Heósztok!

Ideje volt, hogy végre beinduljon ez az év, már, ami a profi boksz részét illeti, mert ez idáig a legtöbb beszédtémát az elhalasztott, vagy a teljesen elmaradt mérkőzések adták. Nem úgy ebben a csodás novemberben, hisz múlt héten volt egy mega-mérkőzés Sergey Kovalev és Andre Ward között, most pedig, épp egy hét elteltével, megrendezésre kerül egy másik nagy szupermérkőzés Vasyl Lomachenko és Nicholas Walters főszereplésével. A tét a nagypehelysúly WBO világbajnoki címe, melynek az ukrán Lomachenko a címvédője. A múlt heti nagy meccset leszámítva, idén ezt a csatát vártam leginkább, és azt gondolom, sok izgalmat, de mindenképp az ökölvívás savát-borsát tartogatja a nézőknek. Saját kis adalék ehhez a csatához, hogy már nagyon-nagyon régóta foglalkoztatott a boksz-blog gondolata, és mikor megtudtam, hogy idén sor kerül erre az összecsapásra, akkor döntötten el végleg, hogy belevágok. (Remélem többek örömére, mint bánatára.) Mert bizony erről mindenképp írni akarok!

A helyszín: Cosmopolitan of Las Vegas (USA, Nevada, Las Vegas)

A főszereplők:

A 28 éves ukrán Vasyl Lomachenko, túlzás nélkül állítható, hogy a földkerekség egyik legjobb (ha nem a legjobb) bokszolója. Hihetetlenül eredményes, és rettegett amatőr múlt áll mögötte, ami párját ritkítja a mezőnyben. Felsorolni is borzongató, amit a fordított alapállású (bal kezes), Hi-Tech becenevű bunyós véghezvitt a fejvédősök között (mert akkor még a fejvédő is tartozéka volt az amatőr bunyónak.). Főbb amatőr eredményei: 2007: pehelysúlyú világbajnoki ezüstérmes (a döntőben az azeri Albert Selimovtól kapott ki); 2008: pehelysúlyú Európa bajnok; 2008: pehelysúlyú Olimpiai bajnok (már az első fordulóban visszavágva egyetlen legyőzőjének Albert Selimovnak);  2009: pehelysúlyú világbajnok (a mérkőzései során legyőzve egy jelenlegi profi pehelysúlyú világbajnokot, Oscar Valdezt); 2011: könnyűsúlyú világbajnok; 2012: könnyűsúlyú olimpiai bajnok (az út során legyőzve a mára a profik között nagy ígéretnek tartott Felix Verdejót). Tehát kétszeres olimpiai, kétszeres világ-, egyszeres Európa bajnok, és egyszer világbajnoki ezüstérmes. Lenyűgöző. És amit írtam, hogy visszavágott egyetlen legyőzőjének Albert Selimovnak az nem túlzás. Tényleg mindössze egyetlen egy veresége volt az amatőrök között. Szerintem ilyen még soha nem fordult elő! És mivel igencsak hosszú amatőr pályafutás áll mögötte, győzelmeinek száma is csúcs közeli. Egész pontosan, 396 győzelmet aratott... ízlelgessétek ezt a számot! Amatőr rekordja tehát: 396-1. Ó, azt el is felejtettem, hogy első olimpiáját a döntőben a francia Khedafi Djelkhir ellen nyerte. A franciára háromszor is állva számoltak. Leléptették. Egyetlen egy menet kellett neki a döntő megnyeréséhez!

