez.
Új mérlegük: Kudryashov: 20-1-0; 20KO, Silgado: 27-4-0; 21KO.
Jó sok összecsapást és rangos gálát rendeztek a hétvégén orosz honban, így a következő gyors meccset is, amely azonban már világbajnoki mérkőzés volt. Egyébként ez ugyanaz a gála, amelyen az előző meccset is rendezték. A hazai, félelmetes rekordú Eduard Troyanovsky (25-0-0; 22KO) szándékozott harmadjára is megvédeni kisváltósúlyú IBF\IBO világbajnokságát, a sötét lónak számító, szintén veretlen namíbiai Julius Indongo (20-0-0; 10KO) ellenében.
Troyanovsky ezidáig hibátlanul menetelt, IBO világbajnoki címét Aik Shaknazaryan (KO8) ellen szerezte meg, majd még ugyanebben az évben, 2015-ben begyűjtötte mellé a rangos IBF övet is, Cesar Rene Cuenca legyőzésével (TKO6). Ezt követte egy visszavágó Cuencával szemben (TKO7), majd egy simább siker a számomra ismeretlen Keita Obara ellen (TKO2), vagyis mindhárom vb meccsét KO-val nyerte. A normál alapállású, Sas (The Eagle) becenevű bunyós toronymagas esélyese volt a párharcnak.
Bevallom férfiasan, hogy ellenfeléről soha nem hallottam, és állítom, hogy ezzel rajtam kívül bizony sokan voltak még így. Az eddig csak és kizárólag Namíbiában ringbe lépő rivális, aki Julius Munyelele Indongo néven látta meg a napvilágot, a Blue Machine, vagyis Kék Masina, Kék Gépezet becenévre hallgat (ördög tudja, miért, elég fura név), valamint 33 éves, tehát 3 évvel fiatalabb a 36 éves címvédőnél. Úgy sejtem taktikáját mindenképpen 6 centis magasság és ütőtávbeli fölényére akarta építeni, hogy a csata során kibokszolja ellenfelét, akivel szemben más előnye nemigen lehetett. Azért eredményeit böngészve ráakadtam, hogy szerepelt a 2008-as olimpián, valamint, hogy a profik között Namíbiai bajnoki és WBO Africa bajnoki címet szerzett. Továbbá olyan elismert afrikai bunyósokkal mérte össze erejét, mint a korábbi IBO világbajnok Zolani Marali (W UD 12), és a korábbi, szintén IBO világbajnok, valamint IBF kihívó, Kaizer Mabuza (W UD 12). Összességében tehát egy képzett és technikás bunyósra számíthattunk, akit akár az sem hoz zavarba, ha nagy iramban kell harcolnia (ez sok afrikaira igaz, bár sajnos az ellenkezője is). De akármire is számítottunk a két mérkőző féltől, nem tudtuk meg, olyan gyorsan vége lett az összecsapásnak.
Megjelenésében Indongo egy kidolgozott izomzatú, kőkemény alak benyomását keltette, ami persze nem feltétlenül jelent semmit, hisz láttunk már hobbi bunyósra emlékeztető bokszolókat, akik kiütötték hegyomlás termetű ellenfelüket (pl ahogy Corrie Sanders is kiütötte anno Wladimir Klitschkót, amire a külső alapján nem sokan fogadtunk volna). A bemutatás során az afrikai jókedvűen vigyorgott és pózolt, míg a hazai ökölvívó kiegyensúlyozottnak, higgadtnak tűnt, visszafogott mosollyal emelte levegőbe jobb kezét, mikor a műsorközlő kimondta a nevét. A kézfogás után következhetett a várva várt mérkőzés.
A fordított alapállású, namíb zászló mintájú nadrágban fellépő afrikai, felmérő jobbosaival indult a meccs. Hamarosan testre is ütött egy egyenest, ezt most ballal tette. A fehér nadrágos, normál alapállású orosz gyorsan reagált egy bal egyenessel, majd folytatódott a távolság felmérése. Indongo jól láthatóan, tényleg magasabb Troyánál. Ugrasztgatták egymást, Troya bal egyenest ütött testre, Indongo jobb felütése célt tévesztett. Aztán az orosz balhorga is pontatlan volt. Aztán ismét az orosz lépkedett előre, Indongo közbeütött egy balost testre, mire Troya aprót hátralépett. Ugyanebben a pillanatban Indongo elengedett egy balhorgot, ami a címvédő állán csattant. Ahogy becsapódott az ütés, az orosz azonnal, abban a pillanatban elterült, és kifeküdt. A bajnok réveteg, elködösült, döbbent tekintettel meredt felfelé, a bíró, Mark Calo-Oy pedig lényegében el se kezdett számolni. Azonnal véget vetett a meccsnek, és az orvosért intett. Troyanovskyt hamarosan oldalfekvésbe helyezték, Indongo pedig ünneplésbe kezdett a stábjával. Volt is oka rá bőven...
Indongo tehát borította a papírformát (meg Troyanovskyt is), és erőnek erejével ragadta magához a bajnoki címet, címeket. Nem igazán tudtuk meg, hogy mit tud, mert egy első menetes KO gyakran csalóka lehet (bárcsak egy magyar bunyós aratna végre ilyen csalóka győzelmet, hasonló téttel bíró meccsen). Ilyenkor bármelyik bokszoló sebezhető, mert egy nem bemelegedett, hideg fejre bekapott ütés, bizony végzetes lehet. Nem akarom kisebbíteni az afrikai érdemeit, mert parádés győzelmet aratott, amit jó volt látni, de nagyon kíváncsi leszek az első címvédésére. Ez akár visszavágó is lehet, mert Troyanovsky máris jelezte, hogy szívesen kihívná legyőzőjét. Én a helyükben előbb inkább aratnék egy győzelmet, hátha addig Indongo megvédi a címét és letisztul a kép az erősségét illetően. Az biztos, hogy mostani győzelme nem a véletlen műve volt, véletlenek nincsenek. Ütése nem látszott túl erősnek, de tökéletes volt. Jókor, jó időben, tökéletes pontossággal kivitelezte, pont olyan keményen, ahogy kell. Nem tudjuk azt sem, hogy Indongo milyen ütőerővel bír, hisz vannak, akik kevés KO-ik ellenére is nagy ütők, és vannak KO királyok, akik csak a gyönge ellenfeleket képesek legyalulni. Egyet biztosan tudunk. Julius Indongo képes hihetetlenül pontosan ütni! Mert az ütésnek nem kell nagy erejűnek lennie, ahhoz, hogy leterítsen valakit. Elég, ha pontos. Mint egy rakétacsapás. És tudunk még egyet:
Az IBF és az IBO új kisváltósúlyú világbajnoka, a namíbiai Julius "Blue Machine" Indongo. És ez a váratlan siker engem óriási örömmel tölt el! Bizony nem véletlenül ez a kedvenc sportom, kedves olvasóim.