Nem csoda, hogy ilyen veretes amatőr múlt után fényes profi jövő előtt állt, azonban, gondolom tapasztalatszerzésként tett egy kis kitérőt a félprofi WSB ligába, de ezt csak érdekességképpen említem. A profik között azzal az ötlettel állt elő, hogy már legelső mérkőzésén világbajnoki címért akar csatázni (ahogy kell, nagy szervezetnél tizenkét menetben). Ebbe a nagy szervezetek nem akartak belemenni, ám abba igen, hogy Lomachenko címmeccsen bizonyítson, így meg is kapta az esélyt, hogy a WBO International címéért lépjen ringbe. És ez volt az a pont, mikor én szégyenszemre először hallottam róla. Mivel addig szinte épphogy csak követtem az amatőr ökölvívást (olimpián megnéztem a magyarokat, meg volt olyan esemény Magyarországon, amit élőben tekintettem meg, és ennyi), így hát halovány lila sejtésem sem volt afelől, ki is az a Vasyl Lomachenko. Aztán ismertették az amatőr eredményeit, és tudatták, hogy rögtön egész rangos címmeccsen bokszolhat, na, mondom erre a gyerekre érdemes lesz odafigyelni, le is jegyeztem a nevét, el ne felejtsem. És azon a bizonyos első mérkőzésén sikerült is bemutatkoznia... Ellenfele akkor a 25-3-0-ás(!) mérlegű Jose Ramirez volt. Csak jelzem, hogy még világbajnoki meccseken is van, hogy gyengébb mérlegű ökölvívók lépnek ringbe. Lomachenkót nem túlzottan érdekelte az ellenfél, illetve dehogynem. Olyan koncentrált, domináns bokszot mutatott be, hogy Ramirez nyikkanni sem tudott, és a tíz menetre kiírt mérkőzés a negyedikben ért véget KO-val, miután Loma testen küldte padlóra a mexikóit. Impresszív teljesítményével, és a lehetőségekkel, amik egyértelműen benne rejlettek (mit rejlettek, egyenesen világítottak, mint egy reflektor), rögtön a kedvenceim közé emelkedett, és igencsak kíváncsi voltam rá a folytatásban.

Ennek megfelelően követtem is a továbbiakban, és azon ritka bunyósok közé tartozik, akinek minden mérkőzését láttam (köszönhetően a már kezdettől felfokozott rivaldafénynek, és, hogy mindig jelentős, tv-s gálákon lépett ringbe). Továbbá az első meccsét leszámítva, az összes meccse világbajnoki mérkőzés volt. Merthogy olyan történt, amire nem számítottam: már második mérkőzésén megkapta a lehetőséget a pehelysúlyú WBO világbajnoki övért küzdeni, a rendkívül rutinos (amúgy szintén kedvencemnek számító), állhatatos verekedő, Orlando Salido ellenében. Szinte hihetetlen volt akkor összehasonlítani a két bunyóst, főképp, ha mérlegüket néztük: Lomachenko: 1-0-0; 1KO, Salido: 41-12-2; 29KO. A világbajnok Salido egészen más utat járt be, hiszen nulla amatőr múlttal, profiként tanult meg bunyózni, így pályája elején rengeteg vereséget gyűjtött be, de vasakarata, és elszántsága a legkeményebb küzdelmekben bajnokká formálta. Éppen emiatt, mivel a semmiből küzdötte fel magát, neki szurkoltam, gondoltam ráér még Loma, hogy világbajnok legyen. Maga a meccs nem volt túl szép, se a legjobb, amit valaha láttam, és tulajdonképp Salido akarata érvényesült azzal, hogy Loma nem tudott parádézni ellene (ezt egyértelműen a profi rutintalanság, és Salido rutinosságának számlájára írom). 12 menet után megosztott pontozással Salidót hozták ki győztesnek, más kérdés, hogy nem örülhetett, mivel a meccs előtt nem sikerült bemérnie, nem hozta a pehelysúly súlyhatárát (így hát nehezebben, előnyösebb helyzetből várhatta a csatát), így már a meccs előtt bukta a címet, ami így csak Loma számára volt terítéken. A meccsről amúgy az a véleményem, hogy Loma nem vallott kudarcot, megmutatta, hogy partnere tud lenni tapasztalt riválisának, nem gyengébb nála fizikálisan, és amennyire emlékszem, az utolsó menetben, mintha meg is rendítette volna a bajnokot. Nálam 114-114, vagyis döntetlen lett a csata.

A cím tehát megüresedett, Salido súlycsoportot váltott, szóval a gazdátlan övért újfent Lomachenko mehetett, aki ezúttal Gary Russell Jr (24-0-0; 14KO) személyében veretlen és amerikai riválist kapott. Az ukrán ezúttal már sikerrel vette az akadályt, és többségi pontozással verte ellenfelét. Címét háromszor védte meg, Suriya Tatakhun (W12); Gamalier Rodriguez (KO9); és Romulo Koasicha (KO10) ellen, majd ő is a súlyváltás mellett döntött, és fellépett nagypehelysúlyba. Ellenfeléül a kategória WBO bajnoki címéért a címvédő puerto ricói, nagy ütőerejű, Roman "Rocky" Martinezt (29-2-3; 17KO) kapta. Megingathatatlan véleményem, hogy Loma, profi karriere legjobb produktumát nyújtotta, és brutálisan, bal felütés-jobb horog összetétellel, ütötte ki ellenfelét az ötödik menetben. Lomachenko csúcsformában bokszolt, ezúttal teljes mértékben összehangolta egyedi, technikás, és játékos bokszát a keménységével, és meg is lett az eredménye. Így lett hát ő két súlycsoport bajnoka, és az este mérkőző felei közül a címvédő. Mérlege: 6-1-0; 4KO. Világbajnoki meccs mérlege: 5-1-0; 3KO. A képeken a Martinez elleni diadal látható.

A 30 éves jamaikai Nicholas Walters mögött jóval több profi mérkőzés áll, mint esti riválisa mögött, ám az eddigiekből kiderült, hogy erre nem építhet, ez nem válhat előnyére. A normál alapállású (jobb kezes) bunyós mérlege 26-0-1; 21KO. Világbajnoki meccs mérleg: 5-0-0; 4KO. Először életének legnagyobb győzelme alkalmával láttam bokszolni, és egy csapásra bekerült ő is a kedvencek közé. Na, nem azért, amiért Lomachenko, nem a finom, páratlan technikai szépérzékért, nem. Egész másért. A brutalitásáért! Mert ez az ember  a ringben egy rendkívül erőszakos, kegyetlen valaki, aki nem kér, de nem is ad kegyelmet egyetlen ellenfelének sem. Igazi őserő, akinek mindig benne van a meccsében a KO lehetősége, aki képes lehet visszajönni a pokol tornácáról, mert ütéseinek ereje minden percben győzelemre vezethet. Akkor, azon az estén mikor először láttam, egy másik kedvencemet, a fülöp-szigeteki Nonito Donaire-t ütötte ki egy hentes módjára. Donaire-ről tudni kell, hogy szintén borzalmas ütőerejéről híres, és addig azért úgy tűnt, hogy jól is bírja az ütéseket... bár ez némileg csalóka, mert legtöbb ellenfele azonnal visszavonulót fújt ellene, ahogy megérezte az erejét. Walters nem állt be a sorba. Sőt, ő dominált, ő diktált azon éjszakán. Belement a hirigbe, amivel szerintem meg is lepte a filippínót. Donaire először a harmadik menetben padlózott, de nem adta meg magát, és tovább küzdött, próbált visszajönni a meccsbe, próbált többet adni, mint kapni. És bizony óriási csapásokat sikerült bevinnie neki is, és Walters is megrendült, noha le, nem padlózott. Sőt, annál inkább elemében érezte magát, és tetszett neki az egész, gonoszul vigyorgott, és élvezte, hogy egy beszedett ütésre két legalább ugyanolyan keménnyel válaszolhat. A hatodik menet utolsó pillanataiban jártunk, mikor ismét leálltak verekedni, mikor Walters az előrelendülő Donaire-be irgalmatlanul keményen belevert egy lefelé irányuló, kaszálós jobbhorog formájában. Donaire kiterült, Walters pedig felülhetett a trónra. Óriási mérkőzés, és óriási diadal volt. Kézenfekvő volt, hogy pótoljam lemaradásom Waltersből, így megszereztem két korábbi meccsét is, és hát azokon sem unatkoztam. A képeken a Donaire elleni győzelme látható. (Mellesleg Donaire-t sem előtte, sem utána nem ütötte ki senki, és még mindig aktív.)

Donaire előtt a sokat látott, az alsóbb súlyokban többszörös világbajnok Vic Darchinyannal nézhetett farkasszemet. Úgy vélem ez a meccs sem volt olyan egyoldalú, ami Darchinyan rutinja miatt lehetséges, aki többször is pontosan eltalálgatta a rohamozó jamaikait. Az örmény-ausztrál bunyós a másodikban padlózott először egy remek felütéstől, ám számomra a menet legérdekesebb része az volt, hogy úgy láttam, azt a menetet, csak a leütés miatt vihette el a fiatalabb bokszoló, mert a padlózás előtt, és után is jobban muzsikált riválisánál. Megint más kérdés, hogy az ötödik menetben már nem volt megállj Walters számára, durván megrendítette Vic-et, majd ráállt, és kétszer is lecsapta, és a második leütésből már semmilyen út nem vezetett felfelé. Egyébként ezen a gálán a főmérkőzést épp a már említett Donaire vívta, és nyert is, így adta magát, hogy a következő alkalommal összecsapnak (annál inkább, mivel ez a meccs a pehelysúly WBA világbajnoki címéért volt kiírva, míg Donaire a WBA szuper világbajnoki címéért bokszolt, így hát Walters igazán az ellene történő győzelemmel szerezte meg a teljes értékű bajnoki címet. Ugyanis addig "csak" rendes, vagy más néven normális, vagy hivatalos nevén reguláris világbajnok volt). Kiegészítőül még azért meg kell említeni, hogy Darchinyan és Donaire is alsóbb súlycsoportokból jött, és talán a pehelysúly már túl nagy volt nekik (Darchinyannak biztos, hisz még Donaire-nél is lentebbről jött), így hát Waltersnek könnyebb volt ellenük dominálni, hisz naturálisan erősebb, nagyobb náluk. Ez persze Walters érdemeiből mit sem von le.

A Darchinyan meccs (vége)

Egyébként Walters a 22. meccsén szerezte meg a WBA reguláris világbajnoki címét Daulis Prescott ellen (TKO7), első címvédésén szétszedte és feltrancsírozta Alberto Garzát (TKO4) eztán jött Darchinyan (KO5), majd Donaire (TKO6), majd a kolumbiai Miguel "The Scorpion" Marriaga (20-0-0; 18KO) volt soron. A Skorpió, félelmetes mérlege mellett, fogadkozásával hívta fel magára a figyelmet, megígérte, hogy legyőzi Walters-t, amit abból a gondolatsorból vezetett le, hogy az amatőrök közt is meccseltek, és akkor a kolumbiai győzött. Nos, a meccs persze teljesen más eredményt hozott. Úgy vélem, hogy Marriaga még csak menetet sem tudott nyerni a 12 felvonás során, és a 9.-ben még padlóra is került. Volt 2-3 szorosabb menet, azonban szerintem ezek is a jamaikai neve mellé írandók 10-9 arányban (a pontozóktól 1, 2, és 3 menetet kapott, tőlem egyet sem). A címvédés árnyoldala azonban az volt, hogy Walters nem tarthatta meg az övet, mivel képtelen volt hozni a pehelysúlyú limitet, így a tét csak Marriaga számára volt valós, ám ő nem élt vele. Walters súlyt váltott és 2015.12.19.-én összecsapott egy tíz menetes meccsen Jason Sosával, akivel jó kis meccset hoztak össze, és a bírók valami egészen különös módon döntetlen eredményt hirdettek! Walters teljesen egyértelmű pontozásos győzelmet aratott, ám a pontozók másként látták... No komment. (Amúgy Sosa azóta világbajnok lett, sőt egyszer már meg is védte a címét, szóval ő sem egy nyeretlen kétéves). Egy biztos. Walters azóta sem lépett ringbe, amit nagyon nagy hibának vélek. Szerintem legalább valami nevenincs, akár portás, akár futár, akár taxisofőr ellenféllel is összehozhatták volna, akit gyorsan kiüt, csak hogy legyen a lábában meg a kezeiben mérkőzés, és ne legyen rozsdás egy ilyen fontos meccsen. Sokan ráfaragtak már az inaktivitásra, amiről nem tudom, miért lehet, talán valamiféle sérülés hátráltatta a jamaikait, tényleg nem tudom. Mindenesetre tizenegy kihagyott hónap nem tűnik kevésnek.

Összevetés

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy stílusok csatája várható. Egy csillogó technikai, taktikai tudású, az ellenfelekhez a végletekig alkalmazkodni tudó géniusz, és egy kőkemény, ám nem esztelenül vagdalkozó, vehemens verekedő között.

Lomachenkót élmény nézni. Amit tud, amit leművel a ringben az teljesen egyedi, és rendkívül hosszú bokszmúltról árulkodik. A világbajnok olyan magas szintű tudással rendelkezik, ami nagyon ritka az ökölvívás történetében. Tud vívni, verekedni, táncolni, képes olyan takarékosan bánni az erejével, hogy észre sem vesszük, hogy épp védi magát, mivel elég egy fél lépést tennie, s máris kikerült a veszélyzónából. Sebészi precizitással képes komoly ütéseket bevinni, és úgy alkalmazkodik az ellenfeléhez, mint egy kaméleon a környezetéhez. Előfordul, hogy csak egészen apró ütéseket indít, mintha nem akarná bántani az ellenfeleit, mintha csak iskolázna egy bokszzsákon, miközben valójában beméri az ütőtávot, és ehhez hasonló kis tesztjeivel feltérképezi, kiismeri riválisát, majd úgy és akkor visz be robbanékony találatot, mikor a másik nem számít rá, vagy már képtelen kivédeni a támadást. Ritmus-, vagy ütemérzéke felülmúlhatatlan, és tökéletesen tudja, mit, hogyan tegyen a ringben, ahhoz, hogy ellenfelét zavarba hozza, elbizonytalanítsa. Ha kell, test-test ellen belharcba bocsátkozik, hogy megtörje erősebbnek gondolt riválisát, vagy egész egyszerűen kimozogja, kizökkenti egyensúlyából. Hihetetlenül komplex, és veszélyes bunyós, valódi zseni.

Walters nem zseni, de amit tud, azt nagyon jól tudja. Nem fél az ellenfelektől, és, ha verekedésre kerül sor, igazán elemében érzi magát. Kérdés, hogy Lomachenko akar-e verekedni vele, megadja-e neki az egyetlen esélyét a győzelemre. Amellett, hogy kőkemény támadásai vannak, Walters gyakran kinyílik, és így sebezhetővé válik. Ezzel persze nem mondtam újat, ez minden offenzív bokszolónál így van. Például Darchinyan ellen is sokszor kapott ütéseket, mikor elindult, hogy ő osszon ki pofonokat, ám más kérdés, hogy azóta úgy látom ebben is egyértelműen fejlődött. Donaire is szép számmal betalált neki, és volt néhány nehezebb másodperce, ám hiába kapott olykor tiszta ütést, Donaire mégsem tudta padlóztatni, ami arról árulkodik, hogy a jamaikai jól bírja az ütést (igaz, volt már padlón pályája elején, de azokat a meccseit is megnyerte). Ilyen szempontból nem tudhatjuk, hogy Lomachenko mennyire bírja a pofont, hisz zsenialitásának köszönhetően, igazán látványos ütéseket nem nagyon kapott profi meccsein, így érdekes kérdés lehet, hogy mi történik, ha Walters sikerrel találja el pontosan és keményen az ukránt... Walters mint mondtam, sokat fejlődött, és egyáltalán nem csapnivaló a védekezése. Egészen közelről, belharcban is képes jól elhúzni, és kivenni a fejét az ütések elől, kiválóan hajlong, és nem csak verekedni tud, hiszen egészen kiváló bal egyenessel rendelkezik, amit nem sajnál ellenfelei felé postázni a meccs irányítása, és a pontok beütögetése céljából (emellett pedig keményen is oda tudja csattintani azt a balost, ha kell).

Nem ejtettem szót eddig Walters becenevéről. "Axe man", vagyis "Fejszés", vagy "baltás ember". Van is neki egy fából ácsolt ilyen kis szépsége, amivel pózolgatni szokott, de ez persze csak a show része. Úgy vélem ezt a nevet rettegett horgairól kapta, hisz pl Darchinyant és Donaire-t is gyakorlatilag lefejezte ezekkel a szörnyű bombákkal, amiből a legtöbb ellenfele már nem kelt fel. Rendkívül veszélyesnek tartom a menetek utolsó pillanataiban, mikor sok bunyós felpörög, ahogy meghallják az utolsó tíz másodpercet jelentő kopogtatást, sokan ekkor próbálnak még hozzátenni a menetben nyújtott teljesítményükhöz, hogy megfordítsák, vagy egyértelművé tegyék a menet képét. Walters ezekben a pillanatokban kapta el Donaire-t is, mikor azzal a bizonyos fejszés jobbossal keresztbe verte a támadó bajnokot, aki rögtön kifeküdt. Nem hinném, hogy ezzel meglepheti Lomát, ahhoz túl felkészültnek, ravasznak és koncentráltnak tartom az ukránt, aki azért jó lesz, ha odafigyel erre.

A lehetséges forgatókönyv

Úgy vélem, ha a Fejszés ember győzelmet akar aratni, akkor profi pályafutásának legjobbját kell nyújtania. Minden menet, minden másodpercében pörögnie kell, és törekednie kell arra, hogy kizökkentse ellenfelét annak komfortzónájából. Ütést, ütésre kell halmoznia, rengeteget kell támadnia, hovatovább kockáztatnia, hogy Loma kontraütésekkel eltalálhatja. Nagy iramot kell diktálnia, nyomás alá kell helyeznie a világbajnokot, akit túl kell dolgoznia, és nem hagyhat neki egy szusszanásnyi szünetet sem. El kell fárasztania, így saját magát is tűrőképességének határára és azon is túlra kell hajszolnia, hogy Lomachenko is a pokol bugyraiban érezze magát a beszedett ütésektől. Nem mondtam még, hogy Walters testre is igen keményen tud bombázni remek horgaival és felütéseivel, így a folyamatos nyomásgyakorlás mellett a testütéseit látom még kulcsnak a győzelméhez. Nem szabad leállnia, legfőképp azért, hogy ne adjon teret az ukránnak, akit össze kell nyomnia, össze kell törnie. Kérdés, hogy Loma miként reagál majd erre. Nagyon jól tudja majd, hogy apró kis pötyögéseivel nem ellensúlyozhatja a nyomulós, erős ütéseket, ráadásul, főképp, ha Walters tényleg sokat üt majd ezekből, és egyfolytában rohamoz. Örökké Loma sem mozoghat majd el, és akkor oda kell majd állnia. Úgy vélem ma megtudjuk, milyen is az álla, és az állóképessége (mindkét fiúnak), de úgy vélem, hogy Loma még akkor is fölényben lehet, ha adott esetben odaáll verekedni, hisz jobban védekezik, és alighanem pontosabb, takarékosabb is riválisánál. Ha Walters nem helyezi folyamatos nyomás alá, akkor szerintem Loma egészen sima győzelmet arathat, hisz lehetetlennek tűnik, hogy Walters zavarba hozza pusztán bal egyenesekkel, és egy-egy olykor-olykor nekiiramodó támadással. Ez esetben Loma sima pontozásos győzelmére tippelnék. Azonban, ha Walters minden tőle telhetőt megtesz (miért ne tenné, nem úgy ismertük meg, hogy ne lenne vére a bunyóhoz), és élete legjobb, legkeményebb formájában bokszol, szinte önkívületi állapotban (és fura módon emellett még olykor a védekezésére is odafigyel), akkor, és csakis akkor nehezítheti meg a kétszeres olimpiai bajnok dolgát. És még így, ekkor is azt mondom, hogy Loma, szoros pontozással ugyan, de egyértelműen győzelmet arat. Ha Walters győz, azt csak KO-val, vagy olyan pontozással tudom elképzelni, amely során akár többször is megroggyantja, vagy leüti Lomachenkót. Óriási kérdés nekem, hogy mennyire bírja Loma az ütéseket. És, hogy vajon Walters bírni fogja-e a kőkemény, lézerpontos pofonokat az ukrántól. Hú, de nagyon várom. Legyen már hajnal 3! (Persze még előmeccsek is lesznek, úgyhogy legyen már vagy reggel 5!)

Remélem tetszett.

Heósztok!